Könnyekben ázom. Milyen bokáig? Térdig gázolok a meghatottságban. Ja, nem. Normális országokban – amelyeket például arról lehet felismerni, hogy az egészségügynek nagyobb becsülete van, mint a közpénzből nyomatott propagandának – alapvetően semmi kivetnivaló nem lenne abban, hogy ugyan nem létezik különálló egészségügyi minisztérium, de papíron és elméletben valaki felel érte, egy világjárvány legnehezebb időszakában ez az ember köszönetet mond az egészségügyi és szociális dolgozóknak. Normális országokban ez egy teljesen rendjén való, teljesen normális gesztus lenne.
Nálunk azt az embert, aki egyéb bokros és alufóliasisakos teendői mellett az egészségügyért is felel, Kásler Miklósnak hívják. Ez az ember például múlt szombaton – amikor éppen nem a Facebookra posztolt – a pártsajtóban üzente meg, hogy ki a felelős azért, mert a járvány elszabadult Magyarországon. Ma nem a tömegesen külföldre utazó, onnan a vírust behurcoló magyarokat és külön a felelőtlenül bulizó fiatalokat kiáltotta ki bűnbaknak, hanem MTI-hírt érő gondolatokat tett közzé a közösségi oldalán, az alábbiak szerint:
A nemzet egy emberként tisztelettel adózik az egészségügyi és szociális dolgozók teljesítménye előtt – jelentette ki az emberi erőforrások minisztere közösségi oldalán közzétett bejegyzésében vasárnap.
Kásler Miklós leszögezte, hogy a modern egészségügyi rendszerek eddig nem tapasztalt kihívással állnak szembe a koronavírus-járvány idején, amely leginkább az egészségügyi dolgozókat teszi próbára.
„A legelesettebb honfitársainkért dolgozó orvosok, ápolók, szociális gondozók mind emberfeletti teljesítményükkel tartják fenn a társadalmunk jelenbe, és még inkább a jövőbe vetett hitét” – hangsúlyozta a tárcavezető.
Kásler Miklós a védekezés első vonalában helytálló kollégáiról azt mondta, ők ma az ezeréves magyar állam legdicsőbb eszmeiségét testesítik meg, ami a kitartást és a fennmaradásért folytatott nemes küzdelmet jelenti.
Azt írta: „önök azok, akik magyar emberek ezreinek nyújtanak segítő és gondoskodó kezet”, elhivatottságuk pedig megnyugvást jelent ápoltjaik, betegeik számára is.
A miniszter arra kérte az egészségügyben és a szociális ágazatban dolgozókat, hogy őrizzék meg hitüket ebben a rendkívüli időszakban. (MTI)
A modern egészségügyi rendszerek világszerte olyan kihívással szembesülnek napjainkban, amely fennállásuk óta nem volt…
Egyáltalán nem akarom elrontani a miniszter propagandisztikus hálálkodását, de pont annyira hiteltelennek és visszataszítónak találom, mint Lévai Anikó asszony mézeskalács alakú önkénteskedését, amellyel a rászorulókért tesz. Akkor is ezt gondolnám, ha az ezeréves magyar államot Káslernek nem sikerült volna belekevernie a gondolatmenetébe. Elképzelésem nincs, hogy jött ez ide, viszont határozottan az az érzésem, hogy itt már végleg elmentek otthonról mindenkinek. Állandóan egymásra licitálnak, hogy ki tud ütősebb, patetikusabb marhaságot beszélni, aztán ez a vége.
De az igazi probléma ezzel az olcsó hálálkodással az, hogy nyomát nem találni a kormány politikájában az egészségügyi, pláne a szociális dolgozók megbecsülésére való törekvésnek. Kásler Miklós a saját szájával mondta májusban:
Ezt a munkát pénzben megfizetni nem lehet, de aki az egészségügyben vállal szerepet, hivatást vállal magának és nem a pénzért végzi a munkáját.
Ha ennek a kijelentésnek a fényében az egyenesen drámai szociális bértáblát az egészségügyi bértáblához hasonlítjuk, akkor a szociális dolgozókra ez kifejezetten érvényes: nem a pénzért csinálják. Nos, erre a cinizmusra épül a Fidesz-KDNP társadalompolitikája, már ha ezt annak lehet nevezni: a hit segít, az ima segít, a szent cél motivál és erőt ad, vagyis az ágazatban dolgozók úgyis elhivatottságból és nem anyagi megfontolásból választják ezt a szakmát. Ergo keressenek 10-20-30 év munka után is 200 ezer forintnál kevesebbet, mert nekik ez a sorsuk.
Igazságtalan, cinikus, legalja. Mert az egészségügyi és szociális dolgozók kötelességtudatára építenek 10 éve, erre építenek most, amikor valóban minden eddiginél jobban felértékelődött a munkájuk, és mindennek a tetejébe őket tolják maguk előtt akkor is, amikor a kormány járványügyi intézkedései bírálat alá esnek. Akkor az van, hogy aki a dilettáns-cinikus kormány döntéseit bírálja, az a frontvonalban dolgozókat köpködi. Hazugság. Pont annyira hazugság, mint amennyire hiteles Kásler Miklós filléres hálálkodása. Semennyire. Igen, a nemzet tisztelettel adózik ezeknek az embereknek a teljesítménye előtt, a kormánynak és Káslernek viszont lenne miért csöndben maradni. Ha már eszük ágában nincs érdemben megbecsülni az egészségügyben és a szociális ágazatban tisztességgel helytállók munkáját.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.