NEHAZUGGY

Aki békeidőben hazudik, zsarol és hátba szúr, az veszélyhelyzetben is ugyanezt fogja tenni

Egészséges jóreggelt és boldog telet kívánok mindenkinek! Észrevettem, hogy olyannyira rendkívüli a helyzet, hogy már egy ideje a napokat sem vagyok képes számontartani, néha azt sem tudom, milyen hónap, hányadika, hétfő-e vagy kedd. Viszont.

Most ünnepélyesen hamvakat szórok a fejemre, elszégyellem magam és bocsánatot is kérek a miniszterelnök úrtól, mert olyasmivel gyanúsítottam őt és a pártját (még tegnap reggel is), amit ő soha semmilyen körülmények között nem követne el. Elnézést kérek, hát hiszen félreértem és félremagyarázom a helyzetet, azt se tudom mi a különbség az adni és kapni igék által jelölt tartalom között, szóval hülye vagyok, mint a segg. Hát azért nem egészen. Lépjünk ehhez hátra egyet. Lehet, hogy inkább kettőt.

Ott tartottunk még tegnap reggel is, hogy a kormánypárt azzal a ragacsos, álszent üzenettel bombázta a saját rajongóit – azaz üzent lényegében az ellenzéknek -, hogy nemzeti egységre, összefogásra, az ellenzéki pártok támogatására van szükség a 15 napos veszélyhelyzet meghosszabbítását illetően. Vagyis hogy a parlamenti ellenzék támogassa Orbánt, a kormányt, a pártot, a vezért, mert ez most nem a politikai viták ideje, dobjanak el mindent a kezükből, felejtsenek el minden demokratikus faszakodást, álljanak be Orbán mögé, mert a magyar emberek egészsége és élete forog kockán. Lépjünk egyet hátra: ez annak fényében egészen drámai, hogy körülbelül három hete még arról hörgött a rádiójában a doktorminiszterelnök úr, hogy jó, jó, van itt ez a járványveszély, de azért a legégetőbb kérdés akkor is a migráció marad. Pont.

Aztán Orbán Viktor – miután az operatív törzs sajtótájékoztatója előtt új, egyébként üdvözlendő gazdasági intézkedésekről tett bejelentést, és mint egyebek mellett kiderült, ahányszor újraszámolják a lélegeztetőgépeket, annál többet találnak – bement a parlamentbe és napirend előtti felszólalásában a képviselőknek is jelentést tett a járvány magyarországi alakulásának jelenlegi állásáról, lényegében szó szerint ugyanazt elmondta, mint két órával korábban a népnek. Sötét fellegekről, nehéz időkről lamentált. Most hadd ne kommentáljam Orbán azon vérfagyasztó állítását, hogy majdnem három héttel (!) a koronavírus első fertőzötteinek hivatalos azonosítása után ma lesz az első nap, amikor állítólag minden intenzív ágy mellett dolgozó orvos és ápoló speciális maszkot kap, illetve amikor minden további egészségügyi dolgozó, aki koronavírus gyanúval bekerülő betegeket ellát, sebészi maszkot kap. Fogalmam nincs, hogy értik-e ott az operatív törzs berkeiben, hogy ez pontosan mekkora problémát jelent, de hogy véresen cinikus ezzel mellet döngetni, az biztos. Mindenesetre ebben a napirend előtti felszólalásban hangzott el Orbán szájából ez is: a politikai széthúzás helyett elérkezett az összefogás ideje, párthovatartozástól függetlenül, képviselőtársaim. 

Bár nem a világ legjobb szórakozása, de végighallgattam a parlamenti frakciók vezetőinek, Orbán képviselőtársainak felszólalását, és azt kell mondanom, hogy egy nem volt köztük, aki kétségbevonta volna, hogy ez egy kivételes helyzet, amelyben a kormánynak kivételes eszközökre van szüksége ahhoz, hogy a járvánnyal felvegye a harcot. Egy nem volt köztük, aki ne tette volna világossá, hogy egy ilyen helyzetben kutyakötelessége minden politikai pártnak támogatni azokat a törekvéseket, amelyek a járvány legyőzését és az állampolgárok életének védelmét szolgálja. Senki nem vonta kétségbe, hogy a békeidőben megszokott jogszabályok (hagyjuk, hogy ezek milyenek), most nem működnek. A parlamenti vitákra békeidőben már nagyon régóta nem jellemző normális, civilizált, korrekt hangot ütöttek meg a felszólalók, egyetlen dolgot kifogásoltak: a korlátlan időtartamú felhatalmazást. Az ellenzék semmit nem vont kétségbe, pusztán arra kérték a kormánypártokat, fontolják meg az időkorlát garanciáját, tegyék bele a törvényjavaslatba, mert ilyen módon konszenzusos döntést hozhat a parlament.

Ez volt az, amitől elgurultak a miniszterelnök gyógyszerei, és olyan szinten húzta fel magát, hogy némely pillanatban konkrétan levegőt sem kapott az idegtől. Nehezen érthető, hogy mivégre tajtékzott és villámlott ennyire a mindenható, aki elvileg ura a helyzetnek. Hörgő, ziháló fröcsögéséből szerintem tegyük el jól az alábbi passzust, valamikor majd ezt is tanítani fogják.

Az időkorlát, meg az egész vita, amit itt zajlik […] Az hiszem, hogy értem az önök nézőpontját, a kormány nézőpontjából másképpen van. A kormány vissza akarja adni azt a jogot, hogy ne a kormány, hanem önök döntsék el, hogy mikor van vége a veszélyhelyzetnek. Nem elvenni akarunk, vissza AKAROM adni. És azért AKAROM visszaadni önöknek, mer’ olyan döntéseket kell majd hozni, hogy nem AKAROK utána vitázni arról, hogy most akkor van jogunk, vagy nincs. Bármelyik pillanatban a parlamentnek abban a helyzetben kell lennie, hogy visszavehesse a kormánytól a döntés jogát. Tehát ÉN NEM KÉREM se egy hétre, se két napra, se 90 napra. Félreértik a helyzetet. Nincsen SZÜKSÉGEM fix határidőre. Holnap reggel visszavehetik, ha úgy látják. Lesznek döntések, amikor ez majd eszükbe fog jutni. Tehát azt akarom önöknek mondani, hogy a döntések mögötti parlamenti fedezetnek folyamatosnak kell lenni. Minden nap. Mert önöknek minden nap meglesz a joguk, hogy azt mondják, hogy eddig és ne tovább. Minden nap. […] Önök, mi, mindannyian együtt 90 nap múlva sokkal rosszabb állapotban leszünk, mint most vagyunk. Erre készüljenek. Félreértik a helyzetet. […] Mindenkit arra szeretnék kérni, hogy NEKEM NE ADJON, a kormánynak se adjon felhatalmazást három hónapra. Ezzel a munkával megbíztak, fogadják el ezt a törvényt, és utána, ha a törvényt elfogadták, bármelyik nap visszavehetik a kormánytól azokat a jogokat, amelyeket egyébként a válság kezelése érdekében gyakorlunk. Vissza akarjuk adni önöknek, és nem elvenni akarjuk. Azt én megértem, hogy az önök logikájában ez azért nem jelent sokat, mert egyszerű többséggel lehet ezeket a döntéseket meghozni. És mint hallhatták itt egyszerű többség van ezen az oldalon, sőt kétharmados, és az önök számára a parlamenti döntés nem jelent garanciát, de ezen nem tudunk segíteni, mert az emberek a választáson ezeket az arányokat jelölték ki. Következésképpen a kormányzat fölötti parlamenti garanciát ez a többség jelenti, és nem az a kisebbség, tisztelt hölgyeim és uraim. […] Örülünk az együttműködésnek, köszönjük, ha támogatnak bennünket, örömmel fogadjuk a tanácsokat, a bíztatást, mindent örömmel fogadunk. De ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. Ha most nem szavazzák meg, akkor is meg fogjuk oldani. 

Ez itt tökéletes lenyomata a rezsimnek (egyes szám, első személy), amely pontosan úgy viselkedik válságos helyzetekben, mint tíz éve, a békeidő minden áldott napján, amikor mesterséges ideológiai háborút gyártottak és ásták a nemzeti árkokat. Úgy szólítanak nemzeti egységre, hogy hallani sem akarnak a másik oldalon megfogalmazott aggályokról. Hörögve lesöprik az asztalról, mert ők a többség, és mert különben is: a kisebbség nélkül is menni fog nekik. Igazán irigylésre méltó (nem!) erkölcsi hulladékságra vall, hogy ebben a súlyos helyzetben is hatalomtechnikáznak, zsarolnak (a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége közben Facebookon könyörög a lakosságnak védőfelszerelésért), és amint nem az van, amit akar az egyélőisten, felborítják az asztalt. Sőt, még köpnek is egyet, hogy idióták, nem értitek a helyzetet, pedig fel kéne nőni a feladathoz. Közben meg annyira pitiáner szarrágók, hogy nem állnak fel és nem tapsolják meg az egészségügyi dolgozókat, ha a szimbolikus gesztusra való felszólítás az ellenzék részéről jön, de a 133 legbátrabb magyart azon az oldalon kell keresni. (Mekkora kibaszott fideszes bátorság kell ahhoz, hogy valaki a karanténból ahol joggal és okkal ül, fogja magát és bemenjen a parlamentbe erkölcsi kötelességileg, mert a droidgépezetnek szüksége van minden bólogatójános szavazataira.)

Ez az enervált, elfúló hangú miniszterelnöki kiborulás és kioktatás, meg az, hogy pár perccel azt követően, hogy nem jött össze a négyötöd, az összes mocsármédiaorgánum és az összes Kocsis Máté kiplakátolta az ég alját annak az 52 hazaárulónak a listájával, aki a vírusnak szurkol (úristen, mekkora primitív gecinek kell ehhez lenni), pontosan megmutatja, hogy három hét teljesen átrajzolta Orbán terveit. A migrációs handabandája senkit nem érdekel, de ellenség nélkül nem fog menni ez a járványkezelés sem.

Hát így lett az ellenzékből most megint a legnagyobb régi-új ellenség azért, mert az ellenzék nagyon helyesen nem tartja elfogadhatónak, hogy a rendkívüli veszélyhelyzetre való tekintettel bevezetett rendkívüli főhatalom gyakorlás korlátlan időre szóljon. Ha az ellenzék csapdába csalása volt a terv, sikerült. De most szólok: a járvány kezelésében ez nem fog segíteni. Abban viszont igen, hogy újra világos legyen mindenkinek: aki hazudik, hátba támad, zsarol és pár perc leforgása alatt szembeköpi magát békeidőben, az veszélyhelyzetben is ugyanezt fogja tenni. A Fidesz egyszerűen képtelen kilépni Habony árnyékából, inkább beledöglenek. Kár, hogy mindenki más sokkal előbb döglik bele.

Ezért is vigyázzanak az egészségükre, minden jót! Ja, és nem szórok hamvakat a fejemre, nem nekem kell.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább