NEHAZUGGY

Európa jövőjének saját lábát megette a fene

Áldás, békesség, vidámság! Már megint hétfő, ez nem annyira vidám, de legalább esni is fog az eső. Közben megint arra a következtetésre jutottam, hogy az ország egyik része már alighanem biztosan nem fogja ugyanazt a filmet nézni mint azok, akik tizedik éve gyakorlatilag filmet rendeznek a szórakoztatására. Jó, tudom, ez változatlanul nem annyira nagy hír, de valahol mégis megdöbbentő, hogy a nemzet és a NER legeslegnagyobb filmrendezőjéből már megint milyen elemi erővel tört fel az áltudományos-fantasztikus műfaj iránti rajongás. És mint tudjuk, ebben a műfajban kétségtelenül nincs nála jobb. Miután szombaton negyedmillió ember utcára vonulással és a korrupt miniszterelnök elleni tiltakozással ünnepelte Prágában a bársonyos forradalom 30. évfordulóját, tegnap Orbán Viktornak is jelenése volt a cseh fővárosban, ahol a jeles esemény alkalmából rendezett megemlékezésen előadta a Kellő szerénységgel címmel futó műsorát.

Kellő szerénységgel, de 30 év teljesítményének önbizalmával és az európai helyzet ismeretében mondhatni, hogy 30 éve még azt gondoltuk, Közép-Európa jövője Európa, de ma már azt látni, hogy mi vagyunk Európa jövője, és készen is állunk erre a küldetésre.

És nem bírta abbahagyni:

• a közép-európai országok együttműködése a közép-európai emberek szívébe van írva;
• mi akarunk dönteni a saját sorsunkról, szabad nemzetként akarunk élni, nem pedig birodalmi tartományként vagy birodalmi alattvalóként;
• mi közép-európai demokraták vagyunk, ezért védelmünkbe kell vennünk a nemzetállami szuverenitást, „mert ha lemondunk róla, azzal a demokráciának is vége lesz;
• ha javítani akarunk mai európai világunkon, akkor egyszerű emberi dolgokra van szükségünk, arra, hogy saját közép-európai életünket élhessük, hogy tisztelhessük és megvédhessük családjainkat, élvezhessük szabadságunkat, szerethessük hazánkat és büszkék lehessünk nemzetünkre.

Soha a büdös életben nem fogom megérteni, hogy ki a szar akadályozza meg ezt a szétcsúszott politikai álfilozófust és kivénhedt sosem volt demokratát, hogy tisztelje a családját és büszke magyarságában reggeltől estig döngesse a mellét? Mik ezek az áporodott szóvirágok, és ez az állandó démonokkal való küzdelem? Ami egy dolog, de az még súlyosabb, hogy miután előadta megint a szuverenitási mantrát (senki nem szólhat bele abba, hogyan lopunk, csalunk, hazudunk védjük meg magunkat saját magunktól is), és Dévényben megkoszorúzta a Szabadság Kapuja emlékművet, a közpénzmédiájának ezt nyilatkozta:

Nehéz próbatétel előtt állunk, mert az előrejelzések szerint a nyugat-európai gazdaságokra hidegebb, borúsabb idők jönnek. (…) Mi azt reméljük, hogy a saját lábunkon is meg tudunk állni, hogy ez így van-e, ez most elválik. (…) Illúziónk nem lehet, hatása lesz ránk, de hogy milyen erősek vagyunk valójában, hogy milyen az ellenálló képességünk, mennyire tudjuk megvédeni azt, amit már elértünk, az a következő egy-két évben dől el. Optimista vagyok, de nehezebb idők jönnek, mint az előző évek voltak.

Azért ez így egy napba, egyetlen gondolati egységbe zsúfolva igen szépen mutatja a V4-es szabadságharcos tudatának állapotát. Szerintem ez már a dühöngő tudathasadásnak az a fázisa, amikor tényleg szólni kellene neki. Igen, tudom, a szolgamédia egyik bátor publicistája minden bátorságát összeszedte és tíz éves késéssel, sokat sejtetően és homályosan, kéztördelve szólt neki. Gondolom, ezzel le van tudva újabb hosszú évekre a szolgahadsereg rendszerkritikája. Nade ez így hogy van, drága doktor úr? Tehát évek óta mi vagyunk Európa jövője, úgy állunk a saját lábunkon, hogy az már maga a dübörgés, össze vagyunk kapaszkodva, egy közös közép-kelet-európai nyelvet beszélünk, nem vagyunk alattvalók, mutatjuk az utat a haldokló Nyugatnak, erre meg most megtudjuk, hogy az egészből annyi igaz, hogy majd ezután fog kiderülni, hogy vajon tényleg a saját lábunkon állunk, vagy hazugság volt minden szavunk? Ezt így hogy kell érteni? Hogy lehetünk Európa jövője, ha még azt sem tudjuk, hogy a naponta eltemetett Nyugat-Európa nélkül egyáltalán meg tudunk-e állni a saját lábunkon? Kurvára fényes és szép jövő vár arra az Európára, amelynek a jövője mi vagyunk, ha az elmúlt, szétlopott évekhez képest a neheze még csak ezután jön.

Megmondom, mi van, nálam okosabbak már megmondták, tegnap is utaltam rá egy másik kontextusban: egy kisebb válság is simán padlóra küldi a költségvetést. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy az Orbán-kormány adópolitikája is pont olyan mint minden más, amihez az Orbán-kormánynak köze van. Sajátosan, a maga magyar módján létezik, és mint ilyen, jelentősen eltér az európai átlagtól. Érdekes elolvasni az erről szóló elemzést, itt és most annyit jegyezzünk meg, hogy az egzotikus kipcsak adórendszer oly módon épül fel, hogy rendkívül érzékeny a fogyasztás és a termelés visszaesésére. Ami azért gáz tehát, mert egy kisebb válság is hatalmas lyukat tud hagyni a költségvetés bevételi oldalán, egy potenciális összefosást pedig azt tudná mérsékelni, ha a kormánynak lenne valamilyen tartaléka az elmúlt években extrán beszedett adókból. Csakhogy a kormány nem képzett ilyen tartalékot az elmúlt években, a legkisebb gondja is nagyobb volt ennél. Tehát miközben 8 év alatt az uniós átlag duplájával nőtt a beszedett adó, az extra bevétel ellenére az adócsökkentés kormánya (höhö) többet költött, mint amennyi a költségvetésben megjelent. Tehát lefordítom Orbánra: nehéz idők jönnek. És valóban. A saját lábunkat megette a fene.

De ez nem baj, hiszen a NER filmrendezője így is nyeregben van még a szemétdombján. Kicsit bebaszott neki október 13-a, de aztán egy pár napos színházi jófejségnek álcázott látványos tanácstalanság után magához tért őkelme, az egyszemélyes önkény. Elkezdődött a bosszúállás. Ez pedig a legkönnyebben a törvénygyáron keresztül működik, úgyhogy az üzenet világos az ellenzéknek, minden hétnek, ennek a hétnek is ebben a tudatban érdemes nekifeszülni. Kussban kell maradni, tudomásul kell venni, hog a kétharmad ellen úgysem lehet tenni semmit, az elnyert településekkel kezdjenek, amit tudnak, a kormány segítségére ne számítsanak. A propagandacselédeknek is üzenem, hogy felejtsék el a visszatalálást a néphez. Ez az, ami ugyanúgy nem fog bekövetkezni, mint ahogy az sem, hogy a kormány tiszteletben tartja a választások eredményét, vagyis azokat a polgárokat is, akik nem rájuk szavaztak.

Ehelyett tolják a falig a retkes talicskájukat. Milyen falig? Műemléket bontanak a Várban azért, hogy Varga Mihály közepes képességének minisztériuma beköltözhessen. Ehelyett gyurcsányoznak, eszdéeszeznek és nyomják a karaktergyilkot minden oldalról. És ehelyett válogatott alászolgák azon izzadnak, hogy miként lehetne tovább szopatni az ellenzéket. Az ifjabb Lomnici nevű, aki már a főváros elköltöztetésének zseniális ötletével is bepróbálkozott, most újabb okosságot talált ki: törvényben kellene előírni a politikusok számára a nemzeti minimumot, amelyhez magyar állampolgárok által megválasztott magyar politikusokként alkalmazkodniuk kell a nemzetközi politikai fórumokon. Jól van akkor. Még mindig nem elég Kövér ámokfutása a parlamentben, újabb és újabb törvényekbe kell beleírni az elmebajt, ami nem tűr meg mást, csak a Fideszt. Hát fasza lesz, az már most is látszik. Se nyerni, se veszíteni nem tud, ki az? Najó. Itt a vége. Köszi a figyelmet, minden jót!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább