NEHAZUGGY

Ahol abból is propagandát lehet csinálni, hogy hamarabb érkezik a nyugdíj

Jó reggelt kívánok! Most, hogy hivatalosan is révbe ért a magyar kormány elvetemült erőpolitizálásának szimbóluma, a CEU (vagy ahogy ők mondják: a Soros-egyetem) eltakarítása, most hogy nem maradt illúzió sem arra vonatkozóan, hogy talán van, amit még az Orbán-kormány sem mer megtenni, saját magamra fogok hivatkozni. Amikor tavaly áprilisban a lex CEU parlamenti szavazása kapcsán Ürge-Vorsatz Diána, a CEU oktatója, a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke, hétgyermekes, mindenkori Fidesz-szavazó arról írt, hogy nem érdemli meg őt ez az ország, hogy 40 év kemény munkáját köpték szembe, hogy miként lett egyik napról a másikra egy törvényszegő, külföldi érdekeket képviselő és Magyarország belügyeibe beleavatkozó intézet része, akitől elfordulnak a kollégák, a barátok, leírtam amit erről gondolok. Meg is kaptam a magamét az eltartott kisujjal, mimózalélekkel modoroskodó-moralizáló neves sajtómunkások egyikétől-másikától, hogy micsoda borzalom, amit művelek. Most, hogy túl vagyunk már minden árkon és bokron, és visszafordíthatatlanul kiderült, hogy ennek a kormánynak semmit nem jelent évtizedek verejtékes munkája csak azért, mert valaki egész életében a Fideszre szavazott és nemzeti-keresztény értékek mentén éli az életét, kíváncsi lennék, meddig lehet még felmentéseket keresni azok számára, akik az elmúlt években elfordították a fejüket, amikor mások lába alól húzták ki a talajt, amikor a másokét vitték, amikor mások egzisztenciáját taposták el ugyanazok?

Megint az van, hogy a konkrét történés tragikumánál csak az arra érkező reakciók a felfoghatatlanabbak és elkeserítőbbek. Manfred Weber csalódott, az Egyesült Államok kormánya csalódott, Orbán volt gazdasági minisztere nem hitte volna, Navracsics Tibor meg onnan a távoli rothadó Nyugatról azt szeretné, ha Magyarország nem az egyetem körüli vitáról lenne ismert a világban. Mindenki úgy tesz, mintha a szándék nem lett volna egyértelmű első perctől, és mintha nem lett volna evidencia az elmúlt 20 hónapban, hogy a tudás nemzetikeresztény ellenségeinek eszük ágában nincs megegyezésre jutni. Az időhúzás, a csuklóztatás, a lejáratás teljes arzenálját felvonultatva, habzó szájjal sorosoztak, listáztak, mocskolódtak és most a közvélemény, az érintettek, a nem érintettek úgy tesznek, mintha valamiféle meglepetéssel állnának szemben, miközben ők utolsó percig reménykedtek abban, hogy talán mégsem az történik, amit látunk.

Ilyen értelemben ez az ügy nem kizárólag a CEU-ról szól, és nem is Magyarország különbejáratú szégyene. Még akkor sem, ha ez a szégyen és nettó veszteség egyáltalán nem üti át az ingerküszöböt egy olyan országban, ahol abból is propagandát lehet csinálni, hogy hamarabb érkezik a nyugdíj. Ahol a csatasorba állított propagandakommandó egy emberként üvölti a kilóra felvásárolt fideszes médiában, hogy az egyetem Bécsbe költözése mindössze Soros-féle politikai blöff, és hagyjuk már a dagadt ruhát másra. Ahol az egész csúfos, szégyenteljes akció megkoronázásaként előkerül a sifonérból a magyar oktatási rendszer szétverésének felejthetetlen élharcosa, Hoffmann Rózsa egykori köznevelési államtitkár – aki nem érzi bűnösnek magát mindazért, amit abban a minőségében parancsra levezényelt – és belenyögi a kamerába, hogy nem a kormány űzte el az egyetemet, hanem az intézmény döntött úgy, hogy az amerikai diplomát adó képzéseiket kiviszik az országból. Különben bár emberileg megérti az egyetem vezetőinek elkeseredettségét, de Bécs nincs a világ végén. Emberileg… ez a szó egy fideszkádéenpés szájból ma úgy hangzik, mint egy öblös káromkodás.

És majd megint jönnek dúlt kebellel sokan, és szállítják a megfejtést: ez az egész gumicsont. Hogy ne arra figyeljünk, hogy éppen hol, mikor, mennyit lopnak. De, arra is figyelünk, és be kellene fejezni ezt a gumicsontozást. Az, hogy Magyarország, amelyik nemrég még azzal került a nemzetközi sajtó címlapjaira, hogy miként kriminalizálja a hajléktalanságot, most úgy szerez magának megint kétes hírnevet, hogy ellehetetlenít egy sikeres felsőoktatási intézményt, baromira nem gumicsont. És nem, nem Magyarország, hanem annak kétharmaddal uralkodó, nemzetileg posztkommunista kormánya.

Amelyik a háttérben éppen a társadalom legutolsó, már így is vérszegény önérdekérvényesítő képességét zabálja fel a Kósa Lajosra (édesjóistenem!) bízott úgynevezett rabszolgatörvénnyel. Amely a munkavállalók képviselőinek tiltakozása ellenére gyakorlatilag változatlan formában kerül majd az Országgyűlés elé. Miután a szakszervezetek ígéretet kaptak arra, hogy 400 óránál kevesebb túlóra szerepel majd a szövegben, ehhez képest ez változatlan maradt. Továbbá kikerült a javaslatból az, hogy csak kollektív szerződésben lehet emelni a túlórakeretet. Vagyis ezzel a módosítással a kormány a munkavállalói érdekérvényesítés lehetőségét egyszerűen kiveszi a rendszerből. Mert az a lényeg, hogy a totális kontroll elvetemülték kezébe kerüljön. És oda is fog kerülni, mert ezen dolgoznak kilencedik éve, ez mozgatja minden megmozdulásukat. Hogy egy kiszolgáltatott, függőségbe taszított, nemzetté soha nem lett, gyűlölettel etetett nép az idők végezetéig a vállára emelje őket. Nem tudom, sikerül-e ezzel elég embert felhergelni, vagy jó lesz így is, csak rosszabb ne legyen. Az viszont elég szépen látszik, hogy a Fidesz-kormány hogyan kénytelen alámuzsikálni a német összeszerelőüzemeknek, ha jót akar magának. A szuverén honvédő itt tart.

Amelyik szuverén honvédő és fényestekintetű küldetéstudat, minden elítélt bűnözők védőszentje Horvátországban barátkozó látogatást tesz éppen, ahol a köröm alá csúszott, gyulladást okoztt tüske kihúzásáról elmélkedett a pocsék horvát-magyar viszony kontextusában, és ahol képes volt a szájára venni: jogi kérdésekbe nem avatkozik be a politika nálunk. Azt hiszem, Gruevszki árnyékában ennél az is jobb lett volna, ha egyenesen felteszi a lábát a megterített asztalra. A sameszai addig is elsikálják a CEU-botrányt, neki semmi teendője ezzel, aztán pénteken becsörtet a közpénzrádiójába és elmeséli, hogy megint győzött. Hát szép napot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább