NEHAZUGGY

Ha az arcába röhögtek volna, az sem lenne megalázóbb

Hello, üdvözletem mindenkinek! Azt nem mondom, hogy fickós, macsós jóreggelt, mert annyira nem vagyok gusztustalan spontán és szellemes, mint a doktor miniszterelnök, aki végül is ennél csak cifrábbakat mondott tegnap reggeli közpénzmédiás, egyszemélyes műsorszámában. Állítólag ezt a lábszagú plasztikusan őszinte szájbarágást nem a férfiasságára kell érteni, hanem a magyar gazdasági helyzetre, amely ezekkel a kirobbanó hurráoptimizmust sejtető jelzőkkel írható. Ha ez így van, akkor még annál is gyászosabb a helyzet, mintha egyszerűen csak a senkire nem tartozó magánügyeivel hozakodott volna elő.

Persze ha a valóságtól eltekintünk – és lássuk be, ebben verhetetlen minden dakoták legnagyobb kipcsakja -, akkor tényleg nincs semmi/alig van probléma. Mert ugyanis ha csak azokat tekintjük munkanélkülieknek, akik állást keresnek és/vagy két héten belül munkába tudnak állni (márpedig ez a „munkanélküli” definíciója), vagyis ha például a márciusban állás nélkül maradt 56 ezer emberből 2 ezer keresett munkát, a többi 54 ezret pedig az úgynevezett inaktívak közé sorolták, akkor valóban sokkal duzzadóbb a magyar gazdaság férfiassága, mintha nem próbálnák meg kozmetikázni a valóságot definíciós faszságokkal.

Mai napig nem jöttem rá, hogyan volt egyáltalán bátorságuk előrukkolni ezzel az annyi munkahelyet hozunk létre, ahányat a vírus elpusztított, mert mi segélyt nem adunk macsós, fickós, agymosó tervvel, miközben párhuzamosan azzal zsibbasztották a közvéleményt, hogy maradjon otthon. Úgy azért elég nehéz volt munkát keresni és két héten belül találni, hiszen az Orbán-kormány megvédte a munkahelyeket IS, hogy komplett szektorokat hazavágott a bezárkózás, a cégek nagy része pedig takaréklángon próbált túlélni.

Kurvajó, hogy a tudásalapú társadalmat lecserélték munkaalapú társadalomra, és véresen komolyan gondolják, hogy erre a helyzetre az jelent megoldást, hogy 200 ezerre emelték a közmunkában foglalkoztathatók számát, továbbá 3 ezer olyan emberre számítanak, akik katonának állnának. Csak hát néhány objektív kifolyólag jelenleg senki nem tudja pontosan megmondani, hogy hány definíció szerinti munkanélküli van ma Magyarországon, hogy hányan keresnek állást, és hányan nem keresnek állást, de nyilván dolgozni szeretnének, bár lehetőleg nem az árok partján kívánják a szemetet kapirgálni, vagy vadakat terelő juhásznak katonának állni. Amit viszont a KSH friss és meglepő közléséből tudunk, abból az derül ki, hogy áprilisban elég sok embert kirúghattak, merthogy a munkaerő-tartalék olyan 428 ezer körülre tehető. Ez az új szám, meg az az adat, hogy a munkaalapú faszakodás nagyobb dicsőségére az álláskeresők fele egyetlen fillér segítséget nem kapott áprilisban, egyáltalán nincs összhangban azzal, hogy Orbán elvtárs „a megalapozott bizakodás és a lelkesedés határán” áll. Szerintem az ország egyáltalán nincs olyan fickós állapotban, mint a főnök.

Aki, mint ismeretes, azt is mondta a rádiójában – nagyon csodálkozom magamon, hogy még mindig nem zártam be ezek után az internetet, és nem hajítottam ki a laptopot is francba -, hogy Kásler doktor érdemei történelmiek. Ez biztosan azért van, mert több millió forintos havi apanázsból sokkal könnyebb fickósnak lenni, mint havi 100 ezerből és abból az ígéretből, hogy majd júniusban megkapod, amit nagypofával, melldöngetve beígért neked az állampárt, addig húzzad csak szépen az igát, ne siránkozz, ne panaszkodj. Lényegében egyetértek azzal, hogy itt nagyjából minden történelmi, amire a NER ráteszi az enyves kezét. Tekintve, hogy a történelemnek többféle lapja van, egyes lapok például kimondottan feketék. Az az érdemnek csúfolt teljesítmény, ami mai napig magyarázat nélkül lóg a levegőben a kórházak katonai akcióterv szerinti kisöprését illetően, konkrétan ugyanazokra a fekete lapjaira kívánkozik a történelemnek, mint az állampárt általában vett gyalázatos kommunikációja ezzel kapcsolatban. Legfőképpen a felelősség előli menekülés, ami a teljhatalom birtokában, és külön Karácsony Gergely kitartó lejáratása és emberek halálával összefüggő politikai felelősségének emlegetése ismeretében, elfogadhatatlan.

Az, ahogyan az értelmetlen halál fölött hörögnek, és politikai-hatalmi célzatú másokra mutogatássá bagatellizálnak és silányítanak emberi tragédiákat, szerintem újabb vörös vonal, amit soha nem lett volna szabad átlépni. Senkinek. Akárki van hatalmon és akárki van ellenzékben. Az a válasz, az a mocskos, embertelen sufniközlemény, amit a Fidesz egy 33 éves fiatal nő elkerülhető halálával kapcsolatban kipréselt magából, szerintem utolsó utáni tanulság lehetne mindenki számára. Ez a történet:

Ez a reakció:

„A baloldal a járvány kezdete óta akadályozza a védekezést. Azok a szocialisták beszélnek egészségügyről, meg a járvány elleni védekezésről, akik kormányzásuk alatt kivéreztették az egészségügyet, csődbe vitték a kórházakat, most is mindvégig akadályozták a védekezést. Nem szavazták meg a koronavírus-törvényt és a gyors intézkedéseket lehetővé tevő különleges jogrendet. A baloldal a járvány kezdete óta a védekezés sikertelenségéért drukkol, csak a politikai támadásokkal, dudálgatással van elfoglalva, meg azzal, hogy újra és újra hátba támadják Magyarországot Brüsszelben”. (fidesz.hu)

Következetesen nem vagyok híve az emberi tragédiák politikai célú felhasználásának, de azt hiszem, hogy ott, ahol Kásler Miklós érdemeit történelminek lehet nevezni, ott az a minimum, hogy kurvára leszarom a fenti videó esetleges hatásvadász elemeit. Ott egyetlen dolog van, amitől ökölbe szorul az agyam és a gyomrom. Hogy ez a történet, és a többi hasonló, ami nem kerül nyilvánosságra, kurvára nem Bangónéról, nem a baloldalról, nem az állampárt mimózalelkéről, nem az elmúlt nyolc évről, hanem a jelenről és egy család tragédiájáról szól. Regináról, aki 33 évesen két gyereket hátra hagyva, fájdalmak között halt meg, egy meg nem magyarázott, értelmetlen, szakmailag vitatott miniszteri rendelet közvetlen vagy közvetett eredményeként. A korlátlan hatalom, amelynek a hatalomból minden kell, csak a felelősség nem, szocialistázik, elmúlt nyolc évezik, brüsszelezik és fröcsögve vádaskodik. Tíz év után, amikor a Fidesznek minden lehetősége adott volt ahhoz, hogy jobbá tegye, amit korábban mások elbaltáztak, ez a válasza egy, a propaganda által milliárdokból magasztalt kormányzása idején történt tragédiára: hogy a szocialisták, akiknek tíz éve semmilyen beleszólásuk nincs sem az egészségügyet érintő döntésekbe, sem abba, hogy hány stadion épüljön még minden kert alá, kivéreztették az egészségügyet és csődbe vitték a kórházakat. Tíz év után azt üzeni Regina édesanyjának (lehetne akárki más) a Fidesz, hogy a szocialisták ne pofázzanak. Ha az arcába röhögtek volna, az sem lenne sokkal megalázóbb. Ahol Káslert mennybe viszi a gazdája, ott a mezei állampolgárnak ennyi jár: politikai bűzt árasztó acsarkodás, amiben mint minden másban, amihez ezek hozzányúlnak, csak az ember nincs sehol. Az az ember, akit cserbenhagytak.

Nincsenek erre gyászos kórdokumentumra nyomdafestéket tűrő szavaim, úgyhogy lassan el is búcsúzom. Ez már tényleg az utolsó utáni pillanat, amikor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ahol egy ember élete ennyit ér, ott az összes többi ember mire számíthat. Akiben esetleg kételyek maradtak, hogy az undorom túlzó, az olvassa el az feltétlenül olvassa el az Emberi Erőforrások Minisztériumának közleményét is (itt és itt). Köszönöm a figyelmet, jó hétvégét!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább