NEHAZUGGY

Még néhány bőrt próbálnak lehúzni az ügyről, aztán egy évig talán nyugton maradnak

Napsugaras szép estét mindenkinek! Keserves nap volt a mai, legalábbis én így éreztem. Az egy dolog, hogy a kormánypárt kisajátította a mai napot (is), ebben s világon semmi meglepő nincsen. Veszik-viszik, amihez csak hozzáférnek. Már persze csak akkor, ha valami kis hasznot lehet fabrikálni belőle, mert különben nem kell.

Aki belenézett a pártmédiába, az gyönyörű versenynek lehetett tanúja. Mondanám, hogy a verseny témája az volt, kinek fáj zajosabban Trianon. Az nyer, aki a legvadabbul ordít. De nem mondom, mert véletlenül sem akarom megbántani ezeket a finomlelkű uracsokat és hölgyecseket, nem szándékozom beletiporni a kifinomult lelkükbe nekik. Csak úgy eltöprengtem azon, hogy azért eléggé szar lehet önként betrappolni egy ilyen beteg létformába, aztán onnan visongani, hogy be vannak ők rekesztve.

Ha nézem, olvasom, hallgatom a hivatásos siratókórus bármelyik művészét, rohadtul képtelen vagyok megérteni a lelkületüket. Hajrá, meg összefogás, egymás nyakába borulás és kebelre ölelés. Csak ugye közben kirekesztés van, a magyar kormánypárt tapos a magyar ellenzéki pártok és – ez a valami, miután a szavazók fele ellenzéki – az ország felének nyakára. Miközben szabadságot követelnek a fasz tudja kitől, szabadságot tipornak, méghozzá a saját országuk lakóinak szabadságát. Függetlenségről, büszkeségről papolnak azok, akik a hatalom lábtörlőiként – mégpedig totálisan önkéntes lábtörlőiként – azt választották létformának, hogy nyalják a kormánypárt minden tagjának, vagy inkább csak a valakiknek a seggét, utasításra, központi parancsra mocskolják mindazokat, akik nem óhajtanak sem keresztény, sem konzervatív köntöst ölteni. És mindezt pénzért csinálják. Én nem tudom, ki hogy van ezzel, de én képtelen vagyok komolyan venni annak a majomnak a szabadságvágyát, amelyik önként mászott be a ketrecbe, mert ott mindig kap banánt és kukacot, személyesen zárta magára a ketrec ajtaját, mert akkor biztonságban érzi magát, majd veszettül vicsorogva rázza a rácsot és üvölt a kint lévőkre. Az ilyen nagyon hülye szegény. Szar lehet neki.

Leírom, hátha nem volt egyértelmű. Nem arról beszélek, hogy engem zavar, ha valakinek fáj Trianon. Arról sem beszélek, hogy engem zavar, ha valakinek nem fáj Trianon. Az bassza a csőrömet, hogy olyan bűzös megélhetési kampányjajveszékelést kerekítettek köré, ami minden normális embernek facsarja az orrát. Főleg, mert a szabadságra hivatkozva rugdossák a nem kormánypárti honfitársaikat. Akik az én honfitársaim is. Ez iszonyúan penetráns, aljas, szörnyűséges. Van azért jó hírem is: még néhány bőrt próbálnak lehúzni az ügyről, aztán egy évig talán nyugton maradnak. Legalábbis viszonylag, önmagukhoz képest. Remélem.

Most azonban még az aratás ideje vagyon. Őfőfényessége ma délután kirámolt a Facebookra egy képet. Középen maga a felcsúti nemzetmentő, körötte különféle emberek. Mindenki kezében egy cetli, rajta: Összetartozunk. Azt hiszem, ezt a műalkotást a Magyaridők Nemzetnek sikerült egyetlen címbe sűrítenie:

Orbán Viktor és a határon túli magyarság: Összetartozunk

És tényleg. Össze. Orbán Viktorral. Mi többiek, akik szerencsétlen módon határon innen születtünk bele a jóba, nem tartozunk össze. Mi simán csak tartozunk. Banknak, Putyinnak, Kínának, letelepedési kötvény vásárlóknak, fűnek, fának. Az adóhatóságnak nem, mert azt leverik rajtunk percek alatt. Mindenki másnak tartozunk, de nem gond, örömmel fizetjük a törlesztést és a kamatokat, sőt, az unokáink is örömmel fizetik. Már akinek még itt van a gyereke, unokája. Akinek nincs, pláne nem magyar az unoka mindkét szülője, az ugye maga sem magyar, meg hát annyit is ér.

Amúgy nem tudom, ki hogy van a határon túliakkal. Ha nem lenne az egész szerkesztőség szétszórva Európában, ennek folytán mondhatom, hogy személyesen ismerek néhány külhoni magyart is, kivándorolt magyart is, ha nem tudnám, hogy a határon túliak jó része (szerintem a többsége) teljesen normális ember és őket éppen úgy zavarja – vagy nem éppen úgy, sokkal jobban – ez a bohóckodás, mint engem, nehezen lehetne meggyőzni arról, hogy ez így van. Pedig de.

Jut eszembe erről, vagy tök másról: Kásler professzordoktorminiszter úr 12 millió forintot ad a személyes keretéből egy, az Ismerős Arcok nevű zenekarról szóló dokumentumfilmre. Ez még mind semmi, hanemhogy ma hallgattam ugyanennek a zenekarnak a Magyarországon világhírű, felállva hallgatandó opuszát. A mai gyász tiszteletére angolul dalolták el. Bevallom, zokogtam. El is küldtem egyből az angol nyelvterületen élő rokonaimnak, egységesen kérdezték, miért kínozom őket. Akit érdekel, az keressen rá. Én ide be nem rakom, ameddig mi fizetünk a szerverért, nem Kásler Miklós.

Elég volt ennyi mára belőlem is, a világból is. Majd holnap folytatódunk,most békés álmokat kívánok mindenkinek.

Mai cikkeink:

Üzletet csinálni a sérelmekből, fájdalmakból, traumákból

Az állam és Mészáros versengése

Hazafias nyaralás

Mi együtt sírunk

54 milliárd forint költözésre? Mi az nekünk…

Amikor az egyház meglepőt húz

Nem lehet, hogy mégis ott kellene hagyni a fenébe ezt az egész cirkuszt?

Tények és néhány eretnek gondolat Trianon 100. évfordulója kapcsán

Baj lesz ebből

Kommentek:

Gyengének, kicsinek, erőtlennek érzik magukat az emberek. Pedig van egy nagyon kifejező magyar mondás a ludaktól és a disznóról. Mindhiába, ha hiányzik a megértés, az egymás iránti tisztelet és a bizalom. Ezt az erkölcsi gyengülést használják ki a csalók. meg kéne erősíteni az önmagunkban és egymásba vetett hitünket. Ha mindenki rendet akar maga körül, akkor a saját ügyeit, saját igazságát vigye el a végső határig, hogy legalább sok dolguk legyen. mert biztos vagyok benne, hogy mindenki életében előfordulnak igazságtalanságok. Nos, szerintem ezeket nem szabadna annyiba hagyni. (Ildikó)

Azok is tehetnek erről, akik ‘ellenzéki politikus’ gyanánt egymással versengenek, akik miatt néha nevetséges eredménnyel jut fideszes politikus mandátumhoz… sokan e miatt nem szavaznak – vagy éppen érvénytelen, kitöltetlen cédulát dobnak be. Októberben debreceni szavazókörzetemben kb. 30 ilyenhez volt szerencsém szavazatszedőként, számlálás közben. Arról nem is beszélve, ami egy budapesti keületben történt… MSZP-színekben megválasztott kképviselők a Fidesszel együtt szavaznak… (Imre)

Bizony elgondolkodhatna az ellenzék,ma reggel is felháborodottan hallgattam őket,meg Hiller semmit mondó válaszát.az ellenzék egy része nem megy az emlékezésre,a másik része bemegy.Nem,nem együttes erővel fognak össze,egy aljas,kirekesztő a nemzetből kitagadó hatalom ellen. Szégyeljék magukat ezek nem ellenzék,ezek is pávatáncot járnak,megtanulták. (Margit)

A nap kommentje Ilonától:

A kivándoroltakat és azok gyerekeit kellene hiányolni. A jelen és a jövőnk nagy veszteségei.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább