December 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Egy kicsit talán még várni kell arra, hogy svéd menekültek tömegesen árasszák el Európa utolsó keresztény végvárát

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Noha az euroszkeptikus, migránsfóbiás, Putyin kottájából álhíreket terjesztő, szélsőséges Fidesz-média hosszú hónapok óta igyekszik beavatkozni a svéd választásokba – amennyiben naponta több nagyívű, vészjósló cikkben festették a no-go zónává züllött Svédország végnapjainak sötét csendéletét a magyar emberek félretájékoztatásának falára -, első ránézésre úgy tűnik, a svéd állampolgárok zöme nem olvas sem Origót, sem nyolcaskát.

A Fidesz szolgamédiájának Svédországot temető halálhörgései ellenére (és akkor a migrációs helyzet és a biztonság hiánya miatt 40 év után Svédországból hazaköltözött, ám valójában már hosszú évek óta Magyarországon élő Natalie Contessa af Sandeberg közmédiás sirámairól nem is beszéltünk) a szélsőségesek igazi nagy áttörése elmaradt. Annak dacára is, hogy a harmadik helyen végzett Orbán elvbarátok – a Svéd Demokraták – már bejelentették: ők győztek. A helyzet ennél néhány vastag árnyalattal összetettebb, úgyhogy kiindulópontként svédországi olvasónk kommentjét idézném:

Sajnos növekedett a Sverigedemokraterna – pártra szavazók száma, de közel sem annyira, hogy ez az utóbbi években magukat szobatisztává hazudó, alapjaiban náci elveket valló társulat várta. Svédország problémáinak megoldását a választók nagy része nem akarja nácikra bízni. A migrációból adódó nehéz feladatok természetesen megoldásra várnak. (Éva)

Akár megdöbbentő is lehetne: olyan országban, ahol nem 2015 nyara óta, vagy tegnap óta valós probléma a bevándorlás, a bevándorlásellenes, rasszista botrányokban utazó, álhíroldalak által futtatott szélsőséges pártnak 17,6%-ra futja az emberek sötét ösztöneinek meglovagolására irányuló erőfeszítéseiből (ennél azért még a Jobbik is combosabb eredményt ért el, pedig hol vannak ők már a Fidesz által képviselt primitív szélsőségektől?). Ezzel szemben egy olyan országban, ahol nem napi húsbavágó kérdés a migráció, a menekültek tranzitzónákban éheztetése és embertelenségbe taszítása mellett kétharmados többséggel kormányoz a liberálisból régi vágású illiberális kereszténydemokratába átcsapott Orbán Viktor-féle szélsőjobb (páratlan napokon szélsőbal).

Szögezzük le: Orbánék svédországi barátai, a svéd demokraták – akik körülbelül annyira lehetnek demokraták, mint amennyire keresztény a KDNP – 2010-ben jutottak be először a parlamentbe, akkor 5,7%-ot futottak. Négy éve aztán 12,9 százalékkal már jóval megduplázták támogatottságukat, ehhez képest a mostani 17,6% több mint elgondolkodtató. Annak dacára is aggasztó ez az arány, hogy korábban az Origo például ilyesmiket írogatott:

Egy hónappal a svédországi parlamenti választások előtt egyre élesebb a pártok közötti küzdelem, de továbbra is a bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD) a legesélyesebbek arra, hogy megnyerjék a voksolást. A Jimmie Akesson vezette alakulat a legújabb felmérések szerint nagyjából a szavazatok 25 százalékára számíthat. A második helyre nagy valószínűséggel a kormányzó szociáldemokraták futhatnak be. Ők nagyjából 21-24 százalékra számíthatnak. Mindez egyébként a párt történetének a leggyengébb szereplése lehet. 

Ha a 25%-os hurráoptimizmus oldaláról szemléljük, valóban meggkönnyebülésként is értelmezhető, hogy az SD alulmúlta magát. Ami az elmúlt négy évben kormányzó baloldali koalíciót illeti, ők a voksok 40,6 százalékát kapták (2014-ben 43,7 százalékon teljesítettek) az ellenzéki jobbközép választási szövetség pedig a voksok 40,3 százalékát szerezte meg (2014-ben 39,3%-ot értek el). Tudom, hogy unalmas, vagy legalábbis annak tűnő adatok ezek, de talán nem haszontalan a rommá hülyített, a fekete-fehérben gondolkodásra kondicionált, a világ történéseiről kizárólag a fideszes propagandán átszűrt hazugságokból tájékozódó fejekben rendet tenni. Jó, tudom, ők nem olvasnak ilyen baromságokat, de ha mégis.

Tény volt már négy évvel ezelőtt is, hogy bár a szociáldemokraták vezetésével alakulhatott kormány Svédországban, ez sokkal nehezebben jött össze, mint bármikor korábban a párt történetében. Tény, hogy a szélsőséges, magukat valamiért demokratának becéző, ámde radikális-rasszista elveket valló migránsellenesek 8 év alatt gyakorlatilag megháromszorozták a támogatásukat. Mint ahogy az is tény: bár a választók zöme – a Fidesz-média által előszeretettel nyomatott migráns-apokalipszis ellenére – nem akarja elvetemült szélsőségesekre bízni az országot, sem a baloldalnak, sem az úgynevezett konzervatív jobbközépnek nincsen megnyugtató válasza azokra a kérdésekre, amelyekre felkapaszkodva az elvetemült szélsőségesek 8 év alatt képesek voltak megháromszorozni a támogatottságukat.

Bár Svédország nem Magyarország, ahol tömeges csalásokkal, saját magára írt törvénykezéssel, kézből etetett, a pártszékházból irányított közmédiával, nulla választási programmal egy párt zsinórban háromszor be tudná húzni a választást a demokratikus immunrendszerrel nem rendelkező kéményen csodálkozó populáció feje fölött, így is mélyen aggasztó, hogy az a baloldali-liberális vonal, amely mentén Európa a 2. világháború után újjáépült, megtorpanni és gyengülni látszik. Nem képes megújulni, nem igazán képes meggyőző válaszokat adni azokra a kérdésekre, amelyeket a szélsőségesek egyre növekvő eredményességgel lovagolnak meg. Ez a választás ilyen értelemben nem kizárólag Svédországról, hanem egész Európáról szólt.

Arról, hogy a fontosabb európai választások – francia, német, holland, svéd, az olaszorszgit leszámítva – megmutatták: a zsigeri populista erők ugyan feltörekvőben vannak, de azért a legtöbb nyugati országban távol állnak attól, hogy kormányra kerüljenek. De arról is, hogy ezekkel az erőkkel sürgősen kezdeni kell valamit, az általuk tendenciózusan eltorzított, manipulált, ám valóságosan létező kérdésekre határozott, egyértelmű válaszokat kell adni. Aközött, hogy mindenkit befogadunk és senkit nem fogadunk be, és rohadjon meg/haljon éhen minden büdöstalpú kecskebaszó migráns, léteznek méltányos, egyszerre szigorú, ésszerű, korrekt és humánus válaszok. Olyan válaszokat kell adni, amelyek nem szabadítják rá végérvényesen Európára az Orbán-Salvini-féle hivatásos uszítókat, akik nem a probléma megoldásában, hanem a káosz fenntartásában érdekeltek.

Remélhetőleg Svédországban –  a jelenlegi patthelyzet és az Origó veszett csaholása ellenére – a józan ész diadala fog érvényesülni, ahol nem az az alapvetés, hogy nincsenek problémák/a problémákat tabuként kezelik, hogy minden tökéletesen működik, hanem ahol a mindenkori kormány (legyen az mérsékelt jobboldali, avagy baloldali, vagy szivárványszínű, tökmindegy) képes az önkritikára és az önkorrekcióra. Ahol egyetlen párt sem úgy akar kormányra kerülni egymagában, hogy tömeges hisztériát generál egyik, vagy másik csoporttal szemben, és ahol a megélhetési demagógia gátat szab a társadalmi elvárásoknak megfelelő érdemi cselekvésnek.

Ez a sokpártrendszer persze fáradságos meló, és a sokmillió Svédország-szakértő büszke, szuverén országában a Fidesz nevű állampárt sok-sok híve most a svéd nemzethalált vizionálja, azért még szerintem egy kicsit várni kell arra, hogy svéd menekültek tömegesen árasszák el letelepedés céljából Európa utolsó keresztény végvárát. (Ahol olyannyira hasít a demokrácia, hogy a vietnami kommunista főtitkár ellen már tiltakozni sem szabad.)

Ennek ellenére – bár semmi újdonság nincs ebben – a szélsőséges európai vadhajtások visszaszorításának munkáját már nemigen kellene halogatni (tegnap is késő lett volna, Svédországban is, máshol), mert a hasonló vadhajtások már korábban igen nagy sikerrel lángba-vérbe borították Európát. Nem kellene megvárni, hogy ez megint bekövetkezzen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.