Nem szívesen rágom a gittet. A fekáliát még kevésbé. Pláne nem egy szaros pelenka ügyében, ami nem is hozzám tartozik. Szerény kis fórumunkon tegnap Péter tökéletesen megfogalmazta a lényeget az Orbán-családról elhíresült környezetszennyezés ügyében. Rendkívül fontos. Idézem a velejét, talán sokan nem olvasták:
Récsöl eldobott egy szaros pelenkát. Rágja is a témát az internet népe. Részben igazuk is van, hiszen ordas bunkó dolog az ilyen tett, főleg, ha az „elkövető” a Magyar miniszterelnök leánya. Internet népe: Megéri önöknek ezzel foglalkozni? Napokig rágni, csócsálni egy olyan ügyet, mely eltörpül amellett, hogy a „kis szaros” édesapja ótvar, szar közvilágítást csinált, közben milliárdokat nyelt le. Vagy éppen az, hogy ezen gyermek nagypapája teleóbégatta a világot, mikor a Gyurcsány kormány repülőgépet bérelt, de nem jajong, hogy saját géppel megy focimeccsre. Valóban fontosabb ez a „Pelenkagate”, a Rogán féle magától terjeszkedő lakásoknál, a Lázár birtok közepén -talán ufo-k által lerakott- „ismeretlen” kastélyoknál. Rácsodálkoznak egy szaros pelenkára, miközben úgy van megalkotva a jövedéki törvény, hogy ha a kőolaj olcsó, akkor is qrva sokat fizetünk a benzinért, s ha emelik a a kőolaj árát, akkor még többet fizetünk a benzinért.
Napestig sorolhatnám az Orbán, a Tiborcz, és az egyéb családok bűneit, mellyel foglalkozni kellene. De nem. Csak a Récsöl féle szaros pelenka. Az kell.
Péternek tökéletesen igaza van. Én magam is úgy voltam vele, hogy az első felindulás talán indokolhat pár gondolatot erről a kérdésről (indokolt is), aztán el kell engedni. El is engedtem. Akkor is, ha civilizált kultúrkörökben ez egyenesen elképzelhetetlen. Itt az élet rendje. Hogy a futballmeccseken menetrend szerint szotyolát köpködő háromszor kétharmados miniszterelnök lánya nem szotyolát köpköd, hanem szaros pelenkával szennyezi a környezetet. Ők így szokták. Családilag. Hagyományőrzésből.
A magyar néplélekre tökéletesen rezonál. Végül is a negyvenmilliós luxusterepjárót, a közpénzmilliárdos családi közbeszerzéseket, a saját lábon álló rongyrázást leszámítva, ezek az Orbánok pontosan ugyanolyanok, mint ő. A magyar nép lelkének választást eldönteni képes része milliárdokat nem látott (sem lopott, sem tisztességesen összekapirgált formában), de szaros pelenkával már mindenki találkozott életében, nem igaz? De. Tehát aki nem szokta szanaszét hajigálni a telecsinált pelust, azért háborodik fel. Aki viszont előszeretettel szennyezi a környezetét bármivel, ami a kezébe akad, az meg azon háborodik fel, hogy miért kell ezen felháborodni. Körülbelül itt van vége a sztorinak. Itt lett volna vége.
Csakhogy a köz(pénz)média, amelyik kilencedik éve önkényesen elhallgat, hazudik és nagyvonalúan csúsztat, midőn az Orbán-Tiborcz keresztény család viselt dolgairól esik szó (Tiborcz István bűnözőgyanús miniszterelnöki vőt annak dacára sem tartják közsszereplőnek, hogy az OLAF vizsgálódik ellene, mert a cége bűncselekménnyel határos disznóságokban érintett), beleszállt a kakiversenybe. Az évi 80-100 milliárdból fenntartott gépezet, amelynek az objektív, független, kiegyensúlyozott tájékoztatás lenne a feladata, ezúttal érintve érezte magát.
A romelhárítás jegyében egy letaglózóan silány, színvonaltalan véleménycikkben tették világossá: a miniszterelnök lánya suttyóságból eldobott egy szaros pelenkát, tehát Gyurcsány egy rohadék, az ellenzék meg annyira szánalmas, hogy ez a liberális, belül töltős kivégző eszköz adja a másikat.
A fenti képernyőfotón azt látjuk, hogy a hirado.hu nevű, közsszolgálatinak csúfolt médiafelületen mit találunk, ha Orbán Ráhel nevére rákeresünk. Ehhez képest Tiborcz István 0, a nyilvánosságtól szintén gondosan óvott Mészáros Lőrinc 10 találattal szerepel a közpénzhíradó érdeklődésének homlokterében. Ez utóbbiak közleményben tolták az arcunkba éppen ma: stratégiai partnerségre lépnek ők kettecskén az ingatlanpiacon. Ahhoz képest, hogy Tiborcz sokáig titkolta, hogy egyáltalán az ő tulajdona lenne a felcsúti milliárdossal kötött üzletben főszerepet játszó BDPST Zrt., és ahhoz képest hogy a kamerák és kínos kérdések elől látványosan menekülve kérte ki magának, hogy ő nem közszereplő és hagyják békén, egészen vicces ez a nem remélt őszinte kiállás. Zárójel bezárva.
Ha valaki úgy véli, még mindig a szaros pelenkáról beszélek, azt ki kell ábrándítanom. Arról beszélek, hogy már az is nehezen érthető, mit keres egy véleménycikk a hirado.hu oldalán, amiben a szerző gyakorlatilag beismerő vallomást tesz. Pontosabban nagyon is érthető. Már nem csupán burkoltan, a sorok között, hangulatot keltve, hergelve toljuk a (fideszes) propagandát, hanem nyíltan pártpolitizálunk és fikázunk mindenki mást, akinek a pénzéből mossuk a hatalom szaros pelenkáit: a demokratákat, liberálisokat, baloldaliakat és kétfarkúakat, tökmindegy. Valójában mindenkit, aki nem vonja kétségbe, hogy a képen azt látja, amit a kép ábrázol.
Mi, közpénzből kitartott, minden szakmaiságot naponta megerőszakoló cselédei az Orbán-kormánynak, mi, akik felsőbb utasításra hamisítunk híreket, mi, akik kilencedik éve saját hatáskörben döntjük el, hogy mit hallgatunk el és miről hazudunk, mi, akiket nem zavar, hogy a gazdáink látványosan rabolják le az országot, ameddig mi benne ülhetünk a tutiban, mi, akik elhallgatjuk, hogy az Orbán család és holdudvara hogyan tekint fejőstehénként az országra, mi, akik kilenc éve asszisztálunk, végrehajtunk, mindent sutba vágunk, amitől azzá lennénk, amiért fizetnek, beleállunk az út szélén hagyott szaros pelenkába, mert Gyurcsány.
Fontos: itt nem a kormányt mindig is feltételek nélkül kiszolgáló mocsármédia rasszista, antiszemita, a médiából már állítólag egyszer visszavonult, ám mégis ügyeletes szócsövének véleményéről, vagy a nemzet lovagkeresztes epehányójának elsikáló-magyarázkodó-dehumanizáló fröcsögéséről (Karc FM, Paláver, tegnapi adás, 2. rész., körülbelül a 20. perc körül kezdődik) van szó, hanem az állampolgárokat párthovatartozástól függetlenül kiszolgálni, tájékoztatni köteles közmédiáról. Ahol az például nem téma, hogy Orbán Viktor teljes éves fizetésénél is többet költött lánya egyévi svájci taníttatására, de ahol téma, hogy Orbán Ráhel mélységesen fel van háborodva, és kikéri magának a sajátlábát.
Szóval nem az a súlyos, hogy Bayer kolléga már megint nemembereknek nevezi mindazokat, akiknek a gyomra felfordul Orbán Ráhel nemesi eleganciájának láttán, hogy szintén nemember hazaárulónak titulálja azt a párocskát (ő nyilván már ezt is tudja, hát hiszen egyenesen van bekötve ő a királyi rezidenciára), akik azért álltak meg ugyanannál a mocsokban fürdő horvát benzinkútnál (rohadt egy igénytelen népség ez a mi ebünk kölyke), hogy megpisiltessék-megszarassák a kutyájukat, de az persze nem volt baj, csak a miniszterelnök lányának európai megnyilvánulása verte ki a sok hazaáruló nemember féreg liberális kisember biztosítékát.
Az a súlyos, hogy a közmédia, amelyik évek óta híreknek álcázza a véres propagandát, köztájékoztatásnak csúfolja a habonyi agymosást, és testével védi Orbán pereputtyát, most a szaros pelenka-mizéria kapcsán vágja bele az arcunkba: már leplezni sem hajlandóak, hogy kinek dolgoznak. Nem, nem, nem az Orbán-szagú, elhajított pelenkáról szól ez a történet (a szó szoros és átvitt értelmében), hanem az emberileg-szakmailag-erkölcsileg jellemtelen cselédek példás csatasorba rendeződő visszataszító szervilizmusáról. Nekik, nagyban nekik, a gerincüket aprópénzre váltó erkölcsi hulláknak köszönhető, hogy ez az ország ilyen sötét igénytelenségbe süllyedt. Hogy sem a saját kizsigerelése nem hozza lázba, sem vezetői bugris-bunkó-tahóságában nem lát kivetnivalót.
Az adófizetők pénzéből fenntartott mindenkori magyar közszolgálat működésének legmélyebb pontja ez. Amikor nem megszólaltatják a főszereplőt, nem valami diplomáciában jártas, független szakember véleményére kíváncsiak, nem próbálják megvilágítani, milyen hatásai lehetnek az ország imidzse szempontjából egy ilyen gesztusnak, hanem saját hatáskörben gyurcsányoznak egy öblöset. Nem az a hírérték, hogy vállalhatatlanul büdösbunkók vagyunk (és ez alól nem nyújt felmentést, hogy mások is büdösbunkók adott esetben), hanem hogy ez már megint kiderült, és hogy megint van egy háttérben megbúvó Gyurcsány-szál.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.