Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szelfi a búzamezőn

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kellemes szombat estét, bort, búzát, békességet! Most, hogy van Nemzeti Oltóanyaggyárunk is, én valahogy megnyugodtam. Mégis más az, a nemzeti. Magyar emberbe nemzeti oltóanyagot! Ez lebegjen a szemünk előtt, de lebegés előtt ügyeljünk rá, hogy a nemzeti hímzéssel ékes maszk nehogy a látószervünkre csússzon. Már csak a nemzeti vakcinát kell kifejleszteni, és minden pöpec lesz. De addig is, remélhetőleg nem szünteti meg a nemzeti parlament nemzeti fideszes többsége a nemzeti veszélyhelyzetet, így Orbán Viktor marad továbbra is a rendeleti kormányzó. Mert ő ért a legjobban a vírushoz (is), ami valószínűleg akkor is itt fog lappangani – érzésem szerint főként a balliberális hazaárulók köreiben -, amikor már oltás is lesz, ezért indokolt marad a rendeleti kormányzás. Az idők végezetéig.

Németh Szilárd ma gombás vadragut főzött bográcsban, Orbán Viktor pedig a birodalma tetején szelfizett egyet, bogrács nélkül. Nem tudom, ki állította be a fotó színeit utólag, de el kellene sétálnia egy jó optikushoz, mert úgy sikerült a mű, mintha a kultikus Rákosi elvtárs a búzamezőben, egy hokedli tetejéről csodálkozik rá egy kalászra – stílt akarta volna utánozni, de ráadásul színesben. Így még súlyosabb látvány.

Miközben a kormány az önkormányzatoktól milliónként és milliárdonként veszi el a pénzt, hivatkozva a közös teherviselésre, a koronavírus elleni harc mindent felülíró fontosságára és az összefogás szükségességére, majdnem 73 milliárd forintot a költségvetésben is átcsoportosítottak. 15 millárdot egyből a kommunikációra zuhantottak. Biztosan a kormánypropagandától fog kipusztulni a vírus. Az óriásplakátok legyengítik, a propagandamédia bugyraiba öntött reklámok (el kell tartani a saját médiát, nincs mese) pedig végeznek vele. 1,4 milliárd az egyházaknak, 13,7 milliárd az Erzsébet tábornak (az idén is lesznek ilyenek?) megy. Sportra most csak 665 milliót szánnak, legalábbis ebből a pénzből. Az apróból csurran értelmes célokra is, de a propagandára szánt összeg a csúcstartó.

Miközben diadalmas kormányzónk Boldog Európa napot! felirattal posztolta a Facebookra a borzalmas szelfit, az ő drágaszép keresztény és konzervatív pártja valami más gondolt. Először erről a keresztényről és konzervatívról néhány keresetlen gondolatot: Varga Judit miniszter, aki iszonyatos tempóban könyökölte fel magát az ülepfényesítési ranglista első helyére, ezt hirdeti:

Hát én itt rohadjak meg, ha nem fiatal demokrataként indultak ezek. Meg liberálisként. Egyébként biztos vagyok abban, hogy léteznek valóban megőrzésre érdemes keresztény-konzervatív értékek, de hogy azokhoz Orbánnak és udvartartásának semmi köze nincs, az totál biztos.

Na de tekeredjünk vissza imádott kormányzónkhoz és az ő ünnepi szelfijéhez. A Boldog Európa naphoz képest mit leltem az Orbán Viktor örökbirtokában lévő párt közösségi oldalán? Mutatom:

Nohát. Mire gondoltak a kereszténykonzervatív fiataldemokraták vajon? Milyen birodalom akarja a Fidesz nevű pártot bekebelezni? Ki az a csúnya? Már megint Merkel asszony nézett mérgesen a pártelnökre, vagy mi a baj? Jut is eszembe! A zorigó lelkesen propagálja Kovács Zoltán beszólásért felelős államtitkár Facebook-posztját. Kovács azt követeli, hogy Karácsony azonnal nehazudjon (monnyonle, kösse fel magát), mert a legtöbb halott a fővárosi idősotthonokból került ki.


Nem Karácsony Gergely hatáskörét, pláne felelősségét vitatom, de Kovács honnan szedte ezt a grafikont? Neki vannak arra vonatkozó adatai, hogy hányan betegedtek meg és konkrétan hol? Mármint kórházban, idősotthonban, hímzőszakkörön, akárhol? Ha van neki ilyen adata, akkor miért nem méltóztatik megosztani Karácsony Gergely főpolgármesterrel, aki ezekért az adatokért sírdogál már jó ideje? Segítségül ide rakom Karácsony posztját is, hátha Kovács kartárs magától nem lel rá:

No, akkor a mai karitatív jócselekedet is megvolt,mindjárt jobban esik (nem az eső, a fene vinné el azt is) az estéli kakaó. Megyek is kortyolni, békés szép álmokat kívánok. Holnap találkozunk.

Mai cikkeink:

A propagandához és a tömeg igényeihez fércelt valóság

Ne gondoljuk, hogy nincs gond a pedagógustársadalommal

Kit néznek ehhez hülyének?

Mi van a csúcson túl?

A vírusnak van egy lappangási ideje is, csak megjegyezném

Az egész, hogy az ország minden egyes lakóját rúgja fejen a kormány

Nélkülük ez akár egy tök jó kis ország is lehetne

Változás

Jól tejelő szoptatós dajkákra nagy most a kereslet a több feleséget elnyűtt keresztény államférfiak kastélyaiban

Az nem lehet, hogy aki látott már árvizet és migránsokat, ne tudna elbánni egy nyomorult vírussal

Kommentek:

Jó látni, hogy ilyen nagyszerűen össze lett foglalva ez a problémakör is, ráadásul egy fiatal, középiskolás diák által.

Én csak egyetérteni tudok vele, mivel van tapasztalatom a tanári társadalmat illetően. Régebben is, most is egy iskolában dolgozom mint informatikus. Bizony a tanárként alkalmazott emberek többségét még oktatási intézmények közelébe sem szabadna engedni. A gyerekesség, kicsinyesség, a lelkileg kiüresedett életet mindennapos kisebb aljaskodásokkal és szarkeverésekkel kompenzálás nagyon megy.

Bele vannak ragadva a 30-50 évvel ezelőtti állapotokba (technológiai, ideológiai és oktatási szemlélet tekintetében egyaránt). Mégis a legszomorúbb az, hogy minél fiatalabb a tanár, annál aljasabb: hatalmas egó, „ki ha én nem”, öntudatosság és mindenkit lenézés a köbön.

Mára a tanári társadalom kontraproduktív lett: akárcsak a politikusok többsége, a tanárok is érzik, hogy az intézmény falain kívül ők semmire sem alkalmasak (de azon belül sem, többnyire). A tehetséges és a tanításnak megszállottan élő pedagógus kollegákat így vagy úgy, de „kinyírják”: veszélyt látnak bennük, olyat, aki boríthatja az ő kis szent és nyugdíjig bebetonozott nyugalmukat.

A legviccessebb mégis az, hogy azok a tanárok sírnak most a leginkább, akik 10-15-20 évvel ezelőtt osztogatták a narancsot az iskolákban, amit a diákokkal küldték szavak nélküli üzenetként (figyelmeztetésként? fenyegetésként?) haza a szülőknek: „Ha nem a Fideszre szavazol, a gyereked bánja.”

Hát, most már ők is szopóágra kerültek, mégis minden erejükkel — egymással és a Fidesz kormánnyal is összekacsintva — igyekszenek megtámasztani a sunyiság és megalkuvás talajára épített sárkunyhójuk omladozó falait.

(Természetesen tisztelet a remek kivételeknek, korosztálytól függetlenül. Mert valójában ők viszik a hátukon az iskolát és adnak maradandó tudást az új nemzedékeknek.) (Bengamanga)

Volt egy ismerősöm, aki minden választás előtt azt hangoztatta, arra kell szavazni, aki hatalomban van, mert az már eleget lopott, ergo jóllakott, hiszen neki is csak egy gyomra van, tehát ha hatalomban marad, ő már mértékletesebb lesz és talán képes lesz nemcsak magára gondolni. Azt, hogy ez mennyire nem igaz, már megtapasztalhattuk, mégse lettünk bölcsebbek, miközben azt szeretnénk, ha olyan osztaná az ételünket, aki okosan és igazságosan méricskél, mégis folyton azt választjuk, aki elsősorban magának és a csókosainak osztja szét az ebédünket, mi meg jó esetben csak tunkolgatunk. (Melinda)

A nap kommentje Marcsitól:

Néhány hét bezártság, s ha lazít egy kicsit, már bármiért hálás a köz!… Ügyes! Irány az áruház, strand, majd csomagolunk, háztartásikekszet, van itthon! Meg ne száradjon!.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.