NEHAZUGGY

Felnőttként kezelni a polgárokat

Jó reggelt kívánok egy újabb, várhatóan eseménydús, harcos nap hajnalán, a koronavírus honi felbukkanása után 15-tel, a kapcsolódó veszélyhelyzet kihirdetése után 8-cal! Még egy pár hét haladékot adtam magamnak (még nem búcsúzom el, vagyis nem rúgatom ki magam kényszerűségből, ellenben köszönöm mindenkinek, akinek valóban fontos és támogatja ezt az együttgondolkodást, amire vállalkoztunk), ma kivételesen beugrottam csütörtököt mondani. Pedig a csillagok állása szerint nem is én vagyok a soros.

Egyáltalán nem tölt el örömmel, hogy az a bizonyos józan ész, amelynek megőrzéséről és életbevágó szükségességéről oly sokat elmélkedtem békeidőben (amikor szintén háború volt/van, de nem úgy, ahogy most), ennyire aktuális lett. Gondolok itt most azokra is, akiket minden figyelmeztetés dacára mostanában érte utol a halaszthatatlan utcára menési inger(ület), és ha már életkortól függetlenül halaszthatatlanul kiszabadultak az otthonaikból, akkor lehetőleg tömött sorokba szerveződve kígyóznak bizonyos nyitva tartó helyiségek előtt. Fura lehet ezekben a hetekben propagandaminiszternek, propaganda-hasbeszélőnek, kék plakátos, neoprimitív uszításra szakosodott nehéztüzérségnek lenni. Ezekben a napokban nem elég soha nem bizonyított, pervesztes állításokkal, világbajnok hazugságokkal és összeesküvés-elméletekkel küzdeni a szuverén nemzetre leselkedő gonosz ellenségek ellen, viszont egészen földhözragadt feladatokat kellene abszolválni: például rá kellene bírni a lakosságot, különösen annak veszélyeztetett részét (holott valójában mindenki veszélyeztetett), hogy üljön otthon a seggén, és körültekintően mosson kezet ahányszor csak lehet.

Ehhez képest. Nem elég, hogy a pár nappal korábban is viszonylag távoli jövő időnek tűnő 350-es euró-forint árfolyam tegnap óta már kurvára múlt idő, a rogánizmus uszító propagandára szakosodott egységei és az általuk frontvonalba engedett szakemberek éjt nappallá téve arra kényszerülnek, hogy Facebook-videókkal vagy éppen Migráns1-es fellépésekkel üzenjék (és majd újabb tájékoztató filmekben újra üzenjék), hogy mindenki, aki megteheti, üljön a seggén, mert a járvány eszkalálódásának megakadályozásához minimálisra kell csökkenteni a személyes találkozások számát. És bizony, amint az kiderült az elmúlt napokban, ez kurvára nem olyan egyszerű feladat, mint mondjuk a vakvilágba belegyurcsányozni, sorosozni, migránsozni, diplomás kommunistázni, hergelni, beszólogatni, és időről időre rámutatni valaki(k)re, hogy most éppen ő(ke)t kell utálni. Hanem:

Mielőtt pontokba szedve megdícsérem a doktorminiszterelnök urat, amiért a rendíthetetlen imázsépítés oltárán második nekifutásra végül sikerült bejelentenie az oly szükséges gazdasági intézkedésekkel kapcsolatos bejelentenivalókat (kezdésnek nem rossz a hiteltörlesztési moratórium, de távolról sem elegendő, és távolról sem osztatlanul pozitív a fogadtatása, ezért érdeklődve várom a folytatást), érdemes leszögezni azt, amit okosabbak már leszögeztek. Eléggé univerzális jelentőséggel bír, mindeni, akit érint, nyugodtan magára vehetné, és nagyon nem kellene Kovács-szindrómát produkálva megsértődnie:

Most fizetjük meg annak az árát, hogy az elmúlt években a világ sok politikusa szándékosan és felelőtlenül bizalmatlanságra késztette az embereket a tudományban, a közintézményekben, és a médiában. Évekig megosztották a lakosságot, ellenségességre és bizalmatlanságra késztették az embereket, mert elég, ha a saját híveik, a szavazóbázisuk áll mögöttük. De a járvánnyal szemben ez katasztrofális, mert nem elég az ország felének a támogatása. (Juval Harari, izraeli történész)

Fogalmam nincs, hogy ennek az országnak mikor volt utoljára tetőtől talpig felelős kormánya, de aligha az elmúlt száz évben. Viszont bármikor is lesz vége ennek az egésznek, és bármilyen kormányok jönnek a következő évtizedekben, a vírus után, a legfontosabb feladatuk az lesz, hogy szembenézzenek egy nagyon egyszerű és tragikus tényállással: cinikus dolog úgy felelősséget elvárni egy társadalomtól, egy néptől, ha az úgynevezett politikai elit évtizedeken keresztül basáskodva atyáskodott fölötte, infantilizálta, értelmi fogyatékosnak, kiskorúnak, óvodásnak tekintette, úgy is kezelte, úgy is beszélt hozzá, és a legcsekélyebb mértékben sem tartotta képesnek az önálló gondolkodásra (plakáthegyek és nemzeti konzultációk hűvös halma tud erről mesélni). Az, ami most történik, hogy jé, bazmeg, egyesek nem értik az üzenetet, az egyebek mellett ennek a felelőtlen politizálásnak az egyenes következménye. Nem meglepő és felfoghatatlan, hanem törvényszerű. Éppen ezért a hatósági mosakodás – ha ti hülyék vagytok, mi sem tehetünk semmit, vagy csak nagyon keveset tehetünk azért, hogy megállítsuk a katasztrófát – tényszerűen igaz, mégis arcpirító és dühítő. És nem csak azért, mert akit tartósan hülyének néznek, az egy idő után úgy is viselkedik. Mert akire békeidőben ellenségként tekintesz, az háborúban aligha lesz szolidáris, megértő, türelmes, józan harcostársad.

Csak egy példát hadd hozzak ide, látszólag semmivel nem függ össze, pedig. Miközben az elmúlt években talán senkit nem buktatott meg a fideszes propaganda annyiszor, mint Angela Merkelt és a hanyatlás hanyatlásának iskolapéldájaként emlegetett Németországot, miközben például Schmidt Mária NER-ideológus és magasfokon képzett propagandista talán senkivel nem mosta fel annyiszor a földet Orbán rezsimjének dicsőitése okán, mint a németekkel (egyenként az idióta politikusaikkal és a kollektíve hülye néppel), Németországban jelenleg 11 ezer betegre mindössze 28 halálos áldozat jut. A németek, akik semmiből semmit nem értenek, visszafordíthatatlanul eltévelyedtek a civilizáció rögös útján, már se gyökereik, se kultúrájuk, se identitásuk (de még internetük sincs, csak cenzúrájuk), most egész Európának példát mutatnak válságkezelésből. Templomok helyett a boltokat nyitják ki vasárnap, és azokat is tesztelik koronavírusra, akiknek csak kapar a torka. És ami legalább ilyen fontos: a kancellár még a nyomorúság legelején kiállt a nyilvánosság elé, és szakértők véleményére támaszkodva, őszintén beszélt arról, hogy pontosan mivel áll szemben az ország. Vállalta a kockázatot, hogy akár pánikot is kelthet a bejelentése, miszerint a legrosszabbra kell készülni, hiszen a lakosság akár 60-70%-a is megfertőződhet, de felnőttként kezelte a polgárait. Ezt pedig azért tehette meg, mert eddig sem nézte őket hülyének, volt mire alapoznia azt, hogy az őszintesége nem pánikot, hanem fegyelmezettséget fog szülni.

Ehhez képest naponta követem az operatív törzs sajtótájékoztatóit, és egyszerűen minden fonalat elveszítettem. Azt mondjuk értem, hogy a Fidesz közpénzt zabáló szekértolói most is a független média és a civilek miatt aggódnak, és őket tartják a köznyugalom és közbizalom megzavaróinak, akikkel szemben drákói szigor szükséges (via ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász). Mint ahogy azt is érteni vélem, hogy az állampárt hatalomtechnikai megfontolásait most sem lehet zárójelbe tenni, újra és újra szondázni kell a közvéleményt, és felmutatni, hogy a kormányzati intézkedéseknek elsöprő támogatottságuk van, minden fasza.

Azt viszont nem értem, hogy miközben az Egészségügyi Világszervezet nem győzi hangsúlyozni és az országok figyelmébe ajánlani, hogy teszteljenek, teszteljenek, teszteljenek, izolálják a fertőzötteket, kezeljenek minden érintettet, és nyomozzanak le minden kontaktszemélyt, Müller Cecília tisztifőorvos mire alapozva hangoztatja már hosszú napok óta – legutóbb tegnap -, hogy önmagában egy laboratóriumi vizsgálat nem elég ahhoz, hogy megnyugtató eredményt adjon (szó szerint: megnyugvást keletkeztessen), mert az csak az adott állapotról ad információt, a kéthetes lappangási időszakban nem. Továbbá semmiféle vírusteszt nem akadályozza a járvány terjedését, azt a higiénia betartása tudja megtenni. Akkor továbbra se világos, hogy Pintért milyen istenverte protokoll alapján tesztelték, és ha baromira nincs semmi értelme a tesztelésnek, akkor mivégre mondta azt Müller, hogy nagyon sok tesztet rendeltek, és folyamatos a megrendelés. Ha semmi értelme a teszteknek, akkor miért basznak el rá pénzt, továbbá akkor miért azok az országok állnak nyerésre a vírus elleni küzdelemben, amelyek transzparensen tájékoztatják az embereket a fejleményekről, amelyek innovatív tesztelési stratégiákat dolgoztak ki, és amelyek jelentősen megnövelték a tesztelési kapacitást (lásd még Dél-Korea). Azt már nem mondom, hogy milyen gyermeteg, bárgyú érvelés, hogy azért nem közölnek transzparens adatokat a betegek területi eloszlásáról, mert egyelőre kevés a megbetegedés, így könnyen beazonosíthatók lennének az érintettek, mert ezt az abszurdumot már tényleg nem fogja át a tudatom.

Túlcsordultam, pedig nem akartam. Még annyit, hátha valakit megnyugtat (engem se): ma reggel 7:46-kor frissült a kormányzati tájékoztató oldal, 15 fertőzöttet sikerült azonosítaniuk tegnap óta (így összesen 73 a megbetegedések száma), a tegnapi 1803-ról pedig 2322-re növekedett a vizsgált minták száma. Köszönöm a figyelmet, ha tehetik, tényleg maradjanak otthon!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább