Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ameddig önök ráncolják a homlokukat és kulturált, demokratikus, európai módon próbálnak szót érteni a tolvajokkal

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
  • Elege lett Amerikának a magyar útlevélcsalásokból, a vízummentesség megszüntetésével fenyegetik az Orbán-kormányt.
  • Az EBESZ szerint aggályokat vet fel újságírók kitiltása a magyar parlamentből.
  • Az Európai Parlament alkotmányügyi bizottsága szerint mély aggodalomra adnak okot a magyarországi fejlemények, amelyek veszélyeztetik egyebek mellett az alkotmányos rendszer működését, az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlenségét, illetve a véleménynyilvánítás, a sajtó, a gyülekezés, az egyesülés és a tudományos élet szabadságát, az egyenlő bánásmódot, a szociális és a kisebbségi jogokat, valamint a migránsok, menedékkérők és menekültek emberi jogait.
  • Nemzetközi felháborodást váltott ki az Orbán-kormány, miután az utolsó percben vétózta meg az egy éven át előkészített EU-Afrika csúcs megállapodását, amely a migráció megfékezésére irányul. Uniós tagországok politikusai szerint maga a megállapodás is fontos lenne, de általában is nagyon rossz fényt vet az EU-s diplomáciára egy ilyen visszatáncolás, a magyarok (értsd: a magyar kormány!) viselkedése árt a migráció okozta problémák kezelésének.

Soroljam még az elmúlt 1-2 nap és hónap megrökönyödéseit, homlokráncolásait, ejnyebejnyézéseit, aggodalmait és aggályait, vagy elég lesz?

E sorok írásakor ütik nyélbe éppen Orbán Viktor zsinórban harmadik miniszterelnöki beiktatását.

E sorok írása közben olvasom, hogy Emmanuel Macron francia államfő Németországban arról beszélt, nem lehet tovább várni az EU megújításával, azonnal cselekedni kell, senkinek sincs joga a késlekedésre.

Az EU ügyének előmozdítása nem lehet mindig csak a legkisebb közös többszörös vagy az utolsó pillanatban megtett lehető legapróbb lépés politikája, évtizedekre előretekintő bátor döntéseket kell hozni, és nem kell mindenben egyetérteni, de dolgozni kell.

A nacionalisták és a demagógok világosan beszélnek, ezért azoknak is világosan kell beszélniük, akik fontosan tartják az EU-t, és teljes erővel, a lehető legnagyobb ambícióval kell haladniuk előre, méghozzá gyorsan.

„Nem idézőjeles, hanem valódi reformokat” kell végrehajtani. A polgárainak biztonságot nyújtó EU-t kell felépíteni, amely a többi között az eddiginél jobb migrációs politikát valósít meg, az euróövezetben pedig önálló költségvetést alkot a tagok közötti konvergencia erősítésére. (MTI)

Én már nem is emlékszem, mióta hallom ezeket a szólamokat. Az aggodalmat, a felháborodást, a kritikákat, a tovább nem tűrhetjük, így nem maradhat, ez már tényleg tarthatatlan ötvenhatezer árnyalatát. Neves professzoroktól kevésbé nevesekig, különféle hazai és európai testületeken, civil szervezeteken, fórumokon, véleményformálókon keresztül régi és új nagykövetekig, Orbán európai szövetségeseivel bezárólag mindenkit aggaszt valami, mindenki vizionálja a vizionálni valót, Európa halálát, a szélsőségek felemelkedését, Putyin európai hatalomátvételét, a liberális demokrácia alapjainak totális felszámolását, embertömegek szellemi nyomorba döntését, de a szájkaratén és a verbális izmozáson kívül semmi nem történik, megunják és hazamennek. Vagy oda sem mennek.

Közben a dicsőségesen újraválasztott, demagóg és vérpopulista személyiségzavar valóban világosan beszél és mellé cselekszik is. Az teljesen mindegy, hogy mit gondolunk mi arról, hogy hazudik, vagy sem, mondja a magáét:

A haza nem lehet ellenzékben, mert az magasan a pártok felett áll, „szolgálata nem függhet attól, hogy éppen ellenzékiek vagy kormánypártiak vagyunk”.

„Derűlátón, bizakodóan és tettre készen állok most Önök előtt”.

Régen álltak olyan jól a csillagok Magyarország felett, mint éppen most. „A magyar ügy ma nyert ügy, minden együtt van, amit a nagy tervek megkövetelnek”.

A magyarok már nemcsak abban hisznek, hogyha jól végzik a dolgukat, a holnap nem lesz rosszabb a mánál, hanem abban is, hogy a holnap jobb lehet.

„Azt akarják, hogy az előttünk álló jövő lehetőségeihez méltó kormányunk legyen. Ez bátorít és feljogosít, hogy terveinket ne négy-, hanem tízéves kitekintéssel készítsük el. Sőt, inkább 12 éves időtávban kell most gondolkodnunk”. A felelős kormányzás is ezt követeli meg, hiszen az Európai Unió következő költségvetése, illetve végrehajtása valójában 2030-ig tart majd.

Ameddig önök ráncolják a homlokukat és kulturált, demokratikus, európai módon próbálnak szót érteni a tolvajokkal, a felcsúti illetőségű korrupció és demagóg nacionalizmus karavánja halad. Az önök Orbánja és a mi Orbánunk nyeregben van és elmegy a falig. Itt fent olvasható. Nem négy évre készül, hanem tizenkettőre, de ha engem kérdeznek, szerintem életfogytiglani hatalomra. Itt látszik, hogy milyen magasról és nagy ívben szarik az aggályokra, aggodalmakra, kétségbeesésekre, nehezményezésekre, mert pontosan tudja, hogy lehet úgy adagolni Európának a putyini mocskot, hogy néhány szánalmas ejnyebejnyézésen kívül semmi mástól ne kelljen tartania. Ezt csinálja kilencedik éve.

Miközben önök ott, a késsel-villával is táplálkozni képes Európában dohognak, igyekeznek diplomatikusan, európai módon fogalmazni, nehogy elguruljanak a gyógyszerei, Orbán Viktor és nacionalista verőlegényei hetente felmossák önökkel a padlót. Tudom, jogos erre azt mondani, hogy ha a magyaroknak ez kellett, akkor szakítsák, szagolják, oldják meg, szívják tüdőre. Csak hát az a baj, hogy Orbán Viktor felemelkedésének és korlátlan hatalmának, valamint az európai demokrácia szétverésének ügye már kilencedik éve nem magyar belügy. Az még csak belügy lenne, hogy bedarálja, felszántja és keresztben, hosszában behinti sóval az országot, de sajnos kinőtte ő már ezt a játszóteret, és az az igazság, hogy önök ott Németországban, Franciaországban és szerte a civilizált Európában sokat tettek azért, hogy biztosítsák neki a homokozójában való önfeledt dagonyázáshoz szükséges infrastruktúrát.

Attól tartok, hogy Orbán derűs bizakodása és az önök elkésett kapkodása egyazon tragédia két különböző olvasata. A mi közös európai tragédiánk. Miközben önök még mindig úgy gondolják, hogy a közös európai gondolkodás alapja az, hogy bár nem értünk egyet mindenben, közös érdekeinkért együtt kell dolgoznunk, ez itt, a ma sokadszor újraválasztott, immár tényleg korlátlan hatalommal bíró elvetélt sufnijogász világossá tette: az ő beleegyezése és jóváhagyása nélkül nem lesz közös európai költségvetés. Sem. És önök még mindig azt hiszik, hogy egy olyan emberrel szemben, aki az utolsó pillanatban fúr meg közös, hosszú időn át előkészített cselekvési terveket és megállapodásokat, még mindig lehet halogatni a fellépést.

Az, hogy folyamatosan beszélnek arról, amit már régen meg kellett volna lépni, a mi közös európai tragédiánk. És nem azért, mert a magyarok testületileg hülyék és idióták, hanem mert az illiberális önkényuralom nem hozható közös nevezőre a demokráciával. És mert aki pusztító fennállása óta abból él, hogy konfrontálódik és harcol, annak esze ágában nincs együttműködni, az nem fog soha építkezni, csak bomlasztani.