Valamit nagyon félreértettél a Bokros-csomagból. A gyerekeim akkor voltak egyetemisták, havonta és fejenként 2000 forint volt a tandíj, és volt ember, aki tanítsa őket, volt labor és hozzá felszerelés és gyakvezér, volt szoctám és ösztöndíj – nettóban sokkal jobban jöttek ki, mintha tandíj- és támogatásmentes lett volna az egész. Kolleganőm egyetlen gyereke ugyanazon a szakon, ahová nagyobbikom járt (TTK, mielőtt még büfé-ruhatárra gondolna valaki), félévente 180 ezer jó magyar forintot csenget ki költségtérítés címén, se szoctám, se ösztöndíj, csak diákhitel. Cserébe volt olyan féléve, h nem tartottak laborgyakorlatot (egyet sem, pedig 4 félének kellett volna lenni), mert nem volt ki vezesse. Annak eldöntését, hogy melyik jobb a fiatalnak, rád bízom. (glorianna)
Egyetértek. Az én nagyobbikom is akkor járt a közgázra, a kisebbik után meg – a Bokros csomag előtt – még kaptuk a családi pótlékot. Tehát a csomag minket is érintett. Közgazdászként – az ismerőseim legnagyobb meglepetésére – mégis egyetértettem ezzel az intézkedéssel, tudtam, hogy enélkül vészesen közelítettünk volna a gazdaság bedőléséhez. (Klára)
És akkor most elmesélem, miért kellett Edgart letiltani az esti poszt megírásáról. Kinek mond valamit ez a név: Bálint gazda? Talán jobb lett volna úgy kérdezni: kinek nem mond semmit ez a név? Nem hinném, hogy túl nagy a tumultus. Idén nyáron lesz kereken száz éves Bálint György, az ország Bálint gazdája. Nem mondhatnám, hogy mániákusan szoktam embereket tisztelni. Az egy kezemen össze tudnám számolni, hány embert tisztelek a szónak a legszebb, legvalódibb értelmében. Bálint gazda ráfért arra az egy kezemre. Ez nem függ attól, hogy szeretek, vagy nem szeretek kertészkedni, nem függ az életkorától sem. Ő egy intézmény, egy egyszemélyes csoda, egy olyan kincse ennek az országnak, akit óvni kell, vigyázni kell rá, mert nincs másik. Nem pótolható.
Jött szembe a hír öles léptekkel: a fideszesek leszavazták Bálint gazda díszpolgári címét.
Annyi történt, hogy a XVI. kerülteben díszpolgári címre jelölték, de a fideszes többség leszavazta. Tudom, Bálint gazda csak mosolyog ezeken. Szerintem meg nem. Nekem ne mondja senki, hogy nem fáj neki az a tudat, hogy a saját kerülete nem tartja méltónak a díszpolgári címre.
És nem fogok káromkodni. Azért nem, mert arról az emberről van szó, akiről szó van és nem akarom olyan helyzetbe hozni, hogy egy hosszas átkozódástól körítve kelljen olvasni a nevét. Akkor sem, ha tudom, hogy ő ezt nem olvassa. Az mindegy.
Csak egyszerű szavakat fogok sorolni, más mondandóm mára már nincsen.
Pocsolyagerincű, senkiházi, pitiáner, egysejtű, galandféreg, ostoba, lábszagú, erkölcsi nulla, morális hulladék, félművelt, pártkáder, cselédmentalitású, útszéli, álszent, patkány, sunyi, csúszómászó, hitvány, gátlástalan…
Nem folytatom, pedig tudnám. A magyar nyelv hihetetlenül gazdag. Szép álmokat kívánok mindenkinek.
