November 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A rendpártiság és a hazafiság ragacsos máza alól bizony kikandikál a valóság

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Szépet, vidámat, békéset, ágyból sokáig nem kikelőset! Vasárnap van, bár ezt minden bizonnyal nem tőlem tudták meg. A hétvégére és a több hullámban támadó hidegfrontra való tekintet nélkül – nyitva tart a NER, és őrölnek az ő fogaskerekei rendesen. Mintha legalábbis véres háború dúlna. Bizonyos értelemben ez nem is költői túlzás, és nem is csak bizonyos értelemben. Ez Róbert kollégám tegnap esti kimerítő és sokoldalú eszmefuttatásából is kiderült, nekem csak annyi dolgom van, hogy onnan folytassam, ahol ő abbahagyta. Az is igaz, hogy tegnap este óta nem túl sokan kerülhettek böribe azok közül, akikre gondolt. Nem baj, jó munkához idő kell, a rosszhoz még több, úgyhogy sínen vagyunk. A sínen levésünkkel ellenkező előjelű történések is pontosan ezt igazolják.

Például ahhoz képest, hogy Gulyás Gergely csúcsminiszter úr pénteken este még arról muzsikált a fideszes médiában, hogy hozzávetőleg 2100 embert bocsájtanak el a minisztériumokból idén – akik viszont maradnak, azok januártól akár 30 százalékkal is több pénzt vihetnek haza, de jó lesz nekik -, az RTL Híradó értesülései szerint kicsit többről van szó. Tudom, hogy bizonyára megint a jól bevált féknyúzozás esete áll fenn, de ha mégsem: az elbocsátás részleteit pénteken közölték a szakszervezetekkel, ha ők hazudnak, akkor az RTL is, meg én is. Az is nyilvánvaló, hogy ahol 2100 nem téma, ott 3000 sem az, ahol a migránsokkal hosszú évek óta hergelni lehet a populációt, ott a hajléktalanok után mindenki más is sorra kerül, aki eddig valamilyen véletlen folytán kimaradt a szórásból. Márpedig szerintem egyre kevesebb ilyen csoport létezik.

Ezzel együtt – bár érteni vélem Gémesi György gödöllői polgármester érveit, amelyekkel a hajléktlanság kormányzati kriminalizálását dicséri, és sok szempontból elégtelennek és puhának is tartja az ellenük való rendpárti fellépést, azért émelyeg a gyomrom attól, amit állít.

Azt kérem mindenkitől, ne vigyenek ennivalót, ne adjanak pénzt, a kocsmában köt ki, bort vesznek belőle, és az utcán való életvitelszerű tartózkodás pedig olyan közegészségügyi problémákat jelenthet, amit senki nem akar. (…) A főtéren félmeztelenül rohangászó emberek voltak az elmúlt időszakban, oda piszkítottak a padra, ott végezték el a dolgukat, és hadd ne soroljam azokat a problémákat, ami miatt komoly gond lehet, hiszen az önök gyereke vagy unokája ugyanarra a padra fog leülni.

Nem a balliberálisoknak tulajdonított moralizálási kényszerem miatt tartom gusztustalannak ezt a megszólalást, hanem mert kísértetiesen hasonlít ez a retorika a legalja kategóriás internetes trollok érvrendszerére. Igen, az egyirányú, általánosító, a probléma velejére nem, csak a következményeire fókuszáló, kvázi áldozathibáztató, csúsztató-általánosító szófosásra gondolok. Gémesi György márpedig biztosan tudja, hogy a hajléktalanság nem rendészeti, hanem szociális probléma, úgyhogy tekintettel arra, hogy mégiscsak egy polgármesterről beszélünk szívesen hallanék tőle olyan elképzeléseket, amelyek a látványos hatalmi izmozáson túl a preverencióra, a probléma összetettségére való tekintettel pedig a hosszútávú, rendszerszintű megoldásokra koncentrál. Nem lett volna nagy baj, ha a polgármester úr ezúttal csöndben marad ahelyett, hogy a rezsim hergelő paneljeit ismételgeti. Ahogy több ezer ember egyik napról a másikra kirúgása is nagyon jól hangzó intézkedés a bürokráciacsökkentés szempontjából, ám ha ez azzal jár, hogy ugyanannyi feladatra kevesebb ember jut, és ha a legfelsőbb szinteken ugyanolyan ütemben folyik tovább a közpénzekkel való visszaélés, akkor nyilván nem jutunk tovább a fekáliával való pofozkodásnál és a kötelező, néphülyítő szemfényvesztésnél.

A jobban teljesítés, a rendpártiság és hazafiság ragacsos máza alól folyamatosan kikandikál a valóság. Miközben Kásler a démonaival harcol és védi az elmebajjal határos rögeszméit, miközben egy bokaműtétre hat évet kell várni, miközben a világszínvonalú magyar egészségügy már olyan jól teljesít, hogy az ország legelismertebb szívsebészét is ki lehet rúgni, egy budafoki szakrendelőben például az a szokásjog honosodott meg, hogy futószalagon küldik haza a betegeket, mert egyszerűen nincs elég orvos. Most éppen a XXII. kerületi Káldor Adolf szakrendelőről beszélünk, amely az egész városrész ellátásáért felel, és ahol minden hónapban egy óra alatt elfogynak az időpontok. Ezért aztán korra, nemre való tekintet nélkül sorra küldik el a betegeket, de azt sem mondják meg, hogy hova máshova mehetnek.

Végül is nincs ezzel semmi gond, vessenek magukra azok a betegek, hogy nem bírnak a tízparancsolat tanításai szerint élni. Vagy pedig örvendezhetnek is, hiszen másfelől meg a kormányzat viszont értük él és hal. Azt találták ki sunyiban, hogy jövőre már stadionok működtetésére is igénybe lehetne venni a TAO-támogatásokat. Nem hiszem, hogy többdiplomás sportközgazdásznak kell lenni ahhoz, hogy világos legyen az üzenet: Orbán ellenkező előjelű mániás, aberrált, irracionális, megalomániával határos nézeteivel szemben nem lehet nyereségesen üzemeltetni ezeket a létesítményeket. Vagyis hiába húzzák fel futószalagon a tíz- és százmilliárdokat elnyelő stadionokat a nem létező magyar futball nagyobb dicsőségére, azokat fenn is kell tartani, mert ezeken sem segít, ha naponta ötvenháromszor elszavalják tízparancsolatot. Ennek fényében még fájdalmasabb belegondolni abba, hogy

a cégek 2011 óta 522 milliárd forint társasági adót ajánlottak fel a sportegyesületeknek. Ebből csak a labdarúgásra 228 milliárd forint ment, nagyjából annyi, amennyiből egy évig lehetne finanszírozni a középfokú oktatást Magyarországon.

És azt a viccet ismerik, amikor a KLIK nevű NER-szörnyszülött leszól az óvodába, hogy elégedett szülőket keresnek? Nem? Pedig nem is vicc ez annyira, mint amennyire a dakota szólásmondások által sem elhajlítható valóság fent említett szőnyege alól csordogál a fekália. Vagyis elégedett szülők kerestetnek, akik interjú formájában mesélik el a tanfelügyeletnek, hogy milyen nagyszerű a magyar oktatási rendszer.

Mivel Semjén Zsolt határon túli szavazat vadászatával (van ez is olyan undorító, mint a háziasított szarvasok öldöklése) kapcsolatban még nem bírtam magamhoz térni, feltétlenül szeretnék még egy idevágó történésről beszámolni, ami a harmadik kétharmad után is rettegő kormányzat aktuális vergődéseivel kapcsolatos. Választási módosítócsomagon agyalnak az elvtársak, és mivel még nem lejt eléggé a pálya feléjük, azt találták ki, hogy ha egy fideszes polgármester az önkormányzat pénzéből osztogat ajándékot választások idején, többé nem minősül majd kampánytevékenységnek. Sufnijogász nyelven:  a jövőben nem csak a magánszemélyek közötti kommunikáció nem minősül kampánytevékenységnek, de az sem, ha állami, önkormányzati szervek alaptevékenységükbe tartozó dolgokat tesznek.

Ilyen ország pedig nincs. De van. Nekem pedig elfogytak a szavaim. Szép napot mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.