NEHAZUGGY

Hát elég furcsa világot élünk, valóban

Jó reggelt, drága olvasóim és sorstársaim a szellemi és morális rothadás pöcegödrében! Ahol – bárhogyan is tiltakozom ellene – már lassan egy hete minden reggel onnan vagyok kénytelen felvenni a fonalat, ahol előző nap le se tettem. Ezen az sem változtat, hogy beütött a péntek 13 utáni hétvége. Amiről az jutott eszembe, hogy valószínűleg nincs annyi hétvége az életemben (pedig még vannak terveim bőven), ami elég lenne ahhoz, hogy kipihenjem és visszafordítsam azokat a károkat, amiket a NER az elmúlt 10 évben a mentális egészségem szintjén okozott.

Viszont mielőtt végképp elkeserednék, ránézek Tarlós Alkalmas Istvánra, és egy kicsit azért megnyugszom. Úgy tűnik nekem, hogy ez az agg, hozzávetőleges tiszteletben megőszült, politikai pórázon rángatott önálló, autonóm ember olyan szinten ki van borulva és meg van zuhanva, hogy azt már nézni is rossz. Tegnap reggel még émelyegve néztem, ahogy a legfontosabb politikai ellenfele aktivistáit minősíthetetlen büdösbunkó stílusban, személyeskedve alázza egy egyszerű eldöntendő kérdőmondaton felpaprikázódva, amelyet őfényességéhez merészeltek intézni: hajlandó kiállni vitázni Karácsony Gergellyel, vagy nem hajlandó?

Az ember azt gondolná, hogy ez nem egy olyan bonyolult kérdés, egy 71 éves, bölcs, tapasztalt, pláne kereszténykonzervatív elöljáró is képes ezt elegánsan abszolválni ahelyett, hogy azon ripacskodna, az aktivistának milyen undorító színű a pólója, vagy a szemüvegét letrágyázta egy madár. Az ember azt gondolná, hogy ha a morális fölény odaát van, akkor egy főpolgármester talán nem süllyed oda, ahova Tarlósnak sikerül néhány perc leforgása alatt. Pedig. Tegnap reggel még nem tudhattam, hogy Tarlós István – akit nem mellesleg alkalmassága okán Orbán nevű főnöke melegen ajánlott a választók figyelmébe soros pénteki közpénzszolgálati igehirdetésében – a gyalogsági ásóval alszik a párnája alatt. Ugyanis a korábbi szürreális jelenetnek a második felvonását, más díszletekkel ugyan, de rendkívül meggyőző dramaturgiai erővel sikerült a nagyon sokadik hatványra emelnie. Tudom, hogy sokan látták ezt a szekunder szégyenérzetet spontán módon aktiváló 5 percet, de azért ideteszem.

Tényleg rég nem volt szerencsém 5 ennyire szürreális és kínos perchez, amit nyugodtan lehet politika- és médiatörténeti kilométerkőnek tekinteni az újabb és újabb mélységekbe zuhanó magyar közélet vonatkozásában. Ez a pár centiről hisztérikusan megafonba ordítozás már csak azért is érthetetlen számomra, mert nem Tordai lépett oda Tarlóshoz, hanem pont fordítva. Ennél csak az a tragikomikusabb, hogy a megafon mögé bújáson felbátorodva a regnáló főpolgármester úr, az alkalmas ember, mindannyiunk példaképe aztán sűrű egyszálbélezés, szerencsétlen alakozás, beteg, egyszálbél emberezés, fogyatékosozás, gyáva nyavalyásozás és egyéb válogatott minősítések kíséretében próbálta elhajtani a francba. Azt, akihez ő maga lépett oda. Az pedig, hogy a jelen nem lévő politikai ellenfelét – a hozzá intézett, vitára vonatkozó kérdést megkerülve, a témához egyáltalán nem tartozó módon még extrában letutyimutyizta, mama kedvencének meg franc tudja még minek nevezte, miközben kikérte magának, hogy ő közterületen van, ő a főpolgármester és ezzel ne éljen vissza senki (bármit is jelentsen ez), tökéletesen mutatja az emberi minőséget. Ami szerintem akkor is fontos, ha állítólag nem az. És akkor is mutatná, ha a helyszínen tartott sajtótájékoztatóját nem úgy kezdte volna, hogy elnézést kér a sajtó képviselőitől,

Magyarországon elég furcsa világot élünk, a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.

Gondolom, ha nem lenne olyan furcsa ez a világ, akkor Tarlós úr a szellemi fogyatékosokat, vagyis azokat a honfitársait, akik önhibájukon kívül így születtek, kéjes gyönyörűséggel rugdosná bele az árokba, vagy le a mozgólépcsőn. Eddig is tudtuk, hogy egy alávaló büdösbunkó, de talán most azok közül is néhányan rájöhettek, akik a példás városvezetőt látták benne. Azzal, hogy egy megafonba ordítva gyalázkodik és köpköd ahelyett, hogy egy rohadt egyszerű kérdésre válaszolna, és legalább megkísérelné emberszámba venni azokat is, akik a másik oldalon állnak, Tarlós István emberileg leküzdötte magát a magma alá. Bízom benne, hogy még elég sok nap van a kampányból ahhoz, hogy főpolgármesteri minőségében kimerészkedjen a közterületre, ahol ő az úr. Remélem, még sok ilyen jelenetet fog rendezni, mert még néhány ilyen idegroham, és már valóban senkit nem fog érdekelni, hogy van annyi vér a pucájában, hogy kiálljon vitázni, vagy nincs. Még néhány ilyen hisztérikus vagdalkozás, és Tarlós úr sínen is lesz, nem szükséges milliárdokat beleölni a kampányába. Megcsinálja önerőből is.

Azt, amihez például a 8. kerületi fideszes jelöltnek karhatalmi segítségre van szüksége, az ellenzéki jelölt irodájának rendőrségi lerohanására, hogy a sakálmédia ügyeletes propagandistái leírhassák, hogy működik a jogállam, ahogy 2002-ben vagy 2006-ban nem működött. Hogy 2010 óta mi történt, az mindegy is, hogy hány szabad és tiszta választást tartottak Magyarországon 2010 után, az nem érdekes. Mindenestre Tarlós Alkalmas Istvánnak Karácsony Gergely tegnap világosan megüzente a Práter utcai, Pikó Andrással szolidaritást vállaló demonstráció után, hogy mit gondol erről a főpolgármesteri vitáról. A következő hisztérikus kitörés megelőzéséhez talán nem lesz elegendő, de fontos:

A demokratikus verseny szempontjából az lenne a legfontosabb, hogy az esélyes jelöltek küzdjenek meg. De nekem semmilyen feltételem nincsen, ha Tarlós fél egyedül, felőlem hozhatja a vitára a barátait is.

Amúgy végtelenül sajnálom, hogy Thürmer Gyulának viszont nem sikerült ezúttal sem megugrani a főpolgármesteri nyilvántartásba vételt, az a 4500-nál is kevesebb ajánlás sajnos ehhez nem elegendő. Talán nem véletlen, hogy a szeptember elején utcára dobott, a Fidelitas nevén futó, Budapest nem cirkusz! Ne bízzuk rájuk a várost! feliratú, rendkívül elmés lejárató plakátokra a jó öreg Thürmer nem fért fel. De remélhetőleg annyi hozadéka van ennek a sajnálatos elvérzésnek, hogy Thürmer Gyula is belátja előbb-utóbb, hogy a célcsoportja felszívódott: ott ülnek tömött sorokban a Fideszben, kár erőlködni.

Más. Legalább ennyire fontos, vagy mindennél is fontosabb. Brutálsok európai uniós pénz érkezett az elmúlt hetekben Magyarországra, ettől sem lesz hangos az orbánista pártmédia. 5 hét alatt csaknem 500 milliárd forintnyi EU-támogatást utalt át a magyar államnak az Európai Bizottság (hogy rohadna is meg), és még nincs vége. A Portfolio szerint ennek súlyos ára van. Ahhoz ugyanis, hogy újra ömölhessenek a brüsszeli pénzek a magyar államhoz, előtte jelentős, összességében sok tízmilliárd forintos pénzügyi büntetést kellett bevállalnia a kormánynak, hogy több, a szabálytalan pénzfelhasználásból eredő elszámolási vitát végre le tudjon zárni. De sikerült? Hát persze, nem az övékből adják, hanem az alattvalók által összekínlódott nyomorúságból. Hogy pontosan mekkora a szívás, azt nem tudni, de valahol 50 és 300 milliárd forint közötti büntetés vállalt be a kormány. Kussban, hogy a kéményen csodálkozó kisember nehogy felébredjen.

Nem baj, mert a Rogán nevű celebpáros végre kinőtte a Pasa Parkot, és félig összebútoroztak Sarka Katáékkal (mármint Sarka Katával és az ő Bessenyei István nevű férjével, aki történetesen a kormányzati megbízásokkal jól eleresztett Valton Security kisebbségi tulajdonosa) egy 12. kerületi, Felhő utcai kacsalábon forgó villában. Senkinek semmi köze hozzá, mióta Rogán-Gaál Cecília a saját lábunkra állt és üzletasszonyként is beteljesítette a női princípiumát (nem függetlenül a férjeura jóváhagyásával a cégeihez áramló közpénzektől), nem lehet olyan nagy dolog egy kibaszott luxusvillát bérelni, nem? De. Csak az irigy proletároknak fáj, hogy ennyi sikeres embert termett a NER néhány év alatt.

Tovább is lenne, meg van is, de egyelőre leállítom magam. Köszönöm a megtisztelő figyelmet, jó hétvégét mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább