Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nemhogy a fény nem látszik, de lassan az alagút sem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, nagyon jó egészséget és hitelt érdemlő boldog nyulat kívánok mindenkinek! Vagy ahogy a nemzeti küldetéstudat hajmeresztő kórházi turnéjának tegnapi állomásán mondá: szép feltámadást! Erős volt a kiskedd utáni nagypéntek. Nekem legalábbis Orbánból és az ő alászolgájából, Áder Jánosból egyenként is sok, de ha a kettő egyszerre zúdítja bele a pofámba a miheztartást, és az egyiket még látom is, nem csak hallom, az egy közepes Isten csapásával ér fel.

Nem esik jó egyáltalán, de még mielőtt bárki és bármi másról szót ejtenék, és nem azért, mert bele akarnék rondítani az áldottboldoghúsvétba, hanem. Nem feledkezhetek meg – mert szembejön a bűzlő kupacokba és hűvös halmokba hordott tahóság – az alábbi közérdekű posztról és annak szerzőjéről. Akinek szintén erősre sikerült a nagypéntek. Nem csak azt nem bírta kihagyni, hogy a Pesti úti idősotthonba behurcolt fertőzés kapcsán ne hirdessen ítéletet a kialakul helyzet miatt szerinte egyszemélyben felelős Karácsony Gergely bűnösségének ügyében. Viszont.

Azt sem bírta kiheverni, hogy 15 magyar közgazdász közös nyilatkozatban reagált a kormány történelminek csúfolt válságkezelési csomagjára. A szakemberek között egykori Fidesz-közeli arcokat is találunk, akiket igen nehéz lenne gyurcsányizmussal meg balliberalizmussal meg hasonlókkal vádolni, ráadásul nem az alábbi poszt szerzőjének felmenőit, nem az alábbi poszt szerzője gazdájának buggyos gatyáját, és nem is az állampártot gyalázták. Pontokba szedték mind a kritikáikat, észrevételeiket, mind a javaslataikat. Úgy tűnik, már ez sem fér bele a kivénhedt áldemokratáknak – akik 30 év alatt eljutottak oda, hogy már nem csak a politikai ellenfeleik az ellenségeik, hanem mindenki más is -, úgyhogy minden politikuskezdeményből politikussá sosem vált haszontalanok legnagyobb trollja háborodott fel és mondta meg a magáét. Pontosan azon a színvonalon, ahol az intellektuális és szakmai kvalitások fájó hiányát ordibálással és személyeskedéssel szokták kompenzálni. Így aztán arról egyetlen szó nem esett, hogy miben nincs igazuk, miben tévednek, mit értenek félre a nyilatkozat aláírói, ellenben a kocsmai személyeskedés torát ülte a körvonalazódó társadalmi katasztrófán. Nem szívesen reklámozom a fekáliát, a szellemi-erkölcsi nihilt, a szekunder szégyen kiváltására alkalmas artikulálatlan hőzöngést, de ezt muszáj ideraknom:

Természetesen a liberális közgazdász kifejezést a pártállami propagandán kívül senki más nem szokta a szájára venni, mert értelmezhetetlen baromság. Természetesen senki nem anyázta a kormányt, senki nem gyaláza a programját, hanem kritikát mondott róla. A fröcsögő csaholás pedig végképp nem érv arra, hogy például a csökkentett munkaidőben dolgozók állami bértámogatásáról szóló törvény nem csak hogy szűkmarkú, de totálisan értelmezhetetlen, sok esetben teljesíthetetlen bürokratikus, egyebek mellett gumifeltételeket támasztó (lásd: a munkaadónak hitelt érdemlő módon alá kell támasztania, hogy a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenyégével összefüggő nemzetgazdasági érdek) ócska fércmunka. Amelynek a munkavállalók és cégek agyonszívatása mellett vajmi kevés köze van az érdemi támogatáshoz vagy az azonnali segítségnyújtáshoz. Amelyet nem Soroson és Brüsszelen, hanem a korlátlan teljhatalmon kell számonkérni. És akkor nem szóltunk egy szót sem azokról a széles tömegekről, akik éppen a legnagyobb bajba kerültek, és akiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyott a NER-féle válságkezelő pakk. A négy év alatt visszaépített, gazdasági válságkezelésnek csúfolt 13. havi nyugdíjat hagyjuk is.

Mindeközben akinek hiányérzete volt a semmitmondó gyászbeszédek tekintetében, annak Áder János államelnök görcsbe rándulva rángatózó szemöldökével és kifejezéstelen arckifejezésével kellett vigasztalódnia tegnap. Már csak azért is, mert a tartalom tekintetében semmi egetverő nem hangzott el, amiért a nem létező köztársaság láthatatlan, jelentéktelen elnökének érdemes lett volna megszakítania a pecázást. Az én fülemet viszont kifejezetten sértette, hogy minden maffiarezsimek bűnpártolója Teréz anyával példálózott, hogy egyáltalán volt bátorsága a szájára venni a nevét. Ezzel szemben egy árva szava nem volt, nincs és nem is lesz arról, hogy miközben emberek tízezreivel, de inkább százezreivel semmiféle szolidaritást nem vállal a járvány idején is migrációs tízmilliárdokat elégető perverz kormány, miközben most sem a járványt akarják leigázni, hanem választási kampányolnak, propagandafilmeket gyártanak a nemzet megmentéséről (Szijjártó pincsikutyát imitáló pitizésénél jobb már nem nagyon lesz ebben e járványkampányban) valójában kizárólag a Mészáros Lőrincek nevére vett, törvényesen összeharácsolt csilliárdjaikat és a holdudvar bőrét mentik.

A Nagy Bejelentő és a Nagy Kórházlátogató közben arról szónokolt tegnap reggel a közpénzből fenntartott fideszes rádióban – rengeteg hajmeresztő állítás kíséretében -, hogy bár vannak országok ahol már látják a fényt az alagút végén, de ő még nem látja. Az a probléma, hogy innen nézve nemhogy a fény nem látszik, de lassan az alagút sem. És e tekintetben nem megnyugtató egyáltalán, hogy a miniszterelnök azt is bevallotta, hogy még csak most készülnek fel a Nagy Terhelésre, amit állítólag mi sem fogunk megúszni. Pedig eddig arról volt szó, hogy ők már januárban felkészültek, ehhez képest a nagy fehér törzsfőnök még csak most készülődik: nincs elég lélegeztetőgép, de ember se nagyon, aki kezelhetné azokat a gépeket, ha Szijjártó félkézzel el is intézi, hogy meglegyen a szükséges szám. Ami még aggasztóbb, és felveti az alagút és a fény kérdését, hogy emberünk nem bízik meg senkiben, és főleg abban, hogy az alattvalóitól kapott információk helyesek. A tegnapi Kossuth rádiós őszinteségi rohamából idézek a kolléga vonatkozó cikke nyomán:

Mikrofonállvány: Szükség van erre? Hogy a miniszterelnök elmenjen minden kórházba?

Orbán: Remélem, nincs. De az ösztönöm azt súgja, hogy mégis. Tehát a józan ész azt mondja, hogy van ott kórházigazgató, van kórházparancsnok, aztán van államtitkár, aki az egészségüggyel foglalkozik, van egy miniszter is, aztán van egy operatív törzsparancsnok is. Nekem ott igazából józan ésszel gondolkodva, talán nincs helyem. De az ösztönöm azt súgja, hogy de mégis el kell menni. 

Mikrofonállvány: Mit tapasztal?

Orbán: Hát ugye én most úgy dolgozok, hogy kértem két katonatisztet a hadügyminisztertől, akikkel most ilyen ellenőrzési munkákat végzek. Általában nem tud róla senki. Ez ma reggel is így lesz. Jön velem az egyikük és akkor szépen megszámoljuk, hogy mi van, mennyi van, hogy van. Nem olyan lehetetlen dolog az összese ellenőrizni, mert amikor elméletben a legnagyobb baj bekövetkezhet Magyarországon, tehát tömeges lesz a fertőzés, amit ugye mindenki reménykedik, hogy elkerülhetünk (…), megúszhatjuk, ugye mindenki ezt gondolja, de azt látom, hogy senki se úszta meg eddig, tehát ez mindenhol bekövetkezett. Érdemes tehát erre fölkészülni, a fölkészülést ezen a szemüvegen keresztül nézni és szervezni. 

Ez itt a Nagy Kórházturné magyarázata, az egyszemélyes államvezetés titkosított üzemmódban működésének beismerő vallomása, a felcsúti ösztönök által felül írt józan ész veresége, illetve ama költői kérdésnek a létjogosultsága, hogy ha még csak most készülnek fel a járvány tetőzésére, akkor eddig mi a büdös franccal foglalkoztak? Hogy még a Türk Tanács előtti virtuális hajbókolásra, hálálkodásra, a közös gyökereink méltatására is futotta a kórházlátogatára felfűzött választási  kampányban lévő miniszterelnöknek, az igazán lenyűgöző.

Azért remélem, hogy a borsodnádasdi idősotthonban megfertőződött személyekért is nem Karácsony Gergelyt döngölik a földbe, miközben Müller Cecília tisztifőorvos kikéri magának. Nagyon sok mindent nem tud kikérni magának, pláne a főpolgármester által tegnap este nyilvánosságra hozott dokumentumoknak az elolvasása után, amelyekből világosan kiderül: a főváros vezetése már azelőtt kérte a kórházakból visszakerülő gondozottak elkülönítését, hogy elszabadult volna a járvány a Pesti úti idősotthonban. Röviden a lényeg, hogy Deutsch Tamás is megértse, mielőtt ítéletet hirdet felelősség és bűnösség kérdésében:

… egy idősotthon vezetője szintén arra kérte a kórházat, csak negatív teszttel küldjön vissza idős lakót az intézménybe. A kórház erre a hivatalos dokumentumra hivatkozva utasította el a tesztelést. A fővárosi kormányhivatal vezetője ugyanis írásba adta, hogy szakmailag (!) nem indokolt a beteg tesztelése, ha másik intézménybe küldik őket. Csakhogy világos legyen, hogyan kerülhetett be a fertőzés a fővárosi idősotthonokba.

És akkor nem beszéltünk arról, hogyan késlekedett az állami apparátus és külön Országos Cecília a különböző eljárásrendek kidolgozásával, hogyan titkolóztak, sunnyogtak az adatokkal, hogyan tekintik ezt az egész nyomorúságos járványt egy hatalomtechnikai kérdésnek, és hogyan szolgáltatják ki sajátá politikai érdekeiknek a szó szerint életveszélyben lévő embereket. Hát ezért nem látszik nemhogy a fény, de az alagút se, elvtársak! Mindenki másnak minden jót, békés fegyelmezettséget és rengeteg egészséget kívánok!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.