NEHAZUGGY

A propagandához és a tömeg igényeihez fércelt valóság

Hejhó, verőfényt, világosságot, derűt és jó egészséget kívánok! Nem találtam különösebben viccesnek ezt a hetet – és még mindig nincs vége -, se a humoromat, se a nagyvonalúságomat nem találtam, de elmúlik egyszercsak. Mint a koronavírus. Meg az egész járvány, ami tulajdonképpen nincs is. Tankönyvi értelemben legalábbis. A korlátlan teljhatalom biztonsága szempontjából azért a veszély megmaradt, és ameddig nem lesz vakcina, addig egyáltalán nincs ok a nyugalomra.

Mindenesetre az utcai ketrecharcos állítólag azon van, hogy kinyírja a víruskát, ami egyelőre még nem sikerült neki, amint erről (és egyéb rögeszméiről) volt szíves tegnap reggel tájékoztatni a közönséget a rádiója mikrofonjától. Akinek nem muszáj, soha ne áldozzon félórákat az életéből arra, hogy ezeket a péntek reggeli, színvonalukat tekintve egyre megalázóbb és kétségbeejtőbb produkciókat végighallgassa, mindent (is) kivesz az emberből egy-egy ilyen agymosási célzatú igehirdetés. A tegnapi megint zavarbaejtőre sikerült, és rá kellett jönnöm, hogy ha valaha is volt olyan pillanat, amikor értettem, hogy mi folyik itt járvány elleni harc címen (nem nagyon volt ilyen), az mára teljesen elmúlt. Egyszerűen képtelen vagyok összerakni a nagy járvánügyi képet, és ez elsősorban annak a penetráns, egyik állításával a másikat agyonverő, sokmilliárdos kormányzati kommunikációnak tudható be, amivel sikeresen tartják távol a populációt a valóságtól.

Röviden, civilizáltan és indulatok nélkül azt mondhatnám, amit Karácsony Gergely főpolgármester: valami nagyon nem stimmel az adatokkal. Vagy ahogy Falus Ferenc korábbi tisztifőorvos fogalmazott: megmagyarázhatatlan, egymással nem korreláló adatokat hoznak nyilvánosságra, az a kevés adat, amit meg mégis közölnek, több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol. Azt pedig csak súlyosbítja, hogy bár igény az lenne rá, az országvezetésnek esze ágában sincs az infantilizált, ellentmondásos propaganda mögött rejlő részleteket megosztani a nyilvánossággal.

Azt már eddig is tudtuk, csak nem sejtettük – tegnap reggel maga a mindenható erősített meg ebbéli tudásunkban -, hogy nem lehet megvádolni azzal, hogy értene az egészségügyhöz (nem ért hozzá!), mégis fontosnak tartotta, hogy ezt a védekezést ő irányítsa. Mert ő, Orbán Viktor, az állam hűséges az állampolgáraihoz. Ehhez képest azt is mondta, hogy a professzorok (értsd: azok, akik vele ellentétben értenek az egészségügyhöz) rángatják a zakója szárnyát, és óvatosságra intik a döntésekkel kapcsolatban. Harmadrészt azt is mondta, hogy például ami az iskolák kinyitását illeti, annak a szülők és a pedagógusok oldaláról nincsenek meg a feltételei, idézem:

Az iskolák újraindítása iránti nagy igény – bár sokan beszélnek róla – mégsem elég erős. Tehát nem kényszerít bennünket arra, hogy az iskolák kinyitásával járó kockázatot vállaljuk. Ha lesz ilyen nagy tömegű igény és nyomás rajtunk, akkor persze el fogunk ezen gondolkodni, de nem tapasztalok egyelőre ilyet. 

Tegnap egy másik cikkemben már feltettem a kérdést: tehát akkor valójában KI az, aki irányítja ezt az egész választási kampányt járványügyi szabadságharcot? Mert a fenti állítások egyszerre nem lehetnek érvényesek. Vagy ha egyszerre érvényesek, akkor az még annál is nagyobb baj, minthogy egy hozzá nem értő, küldetéstudatos ember a szakma fölé helyezte magát, miközben a munkanélküli Habony Árpádja szemével a közvélménykutatási adatokat vizslatja. Vagyis ha jól értem, akkor nem aszerint hoznak döntéseket, hogy az általuk ismert, a populáció által nem ismert VALÓDI járványügyi helyzet mit indokol éppen, hanem a felcsúti józan ész (a Fidesz politikai érdekei) szerint. Azaz aszerint, hogy mely döntések szolgálják az állampárt népszerűségének megtartását, pláne növelését. Tehát nem azért nyitnak ki vagy nem nyitnak ki az iskolák, mert a járvány terjedése gyorsult/lassult/stagnál, hanem azért, mert a szülők és a pedagógusok és a nemtomkik TÖMEGESEN azt várják el,  hogy kinyissanak vagy ne nyissanak ki. Szóvaltehát nem vállalnak politikai kockázatot azzal, hogy kinyissák az iskolákat, miközben a 10 millió járványügyi szakértő országában nincs erre igény.

Ebbe a tömeg igényeinek való megfelelési kényszer által vezérelt hajmeresztő, úgynevezett járvány elleni védekezésbe illeszkedik harmonikusan az, hogy Novák Katalin női princípium és családügyi mindenes egyenesen szavazásra bocsátotta a közösségi oldalán, hogy legyenek, vagy ne legyenek nyári táborok. Novákot megbízta a főnöke, hogy tegyen javaslatot, ő meg a Facebook népét kérdezi, mit szeretne. Ez kurvajó, nem is értem, miből gondoltam, hogy az ilyen központi döntéseket a vírus terjedésének vagy visszaszorulásánk üteme határozza meg. Meg a lónak a faszát. Kívánságműsort rendeznek az elvtársak és elvtársnők. Mert a homályban tartott, kiskorúnak nézett közönség, akinek fogalma nincs róla, hogy mi a valódi járványügyi helyzet, majd eldönti. Facebookon. Aztán majd a Facebook népe viseli a döntés következményeinek felelősségét is? Helyes. Akkor ezért kellett korlátlan határidejű teljhatalom. Teljesen világos.

És pont annyira kétségbeejtő, mint az, hogy látványosan május 3-ához, az egészségügyhöz kurvára nem értő miniszterelnök járványtetőzési jóslatához fércelik a valóságot (visszamenőleg is) és az egymásnak totálisan ellentmondó adatokat. Például varázsütésre elkezdenek gyógyulni a betegek, vagy a fogalmunk sincs milyen okból, de a számottevően megnövekedett tesztszám mellett is elkezd csökkenni a hivatalosan regisztrált új esetek száma. Az is nehezen érthető, hogyan illeszkedik ez az egész a hosszú védekezéssel kapcsolatos népnemzeti paráztatáshoz, minek tudható be, hogy a Müller Cecília által emlegetett plató is elkezdett eltűnni, egyáltalán hogy jönnek Szijjártó Péter portyázó csilliós nagyságrendben érkező védőfelszerelései Merkely Bélának, a Semmelweis Egyetem rektorának ama állításához, hogy az új fertőzöttek száma alapján nem dübörög a járvány, tankönyvi értelemben már nincs járvány, és nagy valószínűséggel ezután már nem is lesz.

Értem, persze, hogyne érteném, hogy majd amikor a nagy országos, reprezentatív tesztelés eredményei ismertek lesznek, akkor majd világosság gyúl sötét fejeinkben, de addig is. Visszatérő kínzó kérdés, hogy mi a francért kellett az eddigi homály ismeretében, tetszőleges brutális hadgyakorlatot megszégyenítő barbár módon kisöpörni a kórházakat? Miért kellett a kiürített (és a közölt adatok alapján) leginkább üresen álló intenzív osztályokat ipari mennyiségű ággyal felszerelni?

Egyáltalán hogy lehet az, hogy Müller Cecíliának (és Kásler Miklósnak) az értelmezhetetlen, betarthatatlan, a józan ésszel semmilyen értelmezhető viszonyban nem álló levelek, utasítások és rendeletek gyártása mellett jut ideje propagandára (Müller: Járványügyi szempontból Magyarország Európa legfelkészültebb országa; Kásler: Közép-és kelet-európai kitekintésben szinte egyedülálló módon sikerült szembenéznünk a járvánnyal), miközben az egészségügy recsegve-ropogva, az észszerűtlen baromságok súlya alatt megroppanva inkább kevesebb, mint több sikerrel igyekszik magára találni?

Mi a racionalitás például abban a Müller-féle agymenésben, hogy a koronavírusos betegek ellátására áthelyezett egészségügyi dolgozók nem térhetnek vissza az agyatlan kórházkiürítési akció után az állítólag újrainduló közegészségügyi ellátásba?

És miből gondolják, hogy jó ötlet volt az újrainduló fogorvosi ellátásban dolgozókat kreténnek nézni? A nagy részüknek a védekezés 60. napjához közeledve sincs még mindig védőfelszerelése, ráadásul olyan ellátást végeznek, amely a pácienssel 15 percnél hosszabb és 1 méternél közelebbi kontaktust feltételez. Ennek ellenére nagytudású Kásler Miklós doktorprofesszor és nemzetközileg elismert szaktekintély utasítására kivették őket a szűrés-köteles körből. Vagyis az ő pácienseiknek nem szükséges negatív PCR-teszt az ellátáshoz. Logikus? Logikus. A hasi ultrahanghoz kell, fogorvosi beavatkozáshoz nem kell.

De nincs probléma, jön a nemzeti oltóanyaggyár, mert az még nem volt. Országos Cecília, doktor Kásler és a Debreceni Egyetem rektora együttműködést írtak alá, amelynek köszönhetően NEMZETI OLTÓANYAGGYÁRAT hoznak létre. A világpiactól való függetlenedés, valamint a nemzeti ellátás felvirágoztatása okán. Ez igazán jó hír, ha már német lélegeztetőgépen van a gazdaságunk és kínai-orosz hitelekben fürdünk, legalább oltóanyagilag ne legyünk gyarmat. Remélem, ezt is sikerül a Mészáros nevére íratni, mert a nemzeti oligarchia eltartása mindennél fontosabb kötelességünk. Már itt sem vagyok, csudálatos hétvégét mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább