Nem csinálunk Magyarországból Európát, „és nem fognak mindenféle bandák vadászni a feleségeinkre, lányainkra” – mondta Orbán Viktor mai, Kossuth Rádióban elhangzott eligazításában és mivel alighanem Freud könyökölt ki az ő száján, igazat kell adnom neki. A Fidesz-KDNP keresztény erkölcseinek magaslatáról szemlélve feleségeink, lányaink orcáját csak és kizárólag mi törhetjük szilánkosra, erről az előjogunkról nem mondunk le, főleg nem holmi valós vagy vélt fenyegetést jelentő migráns hordák javára.
Nem érzem úgy, hogy magyarázatra szorulna: ez már nem egy megjátszott szerep, ez itt egy hatalmába beleőrült beteg ember szánalmas alakítása, aki oly módon építette le a fékek és ellensúlyok rendszerét maga körül, hogy bólogatójánosokban bővelkedő környezetének minimálisan megmaradt józan töredéke sem képes már megállítani a szabadesésben.
Miután ebben az írásban benne foglaltatik, miért tragikus a fenti gondolatfoszlány és az ennek teljesen alárendelt kormányzati politika, álljunk meg egy szóra Orbán Viktor egy másik, hasonlóan épületes megállapításnál, amely szintén ma reggel hangzott el a Saul fia sikerének kapcsán. Szó szerint idézem a teljes szöveget és annak környezetét:
(…) nagyon mélyről indultunk, tehát 2010-ben – most a bűncselekmény-gyanús ügyeket nem is hozom ide – teljes jogi és finanszírozási káoszt vettünk át a filmfinanszírozás területén. Talán mindenki emlékszik erre micsoda rossz hangulat volt akkor: mindenki úgy érezte, hogy be van csapva, mindenki úgy érezte, hogy tartoznak neki, ő viszont nem tehet semmiről. Nagyon nehéz volt itt rendet tenni. Itt Andy Vajna nevét nem tudjuk megkerülni, aki az egyik legbátrabb magyar, aki vállalta azt a munkát, hogy ebben a darázsfészekben megpróbál békét, igazságosságot és alkotó légkört teremteni. Hosszú évek munkája van ebben a sikerben. A Filmalapban dolgozó minden embernek szeretnék köszönetet mondani, ezért Andy Vajnának külön is.
Azt gondolom, az 1956-ban családjával együtt Kaliforniába kivándorolt egykori fodrászból és parókakészítőből az offshore adóelkerülés nagymesterévé avanzsált Andy Vajnáról bármit lehet pofája egy miniszterelnöknek mondani. Azt viszont, hogy Andrew G. Vajna az egyik legbátrabb magyar volna, ahhoz kell az a rinocérosz vastagságú bőr az ábrázaton. Milyen erkölcsi szinten áll az a miniszterelnök, akinek egy Vajna-féle, minden hájjal megkent kalandorról, egy nagypályás amerikai adóelkerülőről a magyarság és a bátorság jut eszébe?
Nem áll szándékomban kormánybiztosként kifejtett tevékenységét pellengérre állítani, készséggel elismerem, hogy filmügyi bátorsága van neki bőven: életművét számos világsiker, kedvelt szórakoztató produktum, sőt modern művészi érték is gazdagítja. Nem kétlem, hogy a Saul fiának dicsőségéhez ő is hozzájárult, amennyiben támogatásra érdemesnek találta az ötletet, látott benne fantáziát és felkarolta a kezdeményezést. Vagyis azt teszi, ami a feladata, amit a pozíciója előír, függetlenül attól, hogy ezért kivételesen nem kap javadalmazást.
Igen, eljutottunk arra a pontra, hogy indokolatlan költői túlzásokba esünk csak azért, mert valaki végzi a dolgát. A Saul fiát egyébiránt közpénzből támogatta a Filmalap révén Andy Vajna – ha már muszáj imába foglalni a nevét – és csak halovány vigasz, hogy ebben a ritka esetben valóban Nemes Jeles célra sikerült fordítani azt. Jobban belegondoltam, és igen, egyetértek Orbánnal.
Kurva nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki fél évszázadnyi bátor amerikás magyarkodást követően – miután 14 évnyi fejtörést okozott a tengeren túli adóhatóságnak offshore céghálójának gyanús ügyei, fiktív részvényeladásai és pénzmozgásai miatt – hazajön Magyarországra beleülni egy kormánybiztosi székbe.
Hatalmas nagy bátorság kell ahhoz is, hogy valaki a kormány tudtával és beleegyezésével a Holland Antillákon keresztül lapátolja curacaói, luxemburgi, vagy éppen nevadai offshore cégekbe a magyar adófizetők pénzét.
Elképesztő nagy bátorság kell ahhoz, hogy az állami költségvetés terhére, valaki az egész kaszinópiacot pályáztatás nélkül tegye zsebre úgy, hogy miközben az utolsó falusi szatócsnak is kötelező, egyedül az ő pénztárgépeit nem muszáj bekötni az adóhatóság ellenőrző rendszerébe.
Észveszejtően bátor dolog volt beleállni az immár kormánypropagandát szolgáltató Tv2 megvásárlásába és közel 7 milliárdos közpénz-hitelt felvenni egy köztudottan veszteséges csatorna megkaparintása érdekében. Különös vakmerőség kellett bízni a kiváló üzleti tervben és a komoly megtérülési számításokban.
Igen nagy bátorság kell ahhoz is, hogy valaki Habony Árpád közpénzen szipákoló milliárdos munkanélkülit a barátjának nevezze, a sehol nem regisztrált autójába beszálljon és biztonsági öv nélkül szembemenjen a forgalommal.
És noha bátorság kell ahhoz is, hogy az ember olyan nőt vegyen feleségül, aki az unokája is lehetne, ez sehol nincs ahhoz a bátorsághoz képest, hogy a magyar adófizetők pénzéből átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű cégek révén évi 7-8 milliárdos osztalékokhoz jutó filmipari zseni azt higgye: ő majd ezúttal is megússza a felelősségrevonást. Ahogy tulajdonképpen egész életében mindent megúszott.
Andy Vajnáról akkor sem a Saul fia sikere jut az ember eszébe, ha ötvenszer újjászületik. Andy Vajnáról az a tisztességtelenül monopolizált szerencsejáték-biznisz jut az ember eszébe, amelyet az ő kiváltságos személyére szabtak és amely tökéletesen leírja a regnáló hatalom erkölcsi állapotát. Hihetetlen nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki mindenfajta szégyenérzet nélkül álljon az ölébe hulló milliárdok útjába.
Hollywood-i forgatókönyveket megszégyenítő bátorság ez: többmillió dolláros amerikai adótartozással a hátunk mögött kormánybiztosként újjászületni egy kelet-európai banánköztársaságban. Különös megtiszteltetés, hogy minden magyarok legbátrabbika, akinek pártja kopasz-kigyúrt verőlegényekkel védi magát és rendszerét a néptől, akinek pártja törvényt hoz arról, hogy kénye-kedve szerint, elszámolási kötelezettség nélkül rendelkezzen a köz pénzével, szinte a nemzet hősének nevezi Andy Vajnát.
Szerintem meg az van, okos fiúk, hogy nincs az a bátorság, ami összehasonlítható annak a néhány millió embernek a bátorságával, akinek kárára Andy Vajna (ebben az országban is) milliárdossá válhatott. Azok a legbátrabb magyarok, akik még nem menekültek el és még mindig szembenéznek veletek, még mindig eltűrik, hogy ilyen gátlástalan, hatalom- és pénzmániás ámokfutók, esetenként ügyeskedő puhatestűek uralkodjanak fölöttük.
Ámazonban vészesen közeleg az idő, amikor tényleg bebizonyíthatjátok, ti mennyire vagytok bátrak. Andy Vajnát és Orbán Viktort különösképpen szeretném az első sorban látni. Hogy nekik külön is meg tudjuk köszönni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.