November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Már nem csak a főtolvajok irtják egymást a hatalom csúcsán

Lehetséges, hogy a szaglásom már nem a régi, vagy talán vizionálok, de én kimondottan hmmm… ürülék szagot érzek. Nem most kezdődött ez az érzés, de mostanra már nem tudom azzal magyarázni, hogy bizonyára nyitva maradt a budiajtó valahol. Ez már olyan jóféle felbugyogó csatornaszag.

Jó, azon nem vagyok hajlandó megdöbbenni – még csak meglepődni sem -, hogy Semjén Zsolt, a belhoni magyar kóbor ebek védangyala be óhajt nyújtani egy törvénymódosítási indítványt, miszerint a nem EU tagországokban élő magyarok is szavazhassanak az EP választáson. Kell hozzá a parlamenti kétharmad, szóval semmi meg nem gátolhatja a Fideszt abban, hogy jövő héttől akár az alaptákolmányba is belevéshessék az ukrán állampolgárok EP választásba való beleugatásának jogát. Egyértelmű, kellenek a szavazatok fideszéknek. Már az apróért is lehajolnak. Pedig a nagyobbik bazdmeg ezután jön, jelesül az önkormányzati választások jelenthetnek komoly veszélyt a hatalomra nézve. Ugyanis a Fidesz is így fektette két vállra az országot, mire kormányra kerültek, már az összes (majdnem az összes) önkormányzatnak fideszes vezetése volt. A kérdés az, hogyan fogja megoldani a  az érdek- és bűnszervezet, hogy a külhoni hívek dönthessék el, ki legyen Szeged polgármestere. Vagy Horpácsé. Túlzottan nem aggódom, majd kitalálnak valamit. Például minden település örökbe fogad megadott számú székely hazafit és kész, máris lehet szavazni. De lehet, hogy kitalálnak valami kreatívabbat, majd kiderül.

Ami miatt én a kakiszagot egyre intenzívebbnek érzem, az nem annyira egy adott eseményre vezethető vissza, inkább apró dolgok összességéről beszélek. Ha jól figyelünk (nem egyszerű, mert már eltompultunk, más módja nem lévén az önvédelemnek), fura dolgok történnek. Egész iskolák, kórházi osztályok mondanak fel. Nem csupán egy-egy ember, hanem közösségek, kollektívák. Ez akkor is így van, ha különféle közleményekben ész nélkül tagadják és perrel fenyegetnek mindenkit, aki beszélni mer erről. Mintha már nem lenne elég a rettegés, ami idáig egyben tartotta a rendszert.

És lehet, hogy valóban nem lesz elég, mert az idáig egységes tömb repedezni kezdett. Ami régebben nem volt, az most előfordul, olykor kibeszélnek a sorból a nertársak, de ami ennél sokkal érdekesebb: elkezdték felzabálni egymást. Most nem éppen arra gondolok, hogy Vajna kénytelen volt megválni a médiájától (azért az már érdekesebb lesz, amikor az első hírek szállingózni kezdenek a kaszinókban megejtett hatósági ellenőrzésekről, pláne feltárt szabálytalanságokról. Ha ez bekövetkezik, akkor már tudhatjuk, hogy bizony vissza kell adnia a parókakészítőnek a babaházat, mert a tényleges tulajdonos nem bízik már benne), hanem inkább arra, hogy egymást nyírják a propagandisták. Mintha valami titkos jelet kaptak volna arról, hogy fogy a pénz, nem jut már mindenkinek. Aki lelkesebben, hatékonyabban, mélyrehatóbban nyal, aki nagyobb ökörséget tud hazudni százon, az fog életben maradni. Ehhez persze nem árt kicsit gyengíteni, vagy lehetőleg kinyírni a vetélytársat, akkor biztosabb a siker. Ennek eléggé markáns jeleit tapasztalhatjuk mostanában.

Ami igazán biztató (az én nézőpontomból legalábbis), az az, hogy a rendszer önjáró lett. Már nem csak a főtolvajok irtják egymást a hatalom csúcsán. Az alsóbb szinteken sem kell hozzá utasítás. Már simán ki lehet rúgni egy vidéki akárkit azért, mert arra az állásra pályázik, amelyikre egy fideszes senki. Márpedig az ilyesmi azt bizonyítja, hogy kicsúszott, vagy kicsúszófélben van a gyeplő. A lovak (és a bolhák a lovakon) szépen elindulnak az orruk után. És ha a folyamat egyszer beindul, azt már nem lehet többé megállítani. A (fülke) forradalom gyermekei felzabálják egymást.

A körülmények, melyek eddig kedveztek az elmúltnyolcévnek lassan változni kezdtek. Már nem Orbán Viktor a dédelgetett hülyegyerek az Unióban, akivel csínján kell bánni, nehogy az asztal közepére rondítson. Már rászólnak, hogy vegye le a gumicsizmát a levesestál mellől, ne zabáljon kézzel, ne fingja tele a liftet. A pénzcsapok elzárásával az eddig bőven ömlő források elapadtak, márpedig a rendszer működéséhez rengeteg pénzre van szükség. Már rendszeresen érkeznek válaszok az eddig szó nélkül hagyott hazugságokra. És már országon belül is túl sok társadalmi csoportba rúgott bele a NER ahhoz, hogy lassan felfedezzék ezek a csoportok: amit egyedül nem tudnak elérni, azt összefogással elérhetik. És túl sokan lettek azok, akiknek nincs már hová hátrálni. Márpedig ha nincs hová, akkor nincs is minek. Akkor már nem kell félni, mert nincs többé veszítenivaló. Tudható volt, hogy eljutunk erre a pontra, csak az időpont volt kérdéses. Talán közeledik az a pont. Hamarosan meglátjuk.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.