NEHAZUGGY

Disztópia (3. rész)

Vogronics András | 2020. Május 30, Szombat | 12:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Agusta Westland legújabb típusú gépe szinte hangtalanul bukkant fel a Gellért-hegy mögül, és kecsesen landolt a Citadella tetején lévő helikopter leszállón. Még járt a rotor, amikor kinyílt a luxusgép ajtaja, és a Ray Ban napszemüveges pilóta kisegítette a gép egyetlen utasát. Majd azzal a lendülettel, amivel érkezett, felemelkedett és eltűnt a Duna felett. Sötétkék Savile Row öltöny volt rajta, Testoni cipő és egy felül kigombolt Armani ing. Mielőtt kiszállt a gépből megigazította a mandzsetta gombját, és rápillantott a Rolexére. Reggel 6 óra 50 perc volt. Pontos volt, időben érkezett, mint mindig, körbenézett, hogy mindenki a helyén van-e. Látta a lövészeket a leszálló négy pontján, valamint az ellátó személyzet néhány tagját, akik a gépeket fogadták leszálláskor. Intett az irányítótoronyban lévő személyzetnek, majd határozott léptekkel elindult a lift irányába. Mielőtt odaért volna, a fülében lévő vevő pityegni kezdett, fogadta a hívást.

– Most értem ide, amint a helyemen leszek visszahívom – fogadta a hívást, és rögtön bontotta is. Nem volt már készülék, egész egyszerűen agyi szenzorok irányították a telefonbeszélgetéseket, ezért úgy tűnhetett, hogy a levegőbe beszél. Mielőtt a lifthez ért volna, megállt egy pillanatra, mert fekete füstfelhőt vett észre Pest felől gomolyogni.

– Távcső alkalmazás bekapcsolása, közelít, élesít – adta ki a parancsot. – A füst irányába! Jó, állj! – majd nézte, mi történhetett a Duna túloldalán. – Helyszínt kérek!

– Oktogon – válaszolta a fülébe a géphang. Valamiféle rendbontás lehet, közel 200 ember kövekkel, és aszfalt darabokkal dobálja az NVH embereit. Több sérült is van.

– Küldd a képeket az irodai gépemre, élőben – utasította a hangot.

A nap már feljövőben volt, de Pest felől mégis sötét, füstös levegőt fújt az enyhe májusi szél Buda felé. A folyó partján a barikádoknál emelt szintű katonai kontingens járőrözött és felügyelte a rendet. Minden fegyveresnek éles lövedékkel volt töltve a fegyvere, a gumilövedék már nem volt hatásos. Ennek ellenére is sokan hajtottak végre támadást a védvonal ellen, akár az életük árán is. Csak két híd állt, ami összekötötte Pestet Budával: a Lánchíd és az egykori Margit-híd, amelynek 2025 óta Wass Albert-híd volt a neve. A többit egész egyszerűen felrobbantották, ezzel is védve a pesti oldaltól a budai elitet.

A Dunán páncélozott harci naszádok cirkáltak, és felügyelték a folyót. De szép volt régen ez a város – futott át az agyán egy régi emlékkép, a nagyapjával jártak fel ide délutánonként, és gyönyörködtek a lábuk előtt elterülő festői tájban. A nagyapja rengeteget mesélt a város II. világháború alatti ostromáról, amikor a németeket körbezárták a szovjet hadsereg katonái, a kitörésről és a földig rombolt budapesti utcákról. Arra gondolt, vajon akkor is ilyen gyalázatosan nézhetett ki a város? A kontraszt óriási volt, míg Budán szinte dubaji luxusban éltek az emberek, addig Pesten bangladesi szegénységben. Ő maga nem foglalkozott az élet érzelmi részével, katonásan nevelkedett, 4 nyelven beszélt, az izraeli elit hadseregben szolgált, a Krav-Maga harci technika nagymestere volt, értett a túsztárgyaláshoz, ezredesi rangig vitte. Az ezredfordulón született, bejárta a világot, közel 195 cm magas, kisportolt testalkatával, erős arcélével, ápolt borostájával és mindig elegáns külsejével akarva-akaratlanul tiszteletet teremtett maga körül.

A világ első 10 legjobban fizetett katonája és magánhadsereg parancsnoka volt. Neve volt a szakmában, a háta mögött „Lead”-nek (ólom) hívták, mert imádta a múlt századbeli gyermekjátékot, az ólomkatonát. Hatalmas gyűjteménye volt, Napóleon waterlooi csatájának jelenete egy 2×2 méteres dioráma terepasztalon volt felállítva az irodájában. Amikor nem volt különösebb dolga, hosszú percekig képes volt csodálni az apró figurákat, miközben gondolatban ő is ott volt velük a füves csatamezőn.

Abbahagyta a fürkészést, és elindult a lift felé.

– Jó reggelt, Ezredes Úr! – köszöntötte a személyi titkára, Péter.

-Reggelt! – válaszolt, majd sietve belépett a liftbe.

A titkár megnyomta a lift gombját, ami villámgyorsan elindult a hegy gyomrába, a mínusz 50. szintre. Mintegy 30 másodperc alatt értek le a Duna szintjétől a 30 méter mélységben elhelyezkedő központi irányító terembe. A lift ajtaja kinyílt, kiléptek belőle, lesétáltak a lépcsőn, két katona tisztelgett nekik. Az automata fotocellás ajtó érzékelte az közeledtüket, és halk szisszenéssel kinyílt előttük. Beléptek egy pláza méretű csarnokba, ahol egyenruhás katonák, NVH-sok százai végezték a napi rutin feladataikat.

Péter intett egy elektromos hajtású 4 személyes mobiljárműnek. Befordult eléjük, beültek, majd tempós sebességgel elindultak a Duna alatti alagútba. Viszonylag gyorsan átértek a pesti oldalra. Mindezt 30 méteres mélységben, a föld felszíne alatt. A katakombákat 2022-ben kezdték építeni, teljes titoktartás mellett, nagyon kevesen tudnak a létezéséről. Az akkori ellenzéknek a mai napig fogalma sincs a rendszerről, mint ahogy a pesti oldalon élő libernyákoknak sem. A föld alatti folyosókban egy kamion könnyedén elfért, így igen egyszerű volt közlekedni benne. A Citadella alatt volt a központ, innen el lehetett jutni a Várba és az Országházba, ami mostanra már a pesti oldal katonai főhadiszállása lett, és átkeresztelték: immár ez volt az „Erőd”. Természetesen a régi Parlamentből is vezetett alagút a Várba, így egy háromszög alakú úthálózat volt a három stratégiailag fontos épület között. Amint megállt a jármű, a lift elé léptek, Péter retina vizsgálata után kinyílt az ajtó, és most felfelé indult el velük a szerkezet.

Egészen idáig nem beszéltek, tudták mindketten, hogy bárki meghallhat olyan információkat, amelyek szigorúan titkosak voltak.

Ahogy bezáródott a lift ajtaja, Péter megszólalt:

– Van egy kis gond, Főnök!

Hozzá volt szokva, hogy ha így kezdi az asszisztense, az rendszerint nem kicsi, hanem nagy problémát jelent. Már csak az volt a kérdés, hogy mennyire nagyot.

– Mekkora? – kérdezte Arnold, azaz „Lead”, ahogy sokan hívták.

A választ már nem várta meg, mert kinyílt a liftajtó, és rögtön észrevette, hogy valaki ül az íróasztalánál a bőrszékében. Ami az egészben furcsa volt számára, hogy az illetőnek nem ért le a lába a szőnyegre. Nem volt ideje ezen gondolkodni, mert rögtön felé fordult, amint belépett az irodába. Erre nem számított, de arcára nyugodtságot erőltetett, megigazította a zakóját, és az asztal elé lépett.

– Foglaljon helyet, ezredes! – mondta a fotelből a hang, majd krákogott egyet.

– Köszönöm, miniszterelnök úr – válaszolt Arnold, és leült az asztal előtti bőrfotelbe.

Folytatása következik.

ELŐZMÉNYEK:

Utópia (1. rész)

Utópia – 2. rész (innentől disztópia)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!