NEHAZUGGY

Amikor rálépnek a tyúkszemére, hirtelen megvilágosodik

Jó reggelt kívánok mindenkinek ezen a tavaszias jellegű februári hétfőn! Állítólag lesz ez még így se, már ami a tavaszt illeti, de ez legyen Róbert kolléga problémája. 🙂 Lássuk be, aligha van szebb nap annál, mint amikor a magyarországi kirakatdemokrácia egyik fellgvára hosszú idő után újra munkába lendül. Ez fog történni ma az Országgyűléssel, és ha véletlenül el is felejtettük volna, hogy ma lesz a tavaszi parlamenti ülésszak első napja, a nyolcaskák és egyéb hasznos propagandacsövek már nagy erőkkel készülnek arra, amit ők egyszerűen csak ellenzéki provokációnak neveznek. Arról hosszan lehetne beszélni, és kell is, hogy mennyire jó ötlet az ellenzék részéről a nagy közös fogadalmak és a közös ellenállás meghirdetése után most úgy visszaülni a parlamenti padokba, mintha mi sem történt volna, úgyhogy kíváncsian várjuk (no nem azt, hogy miként fog dönteni a kétharmad a becsületsértés miatt feljelentett Budai Gyula mentelmi jogáról, vagy Tordai Bence és Varju László tiszteletdíjának csökkentéséről, mert ezeket már most is borítékolni lehet), hogy egészen pontosan milyen elképzelései vannak az ellenzéki térfélnek arról, hogy a boldogkarácsonyozás és a Kövér-féle morcos önkény szintjére süllyedt, valamikor tisztelt házban bármi szóra érdemes eredményt képesek legyenek produkálni.

Azoknak, akik hajlamosak a bukott balliberálisok irigységének szeretik tulajdonítani és ezzel a lendülettel le is tagadják a miniszterelnök családjának és udvartartásának unortodox vagyonosodását, továbbá kilencedik éve azzal vigasztalják magukat, hogy különben meg amazok is loptak, és rendben van a közpénzlopás, ha nem bezzeg a Gurcsány meg az emúlt nyolc év követi el, egészen biztosan jó hír lesz az is, hogy nem csak Tiborcz István és az Elios számláit kell kifizetniük, hanem az Orbán-famíliának dolgozó ügyvédi iroda által szabálytalanul elzabrált uniós támogatásokat is. Nem mintha érdemes volna meglepődni ezen, de több mint beszédes, ahogyan a kétharmados kormánypárt apraja-nagyja olyannyira el van foglalva Soros, Timmermans és a bevándorlók folyamatos köpködésével (Macron és Franciaország vegytiszta hazugságokon alapuló fikázása is felkapaszkodott a népbutító propaganda sorába), hogy közben mélyen elhallgatják a rajongóik előtt: az Elios-ügy kapcsán súlyos adóforintok bánják azt, hogy a közvilágítás érdemi korszerűsítése helyett Tiborcz szabálytalan, túlárazott beruházásaira fordítottak nem kevés uniós támogatás. Ez nem minden, ugyanis botrányos szabálytalanságokat találtak egyebek mellett a Miniszterelnökség 4,8 milliárd forintos megbízása körül is, amely elméletileg arra szolgált  volna, hogy az uniós támogatású projektek közbeszerzéseinek szabályosságát segítse. A szabályosság elősegítésével megbízott tanácsadó konzorcium tagjai között volt mások mellett a Bajkai István Fidesz-alapító, országgyűlési képviselő nevével fémjelzett, Orbán Viktor jogi ügyeiben is eljáró SBGK Ügyvédi Iroda. Az ő saruk is immár a magyar adófizetők sara, Bajkai jó elvtárs disznóságait is a migránsparától kettőig nem látó drága magyar emberek fizetik.

Akiket arról sem fog tájékoztatni hőn szeretett kormányuk, hogy miközben ők, a kormány a bevándorlással való riogatásból élnek egyik választástól a másikig, és tízmilliós nagyságrendben érkező migránshordákkal kábítják a híveiket (Földi-Nógrádi-Bakondi és társaik), kevesebb menedékkérelmet adnak be az Európai Unióban, mint a menekültválság előtti évben, 2014-ben, amikor a Fidesz népszerűsége tetőzött. Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (ugye, hogy már a neve is rosszul hangzik?) éves jelentése szerint 2018-ban 634 700-an kértek nemzetközi védelmet az EU huszonnyolc tagállamában, illetve Izlandon, Norvégiában és Svájcban, ami 10 százalékos csökkenés a 44 százalékos visszaesést produkáló megelőző évhez képest. Összehasonításképpen: 2014-ben 641 ezren, 2015-ben 1,4, míg 2016-ban 1,3 millióan érkeztek. A Hollik-Kocsis-Hidvéghi-Halász tengelyen arról sem nagyon lesz szó, úgyhogy rögzítsük ezt is: a Frontex januári tájékoztatása szerint az illegális határátlépések száma tavaly  92 százalékkal alacsonyabb volt a migrációs válság csúcspontján, a 2015-ben regisztrált több mint egymilliónál. Ezek a számok sajnos nem illeszkednek a Fidesz gyűlöletbugyraiban megkonstruált migránsapokalipszis narratívájába, úgyhogy majd hajlítanak még párat a valóságon, és jó is lesz.

Mivel később szeretnék majd megemlékezni a mostanában méltatlanul keveset emlegetett Semjén Zsolt nívódíjas performanszára, amit Bayer műsorában adott elő az Echo TV-n (röviden: mindenki beteg és aberrált, aki Orbán családvédelmi akciótervét bírálja, úgy értem, aki Orbánt bármikor bármiért bírálja), most inkább néhány szót ejtenék Pálinkás Józsefről, a tudományfinanszírozást irányító Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről tavaly június végén leváltott elnökéről, aki a szlovákiai Pátria Rádióban, Veiszer Alinda műsorában sírta el a bánatát a Magyar Tudományos Akadémia szemünk láttára zajló kormányzati kivégzésétől nem függetlenül. Pálinkás csalódott az egész magyar értelmiségben, amiért

fél kiállni, és fél attól, hogy teljesítse értelmiségi feladatát, azaz megmondja, hogy miről mit gondol, kertelés nélkül. Az, hogy kezd kialakulni ilyen kritikanélküliség, azt értelmiségiként rémülettel szemlélem.

Pálinkás azt is mondta, a Fidesz a megszerzett kétharmadát nem arra használja, hogy egységesebbé tegye és összefogja a nemzetet, hanem épp ellenkezőleg, megosztásra használja. Nem tudom, lehet, hogy velem van a probléma, de ha van valami, amire nem találom a felmentéseket, amit sem megmagyarázni, sem megérteni nem vagyok hajlandó, az ez. A Fideszből kiábrándult csúcsértelmiségit, akinek ráléptek a tyúkszemére és hirtelen megvilágosodott. Aki korábban csöndben volt, a hangját nem lehetett hallani, mert ugye az ő pozíciójában nem dolga senkinek politizálni, nem mellesleg kicsit fideszes is volt, de csak annyira, amennyire kötelező annak lenni ahhoz, hogy bármilyen pozíciót betöltsön az ember, aztán amikor kiderült, hogy senki nem ússza meg, aki csak egyszer is kilép a sorból, akkor hirtelen rájött, hogy mire is használja valójában a Fidesz a kétharmadát. Könyörgöm, 2019-et írunk, amikor Pálinkás Józsefet kirúgták, 2018-at írtunk és már a harmadik kétharmad is megvolt. Mennyire hiteles ez a csalódottság 8 év után, amikor Pálinkás úr hangját sem lehetett hallani? Ugye nem a CEU-val és az MTA-val kezdődött, hogy az állampárt letért az útról? Akkor nem volt feladata az értelmiséginek kiállni és kertelés nélkül megmondani miről mit gondol, amikor – hogy csak egy példát mondjak – a Népszabadságot kinyírták egy éjszaka alatt? Ez annyira kiábrándító.

Majdnem annyira, mint mondjuk a magyar kormány diplomáciai pávatánca, bár jelen fejleményen legfeljebb röhögni érdemes. Miután szerdán még elfogadhatatlan volt Magyarországnak az uniós-svájci kapcsolatokról szóló megállapodás szövege, pénteken viszont hirtelen elfogadták az urak. Ugyanazt a szöveget. Ugyanazt a szöveget, amiért Szijjártóék földhöz verték magukat, mert a migráció, és mi nem hagyjuk, nem engedjük. Hogy mi történt? Semmi különös: az egyezmény blokkolásával a Fidesz politikailag haza akart beszélni, ám a legközelebbi szövetségeseik sem értették, hogy ezt mégis minek? Ezért aztán ahogy szoktak, bátran kihátráltak a dologból. Ennyire tartják a sajátjaikat és a választóikat? Hát persze. Ez van, amikor az elvek és a gerinc gumiból van. Ezt hívják morális fölénynek.

Köszönöm a figyelmet! Legyen jó hetük! Később folytatódik a műsor.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább