Szeptember 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Egyszerűen nem értem, hogy jutottunk ide

Jobb reggeleket kívánok mindenkinek! Felveszem egy pár gondolat erejéig a tegnap esti fonalat, bár banánfát a büdös életben nem fogok ültetni. Edgarhoz hasonlóan én sem sértődtem meg, mások nevében és helyett pláne nem szokásom ilyet tenni. És nem is hiszem, hogy ez az a műfaj, amibe a sértődés belefér. Ellenben már megint eggyel, de inkább tizeneggyel kevesebb illúzióm maradt azzal kapcsolatban, hogy belátható időn belül lehet még normális, élhető hely ez a Kárpát-medencének csúfolt feneketlen mélységű sötét bugyor, amiben határokon átívelően tapogatózunk.

Nem az a problémám, hogy valaki (sok valaki) nem ért egyet azzal, amit olvas, hogy más dolgokban hisz, más értékek mentén éli az életét, más politikai elveket vall (jó, ha egyáltalán vannak neki elvei). Az a baj, amikor egy  személyeskedéstől mentes, pusztán a mindenki által ismert – még ha le is tagadott – történések mentén formál véleményt (a geci szót egyébiránt Orbán Viktor puszipajtása, üzlettársa, és kollégiumi jóbarátja honosította meg az illetővel kapcsolatban a magyar közbeszédben), és az egyet nem értés olyan ordenáré mocskolódásban manifesztálódik, ahogyan az Edgart (nem a véleményét, nem az érveit, nem a szempontjait, a személyét) minősítő emberi lény tegnap azt bemutatta.

Igen, azt hiszem, jó okom van biztosnak lenni abban, hogy innentől kezdve bármi történhet a magyar közéletben, bárki bármeddig kormányozhatja ezt az országot, bárki lehet még 63 évig a miniszterelnök, ez a mindenkire nézve méltatlan, ragacsos méreg, ez a ökölbeszorult agyú sötét gyűlölködés itt marad. Embertől emberig. Amikor a 21. századi magyar nemzetinek csúfolt politizálás ezt hozza ki az agyakból, amikor ivarérett értelmiségi és nem értelmiségi emberek úgy imádnak politikusokat, és olyan módon élnek-halnak politikusokért, mintha azok rocksztárok és félistenek volnának, amikor következésképpen a verbális agresszión túl, már-már lincselni is hajlandóak a bálványukért, csak azért mert valaki leírta, és alá is támasztotta, hogy ő történetesen miért nem a nemzetmentő, aggódó hazafit látja abban a félistenben, hanem az országot üzleti vállalkozásként üzemeltető, erkölcstelen, gyáva szar alakot (és nem, nem az anyját szidta!), akkor már minden megtörtént. Ott már mindegy, hogy mától mi lesz.

Bevallom, ha valaki ezt magyarázza nekem 10 évvel ezelőtt – amikor már mások is bőven sokat tettek azért, hogy a magyar ember vasvillával szeretgesse a honfitársát, aki nem a szilvapálinkára, hanem a körtepálinkára esküszik -, hogy ez lesz, a röhögéstől kétrét görnyedve mértem volna meg a lázát. Ma már egyre ritkábban van kedvem röhögni, ahogyan állok a totális elhülyülés nemzeti szakadéka fölött és kurvára nem értem, hogy jutottunk ide.

Tudom, hogy a NER-ből jól élő, a NER vérkeringésébe bekapcsolt, magukat ellenzékinek becéző politikusok némelyike szerint idióta baromság moralizálni, és pláne faszság leírni, hogy a sajtó- és véleményszabadság nem azt jelenti, hogy még működik az internet és az utolsó alufóliasisakos félenalfabéta is blogot írhat. De van még egyáltalán mit elvárnom az édesanyámat gyalázó, a barátom-kollégám felmenőit gyalázó, az érveimre egyáltalán nem kíváncsi, felhergelt homo sapiens-től, amikor egy magyarul beszélő képviselő ebben a tempóban nyilvánul meg Európa parlamentjében?

Nekünk ezek az érveink, a faluszéli köpködőben is kínos, színvonaltalan altesti szóviccek. Én kérek elnézést. Meg ezért is:

Nekik nem számít a jövő, a haza, Európa, a keresztény kultúra. Csak a Carpe diem… Ennyi.

Így érvelnek a kétharmados igazsághuszárok a Sargentini-jelentés elfogadását követően. Hogy páros lábbal bélyegeznek meg olyanokat, akiknek számos okból nem lehet gyerekük. Gagyi, igénytelen, ócska? Nem baj. De ha már: a képen szereplő skót miniszterelnök, Nicola Sturgeon két éve beszélt arról, hogy 2011-ben elvetélt, utána nagyon fájdalmas időszakon ment át férjével. Egy korábbi rádióinterjúban Theresa May is utalt rá, miért nincs gyerekük: annyit mondott, nagyon szomorú dolog ez számukra, úgy alakult, hogy a párjával nem lehetnek szülők. De hogy még szebb legyen: May pártja volt az egyetlen a nyugat-európai konzervatív pártok közül, amelyik a jelentés ellen, Orbán szélsőjobbos jogállamtipró ambíciói mellett szavazott. Így szép ez.

Bár pillanatnyilag magasról leszarom, mit gondol Orbán a Fidesz néppárti jövőjéről (kirúgják, vagy nem rúgják), a harmadik napja dübörögtetett hazugságáradattal egyszerűen nincs mit kezdeni. A kormány hivatalos, szemrebbenés és szégyenérzet nélkül előadott álláspontja szerint nem volt meg a kétharmad a Sargentini-jelentés mögött. Ezt óbégatja – tegnap Gulyás csúcsminiszter is erről mesketélt- a 49%-os választási győzelem után kétharmaddal kormányzó gyülekezet. Hogy a 49 kétharmad, a 64 nem. Úgyhogy ők most szépen az Európai Bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Mondom ahhoz a testülethez, amelynek egy ítéletét konkrétan egy éve nem hajlandóak végrehajtani. Annak ellenére sem, hogy a döntés jogszerűségét – igaz, némi néppárti nyomásra – még Orbán is elismerte. Tetszik érteni? Ezért kell most csalást, hazugságot, bosszút kiáltani, ezért kell EP-képviselők külső jegyei alapján mocskolódni, ezért kell Schmidt Máriával megíratni a soros összeesküvés-elméletet, amelyekből aztán estére a zárt ajtók mögül kiszivárgott miniszterelnöki vélemény lesz. Figyeljük csak az oligarcha-történész komoly okfejtését:

Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy mindez arról a sok közhelyes idiótaságról szólt, amit ebbe a jelentésnek nevezett irományban a süllyesztőbe küldött hölgy összehordott. (Róla majd gondoskodik valamelyik Soros-alapítvány, nem kell a megélhetéséért izgulnunk.) De akkor miről szól ez az egész? Arról, hogy Angela Merkel belpolitikai szorult helyzetéből egy Európán keresztül vezető átkaroló hadművelettel akar kitörni. Ehhez pedig szüksége van arra, hogy Orbán Viktort kiiktassa, eltávolítsa az útjából és mindenki számára világossá tegye: Európában Merkel, csakis Merkel az úr, aki vele szembemegy, annak annyi.

Mondjuk azon kívül, hogy nem tudom ki küldte süllyesztőbe Sargentinit, aki önszántából nem indul újabb EP-mandátumért, azért vicces ez. Tehát Merkel állítólag úgy meggyengült, hogy már meg is bukott szinte, ehhez képest annyira erős, hogy egész hadműveleteket tud irányítani, amelyekkel Orbánt félreállítja. Értjük. A faék önhöz képest is hét nyelven beszélő okos csirkeháló, kedves Schmidt asszony!

Jut is eszembe: Anne Applebaum újságíró – aki nem mellesleg Schmidt régi ismerőse – egészen érdekes cikket írt arról, hogy az Orbán-klán zsarolással szerez meg cégeket. Ezeken kellene eltöprengeni, ha lenne rá ember, ahelyett, hogy humanizmusról és morálról oktatna ki mindenkit. Olvasgasson, Schmidt asszony, mást is, mint ami a főnöke érdekei és az örök hatalomban maradás keretei közé befér. Bár persze a tükröt összetörni sokkal egyszerűbb.

Ezért vérfagyasztó számomra, amit Kim Lane Scheppele alkotmányjogász, a Princeton Egyetem professzora állít, aki másfél évtizede kutatja a magyar alkotmányos rendszert, és nem magyar közpénzből fizetik, hogy hazudozzon. A professzor egyrészt úgy látja, a magyar állam már illiberális demokráciának sem nevezhető, hiszen nem demokrácia. Másrészt úgy véli:

Orbánnak egyértelműen van keresnivalója Európa átalakításában. Senki ne becsülje alá, hogy mire képes, ha úgy dönt, hogy egy politikai célra koncentrál.

Mindenkinek ajánlom az egész interjút. Kivételesen pedig Bayer epehányását is, ami a Magyar Időkbe nem fért bele, ezért a közpénzblogján kapott helyet ezzel a címmel: Nyílt levél Kurz kancellárnak. Minden és még annál több is benne van abból, amiről beszéltem. Itt már tökmindegy, hogy ki lesz a kormányrúdnál még hatszáz évig, reszeltek mindennek. Ezennel búcsúzom, és tényleg szebb napokat kívánok mindenkinek, nem lesz egyszerű befogadni azt, ami ezután jön.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.