Tessék szépen visszaadni azt a kábelvéget, Dezső úr. Azt, igen. Nem kell magyaráznia, mert én is tudom, hogy az a billentyűzet kábele, és ha ki van húzva az aljzatból, akkor nem tudok gépelni; csak adja vissza lágyan, mielőtt magamhoz ragadom a kezdeményezést, és ugyancsak lágyan tejszínes piskótatekercset nem hajtogatok abból a girhes testszerkezetéből. Köszönöm, hálám a sírig üldözni fogja.
Igen, írni szándékszom, de majd ideülhet mellém, és ellenőrizheti, milyen finom leszek. Hé, ne olyan közel, kitakarja a képernyőt… Úgy gondoltam, hogy egészen az akácosba üljön mellém. Most mivaaan, az csak hatvan méter innen, ott is van még wifi, de legalább nem hallom az üvöltözését… Az zavarna.
Külön bekezdést érdemelne a Galaktikus Enciklopédiában az a rész, hogy az emberek milyen magyarázattal adták úgynevezett politikusok kezébe a saját sorsuk irányítását, de lehet, hogy két bekezdés is kéne a lustaság alapos értelmezésére; szerintem ugyanis csak nettó lustaságból lehet olyasmiket művelni, hogy például beszavazzuk a Pimpós Bözsi nénit a Testületbe, aztán négy (sőt, most már öt) évig a kocsmában hörgünk a szar utak, az ismét beázó iskola ésmiegyéb miatt, de mindeközben senkit nem verünk pofán.
Tépd azt az akácost, Dezső, tépjed, mert amúgy amiatt nem jut elég fényhez a diófám.
Elmegy az ember ikszelni, mindegy, hová ikszel (tudjátok mit, a tavalyi taktikai baromsággal is csak beszoptuk, úgyhogy ezentúl mindenki szarjon le mindent, és oda vonalkázzon, ahová szeretne, legalább végre elkezdjük lejátszani), szóval megyen, jelöl, hazamegy, megebédel-bebaszik-szerinteszexel, és azt hiszi, hogy demokráciát működtetett, ergo jár érte a pihenés, és négy-öt évig kurvára semmi dolga nincs. Aztán ha a választottja nem jutott be, akkor mindenkinek a kurva anyját, vagy ha mégis bejutott, akkor meg mindenki másnak a kurva anyját IS, és
ne riogasd már az őzet ott hátul a sűrű sötét éjszakában, Dezsőkém drága, hiszen megcáfolni te sem tudnád, hogy ebben az országban ez a „mindenki másnak a kurva anyját IS”, ez pont olyan alaphang, mint a névelők helyett IS alkalmazott „bazmeg”.
De ott tartottam, hogy a lustaság.
Fizikából tanultunk (tanítottak…) anno a lejtőre helyezett testekről, áramlástani izékről, jobb esetben még a gerjesztett elektronokról is, és az egésznek kábé az volt a lényege, hogy minden abba az irányba halad vagy változik, amerre neki könnyebb. Na, így van ez az úgynevezett kedveslakossággal is: ha nem ikszelt, akkor arra lesz neki kifogása, ha meg ikszelt, akkor arra (akire ikszelt). Csak pofánverni ne kelljen senkit újabb pár évig, csak kérdéseket ne kelljen feltenni, csak számonkérni ne kelljen, csak erőfeszítés ne kelljen. Csak az önHIT meg ne rendüljön. Ha eleget tanultunk volna fizikát, rá se csodálkoznánk azokra, akik az úgynevezett politikusokban hisznek – nem lenne egy hívő sem, azért. Csak szigorúan értékelő és ítélő polgárok lennének.
Néz’má’, egy bili, majdnem beleért a jobb felső nyúlványom, uhhh.
Az az érdekes ebben az egészben, hogy én ma eredetileg az örmény népirtás emléknapjáról akartam írni, amit persze meg nem említ egyetlen kormányszócső sem, hiszen az egykori népirtó törökök leszármazottai cirka négymillió menekültet tartanak vissza (nem kevés EU-s pénzért cserébe), és azon újtörök lelkeket ugye véletlenül sem szabad holmi Free Tibet-jellegű beszólásokkal megsérteni, pluszhátugye ők mégiscsak hatásosan tudnak egy egész kontinenst zsarolni.
Egy egészen kicsit az olyasféle elv- és hazaáruló személyekről is akartam írni, mint plö Szili Katalin, aki úgy áll bosszút az elbukott köztársasági elnöki székéért, hogy szemrebbenés nélkül felvállalja egykori „ellenfele” minden létező faszságát, nem mintha ettől a háta mögött nem nézne rá sima árulóként a felmagasztalt maffiája, de még nem jött el az ideje annak, hogy egy laza oldalmozdulattal lepöccintsék őt a XXIV. sz. Hajadonfőtt Borbála NépNERközjóléti Varroda cérnaguriga-utántöltögetői pozíciójába. Majd eljön az az idő is, csak nyugalom. Ürge-Vorsatz Diana (is) tudna már erről mesélni, guglizz rá, ha hülyén nézel ki a fejedből.
És egy nagyon kicsit önmagamról is akartam ma írni. Rólam, aki már megint nem találja a helyét ebben az egyre inkább önmaga alá hülyülő, vérszagtól vaduló, érzelmi (és egyéb) intelligenciáját lassan a zápfogai számával is meghaladó úgynevezett országban.
Ehhez képest a lustaságról, és a hitről írtam valamit. Ja, hit, akkor mutatom:
Több mint 400 millió eurót (127,7 milliárd forint) gyűjtött össze a párizsi Notre-Dame helyreállításához a francia kulturális minisztérium által a magánemberek és vállalatok adományának fogadására kijelölt négy hivatalos szervezet.
A Notre-Dame Alapítvány (FND) nevű katolikus jótékonysági szervezet kapta a legtöbb adományt, összesen 211,3 millió eurót (64,4 milliárd forint), ami arról tanúskodik, hogy mekkora jelentőséggel bír továbbra is a székesegyház mint egyházi intézmény. (444.hu)
Oké, a tulajdonjog kérdését a múltkoriban elbasztam, jogos. De tessenek csak nyugodtan tovább nyafogni, valahányszor megemlítődik, hogy hol a szentek faszán van a felfoghatatlanul dúsgazdag Vatikán akkor, amikor helyette adományoznak. Igen, helyette, drágáim, mert csodálatos kulturális örökség és tulajdonjog ide vagy oda, annak az épületnek a valódi haszonélvezői nem a lájkokat gyűjtő szelfizők, hanem maga az Egyház – a maga politikusaival. Azokkal, akiket bizonyos oldalválasztások okán tetszőleges napokon ti magatok is bőszen szidalmaztok.
Nahát, végül csak megírtam a haszonélvezőkről szóló részt is: a politikus nevű állatfajtáról akartam én ma értekezni leginkább, arról a semmirevaló, dógozásképtelen, felelőtlenül nyerészkedő archetípusról, amit vagy a saját lustaságunk szült a nyakunkra, vagy még annál is nagyobb hülyék vagyunk, mint általában gondolom. Általában én ugyanis azt gondolom, hogy ha valaki belehazudik a pofámba, és erre én mondjuk rájövök, akkor azt az egyént úgy rúgom fel, hogy mire leesik, addigra a ruhájával egyetemben kimegy a divatból, de ezzel a gondolkodásmóddal itt én egészen egyedül tudok már maradni.
Mer’bazmeg itt van ez az úgynevezett ország, ahol úgy istenigazából soha senkit nem rúgnak fel, még annyira se nem, hogy a leesésig legalább éhen haljon. Ehelyett, még mentegetik is. Sőt, le se csuknak egy senkitse. Hát mi a jó büdös piszkoskurvaéletért fizetek még én ide egy kanyi fillér adót is, egy talyiga borzashátú drótszőrű aprómajom baszná meg rakásra az egészet ott, ahol van.
GyerebeDezső, hallode, esik megint, gyerebe, Karolin néninek majd mi a lófaszt mondjak, hogy bent fáztál meg ennyire? Gyeremá’be… Nem, a kábelvéget nem adom… Jó, de akkor legalább a jégert hozzad vissza, nehogya’szidd, hogy az csak neked kell…
Ez egy olyan különleges poszt lett, hogy kilenc link is belekerült. Saját személyes tapasztalatom alapján azt mondanám, hogy aki ezekből mondjuk hármat megnyitott (vagy felismert), az már egy kisebbfajta zseni ebben az úgynevezett országban. A nagy többség ugyanis nem törődik még az orra alá dugott információkkal sem, nem szán energiát sem az utánajárásra, sem a cáfolatra, sem a helyesbítésre, semmire, csak élhesse a maga szemellenzős, békésen beszűkült életét, és jóllehet tehetne bármiért, inkább akkor se kelljen tennie semmiért. Csak magyarázza meg jól. Mint a példaképei, az úgynevezett politikusok, pfffejj (köp), mindreköp.
Na, ezért ilyen ez az egész szarhalom itt. Igen, szarhalom. A kibaszott kényelmes lustaság miatt az, ami ellen mi állítólag pont úgy nem tehetünk, mint ahogy az úgynevezett politikusaink sem tehetnek soha semmiről, mellettük mindig csak úgy elszaladnak a dógok, pedig ha tutták vóna, biztosan nem hagyták vóna.
Kezüketcsókolom, most egy kicsit megint elmegyek a picsába a semmi hasznot nem hozó drámázásommal, aztán majd még jövök.
Addig pedig a szokásos mindennapi események tanítgatnak fájó igazságokat, el tud ez így tartani évtizedekig is, de hát ilyen ez a popszakma.
Gyeremábete, ne kelljen kimennem érted az esőre. Itt a kábelvég, haza is viheted. Valahol úgyis van másik… Jóvan, begyújtok, csak itt, csak most, csak neked. Csak ne menj sehová, a csurgós gönceidben a szőnyegre meg pláne ne.
Mogorva
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.