December 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Kitették a mocskos kártyáikat az asztalra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Boldog, sikeres nemzet az, amely eltűri az éppen regnáló bandának, hogy kormányzása kizárólag egyetlen célt szolgáljon: az illető banda örök időkig hatalomban maradását. Nem szokásom érveket nélkülöző, személyeskedő kinyilatkoztatásokat tenni. Például: ha Hernádi Judit borzasztónak tartja a kormányzat hajléktalanokat árokba rugdosó ténykedését, akkor másnap rá lehet ordítani, hogy egy kiöregedett színésznőcske pofázik. Vagy ha egy lap megírja, hogy a román minimálbér leelőzi a magyart, akkor az illetőt azonnali hatállyal románbérenc, hontalan, nemzetrontónak kiáltja ki a közpénzből kitartott szellemi segédmunkás. Holott annak, hogy valaki nem magasztalja a rezsimet és nem helyesli az állam pártjának valamennyi agyament döntését, csak ennyit jelent: nem helyesli, nem ért vele egyet és ehhez minden istenverte alkotmányos és nem alkotmányos joga megvan. Aminek sem az életkorához, sem a szakmai teljesítményéhez nincs köze.

Tehát alátámasztom a mondanivalómat. Azt állítom, hogy a Fidesz-KDNP kormányzásának egyedüli célja – nem az ország felemelése, és hosszú távon is élhetővé tétele, ami a hatalom megkaparintásának ha nem is fő csapásiránya, de legalább sokadik prioritása lehetne – Orbán Viktor és harcos-, valamint cinkostársainak hatalomban tartása. Nem vagyok teljesen hülye, és nem próbálok álnaivnak sem tűnni: a mindenkori politikai szerepvállalása célja a hatalomba kerülés, és ez bármilyen hihetetlen és szürreális, még a darabjaiban fetrengő magyar ellenzékre is érvényes.

Ez az egész azzal van összefüggésben, hogy egyrészt túl sok időm van gondolkodni, másfelől egyáltalán nem kell túl sokat gondolkodni azon, hogy miért van szüksége a Fidesznek újabb mintegy 80 ezer határon túli voksra ahhoz, hogy Orbán Viktor magyar ugaron túlnőtt, immár Európa trónjára ácsingózó politikai ambíciói révbe érjenek.

Ha már a fideszes parlament a mai napon tárgyalta (nem is értem, minek kell ezt tárgyalni, amikor egyik napról a másikra is át lehet préselni a szavazógépezeten) az Orbán iránti elnyűhetetlen szerelméből élő, a belhoni magyar kóbor ebek védangyalaként ismert Semjén Zsolt azon javaslatát, amely az uniós lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgároknak is aktív választójogot adna a jövő évi európai parlamenti választáson, beszéljünk erről. Annak ellenére is, hogy a kollégám az első felindulást megénekelte a maga idején, amikor mikor minden álkeresztények legszervilisebbje (remélem, Balog Zoltán nem sértődik meg, amiért az én olvasatomban neki csak a második hely jut ebben a szimbolikus versenyfutásban) benyújtotta zseniális ötletét, és rápakolta a villámgyorsan örlő magyar törvényhozás asztalára: igen, a kárpátaljai és a vajdasági magyarok szavazataira is fáj az urak fogazata.

Azon túl, hogy ez természetesen megint egy szánalomra méltó beismerő vallomása annak, hogy miközben páros lábbal ugrálnak a darabjaiban fetrengő ellenzéken, amely labdába sem rúghat hozzájuk képest (az összes fideszes pártlapban és kanálison naponta temetik őket) valójában az apróért is kénytelenek lehajolni. Nem, revideálok: egy EP-választáson 80 ezer szavazat baromira nem számít aprónak. Vagyis olyan magabiztosak a kétharmadukban, hogy a sziklából is kénytelenek vizet fakasztani. Úgy értem, az egyharmaddal és rengeteg aljassággal összekínlódott kétharmados népszerűségükből muszáj valahogy további szavazatokat kipréselni. Jó.

És akkor most vegyük hozzá ehhez, hogy értelmet nyerjen, amiről fent beszéltem: mielőtt Magyarországon két nap alatt kinyírták volna a lakástakarékok állami támogatását, a vajdasági magyaroknak (tök véletlenül pont azoknak, akinek a szavazataiért Semjén Zsolt kezét-lábát töri és már az sem baj, ha ezúttal egy gaz, migránspárti EU-s szervezet állásfoglalására kell hivatkozni), augusztusban írták ki (újra) azt a közel 1 milliárd forint keretösszegű pályázatot, amelynek lényege, hogy önerő nélkül, legfeljebb 3,3 millió forintnak (mintegy 10 ezer euró) megfelelő magyar adófizetői támogatással házat vásároljanak. Hogy járulékos haszonként és nem utolsó sorban az Orbán-barát politikai elit egyébként is leggazdagabb helyi atyaúristeneit segítik a zsírosodásban, az mindegy, a vadjasági magyaroknak is csurran az apróból, ők pedig -a kormány reményei szerint – hálásak lesznek, amikor eljön az idő, na kinek? Ja, hogy a házvásárláshoz még gyereket sem kell vállalni? Hát van ilyen, fő Semjén Zsolt egészsége a nemzeti pusztításban és semmittevésben (amikor nem pusztít, akkor semmit tesz, és fordítva). Aki egy háziállatot is képtelen megkülönböztetni egy vadállattól, de legalább büszke is rá.

Az a tény, hogy vérlázító, sunyiban, titokban meghozott magyarországi intézkedések mellett Orbánék a vajdasági gazdaságfejlesztési programra összesen már 65 milliárd forintot is meghaladó hiteleket és vissza nem térítendő támogatásokat fordított (ez közel annyi, amennyit megspórolnak azzal, hogy beszántották az LTP támogatását), egy stratégiai játszma része: a helyi górék megkapják a pénzüket, aminek fejében szállítják a szavazatokat, amelyek Orbán hatalmi törekvéseit szolgálják. Ja, hogy a vajdasági magyarok nem uniós állampolgárok, de semmi gond, ha beleszólnak az EU jövőjét illető kérdésekbe? Nem gáz, törvényt fércelnek a felcsúti bálvány nagyobb dicsőségére. Ki van találva? Szerintem zseniálisan.

Boldog és sikeres ország az, ahol az éppen regnáló banda ezeket az átlátszó, gusztustalan húzásokat kilencedik éve naponta megcselekedheti (és arról már végképp nem beszéltem, milyen példás módon exportálták a migránsparában gyökerező általános idegengyűlöleltet egyik határon túl szakadt nemzetrésztől a másikig) és nincs az az elvetemült disznóság, ami kiverné a biztosítékot a populációban. Tudom, persze mindezzel nincs semmi gond, hiszen én vagyok a nemzetáruló, hazaáruló, aki határon túli magyar mivoltom ellenére úgy érzem, ezt a végtelen pofátlanságot már elhinni is nehéz. Mert miközben a saját bőrömön tapasztalom, hogy magyar csak az lehet (határon innen és túl), aki a Fideszre szavaz, azt is tapasztalom, hogy milyen mély gyűlöletet szabadít el a magyarság egyes részei között a Fidesz minden gátlást levetkőző hatalommániája.

Eddig sem volt fényes a helyzet, de a frusztráció egyre csak gyűlik. És ahogy a szétlopott elmúlt nyolc év utáni elmúlt nyolc év által hagyott krátereket egyre nehezebb lesz befoltozni, ahogy egyre nehezebb lesz meghajlítani a magyar valóságot ahhoz, hogy az emberek ne a szemüknek higgyenek, hanem a szellemet mérgező-hülyítő-bódító propagandának, úgy fog elmérgesedni a helyzet magyar és magyar között. Ebben a gyalázatos háborúban, ahol egyesektől elvesznek, hogy a kettesek hűségét megvásárolják (úgy, hogy közben az egyesek is nélkülöznek!), nincsenek/sincsenek ártatlan áldozatok. Sőt, áldozatok sincsenek. Semjén és gazdája kitették a mocskos kártyáikat az asztalra, odavetették az alamizsnát az agyatlan szavazógépeknek tekintett polgárok elé, és ők némák és cinkosok maradtak ebben az ótvar játszmában. Itt is, ott is. Statiszták egy színdarabban, aminek a végén Orbán győz. Nem vele kezdődött ez a mocsok, de ő fejlesztette tökélyre.

Úgyhogy szerintem amikor a nem túl távoli elbeszélő jövőben (már ha ez egyáltalán ez még jövő idő), a schengeni határok fölött átüvöltve, kidagadt erekkel a nyakán magyar szidja a magyar anyját, akkor jusson eszébe mindenkinek: nemsokára vállt a vállhoz vetve szedhetik a gyapotot az Orbán-Mészáros dinasztia ültetvényein. Akkor talán majd értelmet nyer az állítás (bár akkor már tökmindegy lesz): boldog, sikeres nemzet az, amely eltűri az éppen regnáló bandának, hogy kormányzása kizárólag egyetlen célt szolgáljon: az illető banda örök időkig hatalomban maradását.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.