Augusztus 20,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Eggyel kevesebben

Jóreggelt midenkinek, aki ahelyett, hogy aludna, ébren van! Aki ébren van, az Hofi Géza anyósának iránymutatásait kövesse: ne álmodjon. Aki viszont nem követte el ezt a végzetes hibát, hogy vadhajnalban feltámadt, annak bőven ráér később is magához térni. Itt alighanem semmiről nem lehet lemaradni. Kezdjük egy kis egészséges reggeli testmozgással a szombati napot:

#vissza #le #balra #vegig #ujrabalra #fel #megintbalra #a4es #a4esorszag 🙏 @omarton82

Posted by A4_es_ország on Thursday, July 18, 2019

Szerintem ezt a helyváltoztatást fejben elvégezni is brutálfárasztó, úgyhogy megelégszem a kicsivel is. Ezzel a poszttal tisztelgek a világszínvonalú magyar egészségügy nagysága előtt. Minden okom meg is van erre most, hogy azzal döngeti a mellét az állampárt, hogy egy rakás pénzt rábíztak a Kásler nevű emberre – úgy értik, hogy az általa vezetett (?), irányított (?) minisztérium költségvetése 600 milliárd forinttal nő. Mondjuk, fene tudja, mekkora sikertörténet például, hogy jövőre több jut gyermekétkeztetésre: erre a célra 82 milliárd forintot biztosított a kormány, ez 50 milliárddal több az e területre fordított 2010-es nagylelkűségnél.

Ha jól sejtem, ez nem azt jelenti, hogy a lazacos perzsa kaviár, a fehér szarvasgomba vagy hízott libamáj kötelező jelleggel felkerül az étlapra és silány menzakoszt helyett minőségi táplálékhoz jutnak a gyerekek, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy egyre többen szorulnak rá az ingyenebédre. Ami, mint az nagyon jól tudjuk, nem létezik. Szóval tökjó, hogy az oktatás sem kap kevesebbet jövőre, mint idén, és egyenesen hasra vagyok esve attól, hogy a megveszekedett orbánistákra és eszelős futóbolondokra bízott fideszes kultúrára 584 milliárd forintot biztosít a költségvetés, ami 47 milliárddal több, mint az idei ráfordítás. Az ugye nem baj, ha attól közben nem vagyok különösebben elájulva, hogy a Waldorf-iskoláknak nagy kegyesen megkegyelmeztek? Ugye nem baj, ha nem rebegek hálát azért, mert valamit nem vertek szét, amit szívük szerint szétvertek volna? Nevezetesen 45 iskola, 59 óvoda és 10 ezer gyerek életét.

Az már most is a NER-féle kulturális forradalom egyik igazán nagy sikerélménye, hogy egyetlen tollvonással, egyik napról a másikra, a szakmával való egyeztetés nélkül (ez a bevett gyakorlat, mert kétharmaddal a háromharmadért) megszüntették az évek óta bevett kultúratámogatási rendszert, az előadó-művészeti szervezetek tao-támogatását. Mert annak legalább volt valami értelme, a leginkább falábakon száguldó, bődületesen sok pénzt felemésztő magyar futballba irányított csilliárdokkal ellentétben. Nem ez az újdonság, már tavaly október óta sejtettük, hogy ez lesz, de azért az nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy

az új támogatási rendszernek pont azok a magánszínházak lettek a vesztesei, ahol Alföldi Róbert előadásai a húzódarabok. Megszűnés és a kuncsorgás között választhatnak. (Index)

Átrium, Centrál Színház, Rózsavölgyi Szalon, mehetnek a levesbe, ha rossz oldalon állnak. Felkészül a veresegyházi Veres 1 Színház is, az Orlai Produkció vagy a Mozsár Műhely. Minden más átláthatatlanság és indokolhatatlan pusztítás. A politikai hűség honorálása vagy kikényszerítése, illetve a politikai hűtlenség megtorlása. Erről szól ez a rendszer, ez az ország: az elvtársak azt akarják, hogy mindenki pontosan érezze, hol a helye. Szóval sok egyéb lex után, ez itt nagyon úgy néz ki, mintha a Lex Alföldi lenne. Remélhetőleg Vidnyánszky Attila, a kulturális tao eltörlésének leghangosabb élharcosa örül. Ha már sikeres színházat csinálni nem volt képes, legalább a politikai befolyását azoknak a kivéreztetésére fordíthatta, akik a maguk helyén sikeresek voltak. Ezek tényleg azt hiszik, hogy ha szétvernek működő dolgokat, attól ők tehetségesebbek, sikeresebbek, ünnepeltebbek lesznek. Soha nem lesznek.

Mert az az ország, amit a saját cégükként üzemeltetnek, morális értelemben és sok egyéb értelemben is a gödör feneketlen legalja felé tart. Akkor is, ha a Fidesz 50%-on hasít és demokratikusan fel van hatalmazva arra, hogy szétverjen mindent. Úgy, hogy azért Mészáros Lőrinc ásványvizet gyártó palackozóüzeméhez legyen autópályalehajtót kétmilliárd forintért. Hogy kormányzati rendezvények szervezése címszó alatt hozzávágjanak 30 milliárd forintot egy olyan céghez (az állami tulajdonú, műsorkészítéssel, és -szórással foglalkozó Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Zrt.!!!!), amelynek még a tevékenységi körében sem szerepel a rendezvényszervezés.

De mint annyiszor beszéltünk már róla, nem elsősorban a gátlástalan pénzszórás, az arcátlan szabadrablás a baj, hanem az erkölcsi lealjasodás, a propaganda mérge, ami évek óta zavartalanul szívódik fel az agyakba. Aztán külföldi köcsögözés, köcsög kínaizás, migránsozás után fiatalokat vernek össze egy fesztiválon. A származásuk miatt, igen. Az, hogy Orbán Viktor külföldi segítségért kuncsorogva fordul a saját, civil polgárai ellen, és a külügyminisztérium sem tudja cáfolni, hogy ez valóban megtörtént, az nem bocsánatos bűn. De az, hogy elszabadították a gyűlölet- és migránspropagandát, és az ilyen módon fertőzte meg a magyar társadalmat, az ennél jóval több, súlyosabb és visszafordíthatatlanabb. Ha kérhetem, senki ne jöjjön azzal, hogy be voltak baszva. Aki hörögve migránsozva rugdossa a földön fekvő embert, annak a részegség nem felmentő körülmény. Az józanon is képes erre.

A hazáját utáló marxista filozófus nem hajlandó elismerni az elmúlt évek országgyűlési választási eredményeit, mert az általa lenézett és kigúnyolt magyarok – többségében – nem úgy szavaztak, ahogy az neki megfelelt volna. (Schmidt M.) 

 … csak egy öreg, bigott kommunista. (Kovács Z.)

Azt hiszem, talán Soros Györgyön kívül nincs olyan közéleti szereplő, vagy közéleti ügyekben megnyilvánuló ember, akit a Fidesz és névvel, név nélkül hörgő csatlósai annyit mocskoltak volna a NER évei alatt, amennyit Heller Ágnes világhírű filozófust, a magyar filozófia 20. századi történetének meghatározó alakját. Őszinte sajnálatomra Heller Ágnesről tegnap óta múlt időben kell beszélnünk, a Balatonban érte a halál péntek kora délután. 90 éves volt, és én azt hittem, hogy egy ilyen apró, törékeny asszony, akiben annyi tűz van, annyi élet, annyi szenvedély van, amennyi benne volt, az sose hal meg. Tévedtem.

Pedig a liberális demokráciának aligha volt olyan elszánt és következetes védelmezője, mint ő. Talán senki nem emelte fel a szavát annyiszor az általa aggasztónak vélt antidemokratikus jelenségek ellen, mint ő, ennek a szörnyeteg rezsimnek aligha volt ennyire elszánt kritikusa, mint ő. Ez volt minden bűne. Hogy kimondta, amit gondolt, és kérlelhetetlen, megvehetetlen volt, nem függött a rendszer jóindulatától. Nem tudtak mit kezdeni vele, ezért mocskolták, és védték a gazdájukat ettől a töpörödött, parányi kis asszonytól. A kétharmad és a közpénzmilliárdok árnyékából vicsorogtak rá és gyalázták, aggatták rá a különféle, sértőnek szánt jelzőket, beskatulyázták, megbélyegezték. Mert a szellem szabadságával szemben ennyit bírtak tenni. Helyettük is szégyellem magam így utólag, akkor is mindig szégyelltem magam, valahányszor azt az ordenáré hangnemet megengedték maguknak vele szemben, amit megengedtek. Nem volt hatalma, csak az életműve, az a világ számtalan sarkában, számos egyetemi katedráján kivívott tisztelet, ami övezte. Lehetett egyetérteni vele, lehetett nem egyetérteni vele, de azt elvitatni aligha lehetett tőle, hogy van véleménye és annak hangot is ad.

Tegnap óta eggyel kevesebben vannak azok, akik úgy vélik, hogy bárkinek – legyen filozófus vagy sírkőfaragó – jogában áll kimondani, leírni, és egy idő után talán kötelessége is, hogy mit gondol az ország vezetéséről, a miniszterelnökről és azokról az egyáltalán nem megnyugtató folyamatokról, amik itt zajlanak. Hacsak a Fidesz nem egyenlő az országgal és a nemzettel (továbbra sem egyenlő és soha nem lesz egyenlő), mindenki szégyellheti magát, aki az elmúlt években jó pénzért rajta köszörülte a nyelvét úgy, hogy a nyomába sem ért annak, amit ő letett az asztalra. Schmidt Troll Máriától Kovács Desikerült Zoltánig vagy a kinézetén élcelődő, gátlástalanul bunkó Bayerig és az összes rezsimszolgáig mind szégyellhetik magukat. Mindazok, akik szerint marxista filozófusnak, zsidónak, öregnek, és nem orbánistának lenni bűn. Irigylésre méltó volt a szellemi frissesség, ami mindvégig jellemezte, és ha lehet ilyet mondani, a halála tökéletes megkoronázása ennek aktív, termékeny, megalázhatatlan és kivételes életnek. 90 évesen elindult úszni és többé nem tért vissza. Nyugodjon békében!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS