NEHAZUGGY

Erőből, leszegett fejjel, neki a falnak

Jó reggelt kívánok! Mindenek előtt Bálint kolléga üzenetét szeretném átadni, aki nem lehet velünk ma reggel, viszont mindenkinek köszöni szépen a névnapi jókívánságokat, mi tagadás, meghatódott attól, hogy sokaknak eszébe jutott. Majd ha ő lesz a soros, biztosan ellelkendezi magát. Addig is érjük be velem, induljon a péntek. Robi tegnap esti, teljesen jogos, és a körülményekhez képest már-már visszafogott felháborodása a NER ámokfutásának egyik legsúlyosabb, a visszafordíthatatlan erkölcsi pusztulást fémjelző megnyilvánulásával kapcsolatban (a 100 éves Bálint György gazdától mi kérünk elnézést), számos kibeszéletlen témát hagyott nekem.

Ezek között van például a miniszterelnök úr pávatáncos interjúja, amelynek Schmidt Mária történelemhamisító történész lapja, a mindenfajta listázásban élen járó Figyelő biztosított felületet a közpénzhirdetések tengerében. Ebben leginkább Mike Pompeo látogatásának tanulságait rágta szájba Orbán, és ahhoz képest, hogy az amerikai külügyminisztert még arról győzködték pár napja, hogy mennyire elkötelezett tagja a NATO-nak Magyarország, elég kétségbeejtő dolgokat bírt mondani a vezér:

Magyarországnak szuverénnek kell lennie és maradnia a saját területéről kiinduló bármilyen katonai akció esetén. (…) Azok közé tartozom, akik fontosnak tartják a NATO-t, de nem gondolom, hogy Magyarország biztonságát a NATO-ra lehetne alapozni, képesnek kell lennünk a támadások saját erőből való elhárítására is.

Ez szuverenitási szájkarate kezd egészen szürreális fordulatokat venni, és nem csak az a baj, hogy azt nem sikerült kifejtenie a fényestekintetűnek, hogy egészen pontosan milyen fegyverekkel fogja megvédeni az országot. A tragédia szerintem az, hogy ezt komolyan is gondolja. Hogy egy Magyarország nagyságú pötty a világtérképen képes saját erejéből megvédeni önmagát. Ennek nagyon rossz vége lesz, és akkor is rossz vége lenne, ha mindeközben nem kacsintgatna folyamatosan Moszkvára. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha valóban egy világméretű konfliktusra kerülne sor, amelynek kiprovokálásáért ő maga nem mellesleg rendesen megdolgozik.

Gondolok itt például arra a bravúrra, hogy miután korábban az afrikai országokkal, valamint az Arab Ligával kötendő EU-megállapodást megvétózták, a magyar teremfutball-diplomácia most a Svájc és az Európai Unió közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásnak feküdt keresztbe. A megállapodás szövege Svájc és az EU közötti, számtalan területen mindkét fél számára „kölcsönösen előnyös” együttműködésről szólt, és arról igyekezett meggyőzni a svájci kormányt, fogadja el az unióval fennálló viszonyról szóló új keretmegállapodást, ám az uniós nagyköveteknek nem jött össze az egységes állásfoglalás, miután Magyarország állandó képviselője megtalálta a dokumentumban azt az egyetlen bekezdést, ami a migrációról szól, és amit a Szijjártó szellemi színvonalán toporzékoló magyar kormány úgy magyaráz ki, hogy ennek a problémának a fenntartásával még etetni lehessen a tábort. Hogy tudniillik az egész világ be akarja engedni a migránsokat, de mi ellenállunk. Nem, megint nem erről volt szó.

A világszínvonalú magyar hiszti koronázatlan királyának egyébként folyamatosan munkát adnak. Tegnap Annika Strandhäll, Svédország szociális ügyekért felelős minisztere vette a bátorságot és nevén nevezte Orbán családpolitikáját, amely szerinte riasztó és a ’30-as évektől bűzlik, amennyiben Felcsút elszabadult hajóágyúja egyáltalán nem rejti véka alá, hogy a 7 pontos átverési csomag célja az, hogy több „igazi” magyar gyermek szülessen. Szerencsére Szijjártó a helyzet magaslatán volt ezúttal is, nehogy már a svédek oktassanak minket:

A svéd kormány nem hajlandó tudomásul venni, hogy mi a családokra költjük a pénzt, nem a migránsokra.

A Fidesz-kormány mondanivalója soha, egyetlen percig nem mutatott túl ezen a faék szintjére leegyszerűsített, ostoba, dichotomizáló érvelésen, abban semmi meglepő nincs, hogy a hazabeszéléshez, a kemény mag hergeléséhez a migráns bűvös szó tökéletesen elegendő.

Az viszont ne kerülje el senkinek a figyelmét, pláne azoknak a figyelmét ne kerülje el, akik vasárnap szinte zokogtak az ingyentízmilliók ígéretétől, hogy alig pár nap alatt kiderült: egyre kevesebben fogják tudni igénybe venni a megfelelő mértékű szaporodás ösztönzésére belengetett milliókat. Remélem, senki nem értette félre: a kormányzati nagylelkűség csak a 2019. július 1. után megszületendő gyermekekre érvényes. Vagyis akinek már most is van 2-3 gyermeke, az ne örüljön további háromnak kell életet adni ahhoz, hogy a teljes, 3 gyerek után járó, akár 10 milliós kamatmentes hitel elengedésére jogosultságot szerezzen. Akinek a gyereke június 30-án született meg, az így járt. És akkor arról még nem is beszéltünk (Orbán sem törekedett világossá tenni), hogy mi történik, ha mégsem születik meg öt éven belül az ígért gyerek. Semmi nem történik. Piaci kamatozásúvá válik a hitel, és vissza kell fizetni az első öt év kamattámogatását is. Ez több millió forintra rúghat, a piaci kamatozás mértéke pedig nem ismert, hiszen a hitel típusáról sincs információ. A kamatmentes hitel felvételéhez szükséges három éves munkaviszony pedig már tényleg szóra sem érdemes.

Hát így mennek a dolgok Csodaországban, mire minden részletet kiagyalnak az elvtársak, ki fog derülni, hogy egy szűk, vállalkozó kedvű rétegen kívül senki más nem felel meg a feltételeknek. Szakértők szerint ez már most is borítékolható: az Orbán által beharangozott kedvezményesen felvehető 10 millió forintos hitel a lakosság mindössze 0,5-1 százalékát érintheti. A szemfényvesztés megvolt, a valóságot meg majd addig hajlítják, ameddig kettétörik.

Így mennek a dolgok az unortodox csodák országában, ahol nemzetközi bírósági ítélet szükséges ahhoz, hogy szerencsétlen, a keresztény magyar tranzitzónákban 8 hónapja szívatott emberek enni kapjanak. Igen, egy hét után tegnap már kapott enni az az iraki házaspár, akiket keresztényi szeretetből éheztettek napokon át. A menedékkérelmüket már régen elutasították (nem úgy a Gruevszkiét!), azonban az ideiglenes tartózkodási helyük kijelölése érdekében még zajlik el egy eljárás. Gondolom, hősiesnek és hazafiasnak érezték a fideszerkölcsű hatóságok, hogy nem adnak nekik enni. Nincs alja a gödörnek, tényleg nincs.

És miközben ex-jobbikos, izraeli zászlót égető, antiszemita alakok találják meg a helyüket a kétharmad oldalán, és a fideszes pártlapban fröcsögve mocskolják volt pártjukat, és annak egykori vezetőjét, Vona Gábort, amiért elárulták az eszmét, vagyis már nem elég nácik, a Magyar Tudományos Akadémia arra kényszerül, hogy  futballhasonlattal magyarázza el a szotyolaköpködő kocafocistának, miért nem jó ötlet szétdúlni a kutatóhálózatot. Hátha úgy megérti. Nem, nem fogja megérteni, sőt, egyáltalán nem is érdekli. Erőből, leszegett fejjel, neki a falnak. Az senkit nem érdekel, hogy a ráfordított, így is nevetséges erőforrásokhoz viszonyítva a publikációk számát tekintve az első helyen áll Európában a magyar kutatók teljesítménye, akkor is az lesz, amit Orbán akar, Palkovics akkor is úgy mossa fel a földet Lovász Lászlóval, ahogy a végbelén kifér az erőlködésből, de legalább a határon túli százmilliárdos szavazatvásárlásnak nincs felső határa.

Tudom,  hogy nem hibátlan az alábbi videó, számos ponton egyáltalán nem NER-kompatibilis, sem a szöveg (Az emberek tán értik már,
Háborúzni, milyen kár), sem a látvány (úristen, néger gyerek???), de ezzel kívánok demográfiai fellendülésben szép napot mindenkinek. Ez legalább nem okoz akkora károkat, mint a felelőtlen orrba-szájba ígérgetés.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább