NEHAZUGGY

Itt a nagy lehetőség visszavenni a látszatkormányzásból, a törvényesített korrupcióból, a felelőtlen közpénzégetésből

Derűs jó reggelt kívánok mindenkinek! Jó, tudom, elég nagy trollkodás a hétfő reggelt a derűvel egy mondatban emlegetni (legalább akkora, mint az államvezetést  jóérzéssel és empátiával vádolni), de egyrészt a napsugarat kisajátította a kolléga, akinek ma nem kell reggeli posztot írnia, másrészt pedig aki képes derűvel szemlélni mindazt, ami körülöttünk történik, az feltétlenül járjon jó példával mások előtt.

A tegnap esti fonalat továbbgörgetve azt kell mondanom, hogy nem igazán tett csodát az, hogy péntek reggelről vasárnap reggelre pakolták át a heti soros, ámazonban valamiért exkluzívnak csúfolt miniszterelnöki igehirdetést, amelyet volt szerencsétlenségem valós időben végighallgatni. Most valahogy még szégyenkezni sincs kedvem amiatt, hogy a magyarországi meleg közösségről konkrétan úgy beszélt, mintha nem is magyarok lennének. Az, hogy egy büdös szóval nem ítélte el, és nem határolódott el Dúró nevű eszmetársa barbár könyvdarálásától, az pontosan jelzi, hogy a kormánypárti médiában miért tartanak már ott, hogy fajvédő tartalommal nyomulnak. Ahol a miniszterelnök hangosan és érthetően arról pofázik, hogy vannak a türelmes, toleráns mimagyarok (Budaházy&Co., szevasztok) és vannak a provokátor buzik, ott ez van. Sötétség, bűz és rothadás.

Különben fogalmam nincs, miért nevezik exkluzívnak ezeket a megjelenéseit a pártállami média különböző bugyraiban, az exkluzív az lenne, ha a függönyharcos egyszer bemerészkedne egy olyan szerkesztőségbe/stúdióba, ahol VALÓDI, előre le nem zsírozott kérdéseket tesznek fel őkelmének. Na, az igen, az exkluzív volna, és sőt: lehetősége is lenne megvillantani 30 éve töretlen szellemi, intellektuális magasabbrendűségét, amihez képest az Európai Unió politikusai a kanyarban nincsenek.

Nem csak szégyenkezni nem tudok, de még felidegesíteni sem bírt a doktorminiszterelnök, ellenben sokatmondóan tragikomikusnak találom, hogy most, amikor tíz év kétharmados kormányzás után, egy világjárvány okán kénytelen volt meglátni a kórházakat a stadionok és templomok árnyékában, kisebb sokk érte. Tudom, hogy tíz év után is simán képes úgy tenni (és pont úgy is tett), mintha az elmúlt tíz évben ő itt sem lett volna, de az akkor is több mint önleleplező, ahogy elméltatlankodta a mikrofonállvány néninek, hogy micsoda káosz van az orvosok szerződései körül (apropó orvosok béremelése), hogy képzelje már el, 8-10 féle különböző jogviszonyban állnak orvosok, tarthatatlan, hogy nincs egységes szabályrendszer az egészségügyben.

Tíz év telt el stadionépítéssel, az egyházak felvásárlásával, a látszatkormányzással, szakadatlan választási kampánnyal, plakátokról üzengetésekkel és Mészáros Lőrinc megmilliárdosításával, és most egy világjárvány kellett ahhoz, hogy kiderüljön az országvezetés számára, mennyire átláthatatlanok és kaotikusak az orvosi jogviszonyok. Hát kinek kellett volna belenyúlni a rendszerbe, egyáltalán felmérni, hogy mi a szar van? Mert most persze be lehet ígérni az orvosi fizetések megduplázását, de hogy ki fog a 16 ezer kórházi ágy mellett állni a következő hónapokban, ha az egyébként páratlan napokon lehurrogott szakértők jóslatai bejönnek, erre az állítólag 3 év alatt kivitelezendő, több lépcsős béremelés nem fog választ adni. És az se szerintem, hogy a miniszterelnök minden adandó exkluzív alkalommal elóbégatja, hogy most éppen miért nem időszerű és aktuális a jogállamiságról pofázni a szellemileg árvízkárosult brüsszelitáknak. Amikor nem volt járvány, akkor azért nem volt időszerű jogállamisági vitákat generálni, most járvány van, most meg ezért félhülye mindenki, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a pénzén ne kelet-közép-európai politikusok (és strómanjaik) hízzanak. Akik ráadásul minden demokratikus alapvetést meghágnak, és szuverenitási kérdést csinálnak a törvényesített lopásból és a hatalmi önkényből.

Egyébként igen, teljesen jogos: ha az orvosoknak jár a megbecsülés, mert a járvány és a kisebb pofáraesés, ami körvonalazódik, kihozta a miniszterek elnökéből a történelmi felismeréseket, akkor járjon azzal arányos mértékű megbecsülés valamennyi egészségügyi dolgozónak, hát hiszen nem csupán az orvosokra van szükség az egészségügyben, nem csak az orvosokat terheli a járvány, hanem sőt. Azokat a (szak)ápolókat, nővéreket és másokat is, akiknek a fegyelmezettségén és munkájának minőségén múlik nagyrészt az, hogy például egy lélegeztetőgépre került betegnek mekkorák a túlélési esélyei. De meg egyáltalán: az hogy van, hogy miközben az orvosok bére soha nem látott mértékben emelkedik, a mezei egészségügyi dolgozók jelentős része csak jóval mérsékeltebb, vagy semmilyen béremelést nem kapott és ezután sem fog kapni, egy másik részük meg béremeléssel együtt is olyan arcpirítóan alacsony fizetésért tizenkétórázza végig a járványt, hogy az maga a gyalázat?

És akkor ugyanez a logika érvényes a béremelés helyett pótlékokkal szívatott pedagógusokra is, akiktől a járvány szintén erőn felüli áldozatokat követel. Már az első hullámban is, de most sem kevésbé. Szóval az nem buli, hogy tíz évvel a sokat emlegetett, időköben tízre hízott elmúlt nyolc év után, az elmúlt száz év legsikeresebb kormányázásának tíz éve után a tanárok munkabére átlagosan 30 százalékkal, az általános iskolákban tanítóké 40 százalékkal alacsonyabb a diplomás átlagbérnél. Ezt így hogy és meddig még? Nem kérdés: a legszebb ideje lenne – most, a nagy felismerések idején – a kirakatkormányzásból, a nagyipari törvényesített lopásból és felelőtlen közpénzégetésből kicsit visszavenni, és visszaadni a magyar oktatási rendszer, a tanári szakma megbecsülését. IS. Aminek az első lépése nem lehet más, mint a versenyképes béreket biztosító drasztikus emelés.

Ha nem sajnálták a közpénzt az irgalmatlanul túlárazott, brutális mennyiségben beszerzett kínai lélegeztetőgépekre; ha futotta arra, hogy legalább négy-, de inkább tízszeres áron vegyék meg a kínai maszkgyártó csodagépet, ami nem is annyit gyárt, amennyiről szó volt (jut eszembe: válaszolt már valamelyik öntudatos hisztérika vagy Menczer ezzel kapcsolatban Hadházynak, hogy szégyellje magát, mert lyukas a zoknija?); ha a hülyének nézett adófizetők pénzéből volt pofájuk 280 millió forintot lehúzni a klotyón holmi át nem vett koronavírus tesztekre; ha gazdaságvédelem címszó alatt megint kitömték az egyházakat, adtak a sportberuházások pofájára, miközben rendületlenül zabáltatják az Orbán Ráhel-féle divatügynökség és sóhivatal embereit, ha százmilliókból háborús uszító kampányfilmeket forgatnak, Mészáros meg szintén a köz pénzéből épít és újít fel tízmilliárdokért szállodákat (a sajátjait, naná), akkor ne legyen pofája a miniszterelnöknek ilyeneket mondani:

És van egy történelmi adósság is, persze. Hiszen a rendszerváltás után sosem vett senki egy nagy levegőt, hogy egy működőképes rendszert hozzon, létre, hanem csak tódoztunk-fódoztunk. De hát a szegénység az ilyen. Az ember annak is örül, ha betömködi a ladikon támadt réseket, és nem gondol új hajóra. Most úgy ÉREZTEM, hogy a válság egy kétszeres súlyú indokot ad, hogy éppen most vegyük elő ezt a kérdést (az orvosi béremelést mármint – szerk.). 

A szegénység az ilyen? Tényleg? Most megint szegények vagyunk? Amikor azokat kellett volna megbecsülni, akik annak a munkának az oroszlánrészét elvégzik, amelynek sikerétől nagyban függ az újabb bezsebelni szándékozott kétharmad, akkor ez a duma. Hogy eddig azért nem csináltunk semmit, mert szegények vagyunk. Amikor Brüsszelt kell a prostituált édesanyjába elküldeni, akkor mi vagyunk Európa gazdasági motorja, sehol nem hasít úgy a gazdaság, mint Magyarországon. Amikor azokat kellett volna emberszámba venni, akik türelemmel végignézték, hogy az egész NER-pereputty a saját lábára áll, akkor szegények voltunk? Nem gondol új hajóra? Nem hát. Kizárólag luxusjachtokra, helikopterekre és honvédségi nem kormánygépekre. Az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok és az összes többiek, akiktől folyamatosan elvettek, várjanak szépen a sorukra, mert még mindig vannak fontosabb Mészáros Lőrincek, mint az oktatás és az egészségügy. Ez tényleg egy türelmes és toleráns nép (akinek nem inge): a gyengébbet, a kiszolgáltatottabbat, a másmilyent gyűlöli és bármikor eltaposná, a kizsákmányolójának viszont tíz éve csókolgatja a lábnyomait.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább