NEHAZUGGY

Ki kell röhögni a vén csatalovat

H. Andrea | 2017. November 14, Kedd | 9:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A korszellem a mi oldalunkon áll, a keményen dolgozó, felelősséget vállaló, családjukról gondoskodó, hazájukat szerető és keresztény gyökereikhez ragaszkodó európai emberek oldalán.

Az európai emberek tízmilliói naponta keményen dolgoznak és küzdenek, hogy felszínen tarthassák magukat és családjukat, biztonság és rend után vágyakoznak, egyre erősebben kapaszkodnak kulturális identitásukba, és naponta harcolnak megszokott európai életük minden négyzetméteréért. “Mi vagyunk többségben”, elsöprő többségben, és csak idő kérdése, hogy nemcsak Magyarországon, de egész Európában és az egész nyugati világban “győzni fogunk”.

Harc és küzdelem van és lesz, és ez odavezet, hogy a következő évtized európai vitái az identitás, az emberek, a népek, a nemzetek, az országok, sőt a kontinensek mivolta körül forognak majd.

Elutasította az emberek egymással szembefordításának politikáját: a Fidesz és a KDNP nemzeti alapon, az együttműködés és a békesség pártján áll.

Ezzel szembeállította azt az újfajta politikát, amelynek középpontjában “a kultúrájából, nemzeti, vallási és nemi identitásából kiforgatott, ösztönvilágára visszabontott ember áll”, maga a “homo brüsszelikusz”. Ez a politika Európában mindig barbársághoz vezetett. (Szemelvények Orbán Viktor győzelmi beszédéből, mely elhangzott a Párt XXVII., tisztújító kongresszusán, miután a küldöttek 1358 szavazattal egyhangúlag választották elnökké őfényességét)

Nekem egyáltalán nem kedves, következésképpen semennyire nem tisztelt vén csataló, aki már szagról is felismeri Soros György katonáit! Szögezzük le rögtön az elején, hogy nem én minősítettem eképpen a nemzet esthajnalcsillagát, egyenesen a dakota bölcselkedő kútfejéből származik az öndefiníció.

Minden alkalommal megrökönyödve hallgatom – és ez egyáltalán nem afféle Navracsics-féle álmegrökönyödés – azt a keservesen vergődő, unalomig ismételgetett, áporodott fokhagymaszagtól bűzlő mantrát, amely a hanyatló Nyugat tarthatatlan válságáról és elkerülhetetlen pusztulásáról szól. Ugyan 50-70 éve is eltemettük már a gaz imperialista Nyugatot, de talán soha nem volt ennyire hangsúlyos az utálkozás.

Hogy Európa részeként valakinek reggeltől estig az legyen fleppje (nem valakinek, hanem egy európai ország kormányának), hogy Európát szapulja. Hogy valaki állandóan azzal házaljon, hogy bezzeg a sajátos magyar észjárás, mi, életrevaló magyarok, a mi álmaink és reményeink hogyan fogják legyőzni Európát és annak mocsok, globalista elitjét. Amely elit nem látja azt, amit mi itt, a kotinens virágzó felén mind látunk. Mi, akik keményen dolgozunk a kéményen, felelősséget vállalunk, gondoskodunk a családunkról, tudjuk, mit jelent a család és két kézzel kapaszkodunk a keresztény gyökereinkbe.

A fenti harci, illetve a harcot már most győzelmi jelentéssel nyugtázó érveléssel már megint van egy kis probléma, nem először, de legalább folyamatosan. A nagyívű vízió, az egyértelmű felsőbbrendűség, a helyes nemzetikeresztény út megrajzolása sok sebből vérzik és nem tegnap óta. Európa állandó gyalázása és minden bajunk forrásaként való azonosítása – sok minden más mellett – az alábbi ábra tükrében pillanatok alatt szánalmassá, nevetségessé, de leginkább dühítővé válik:

A fenti ábra ugyanis azt szemlélteti (Eurostat), hogy 2016-ban mennyi pénz áramlott innen oda az Európai Unió tagországaiban. Úgy tűnik, hogy valamiért még mindig nem rohadt meg az a dekadens, liberalizmusában totalitárius Unió, még mindig nem mi húzzuk V4-es csatalovakként és gőzmozdonyokként a rothadó nyugati demokráciákat. Mert még mindig a nem migránsmentes övezetek felől áramlanak a százmillió eurók Magyarországra.

Miközben Magyarországról összesen 100 millió eurót (31 milliárd forint) utaltak uniós és nem uniós országokba tavaly, 663 millió euró (több mint 200 milliárd forint) érkezett az országba, ebből a fent látható 563 (mintegy 175 milliárd forint) kifejezetten azokból az európai országokból (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Írország, Ausztria, stb.), ahova a legtöbb magyar munkavállaló tántorgott ki kalandvágyból. Mert egyébként Orbánból és kolbászból van itt is a kerítés, de ezek mégis voltak olyan hülyék, hogy fogták a motyót és a migránsok közé putyerkáztak. Migránsnak.

Ezek az adatok egyáltalán nem meglepőek (sőt, valószínűleg jelentősen alábecsültek, tekintve, hogy 2014-ben 1200 milliárd forintot utaltak haza a külföldön mókából és csínytevésből kalandozó magyarok), de mióta a kormányzati propaganda már egyáltalán nem hajlandó az Európát sújtó migráció mellett szembenézni a Magyarországot sokkal közelebbről és sokkal tragikusabban befolyásoló kivándorlással, hát beszélni kell róla. És ki kell röhögni a vén csatalovat.

Arról kell beszélni, hogy miközben a minden bokorban Soros-tervet és migránsokat sejtő, egymást feljelentgető, ha kell, egymás torkának is eső keresztény gyökerek migránsmentes, heteroszexuális, magyarul beszélő, magyar nemzetiségű, fehérbőrű, boldog családos övezetében a nemzeti tudathasadás egyik újraválasztásától a másikig Európával harcol, Európát köpködi és minden virtuális szabadságharcát Európa ellen indítja, ténykérdés, hogy Európa nélkül ő maga is pucér valaggal szaglászhatna Soros ügynökei után.

Ki kell röhögni ezeket a patetikus, ragacsos, meghaladott szólamokat, és világossá kell tenni, hogy a vén csatalovaknak is időszerű megpihenni. Hogy ideje befejezni ezt az állandó öklendezést Európa megásott sírja fölött. Európa nem döglött meg, és a vén csatalovak által elüldözött magyarok sem tértek vissza a biztonságos gyűlölködés által fojtogatott Máriaországába. Ezek a százezres nagyságrendben elöldözött magyarok ellenben hazautalják a fizetésük egy részét, hogy az itthon dőzsölő családjukat, idős szüleiket, testvéreiket támogassák, hogy lakástörlesztőt, tandíjat, tűzifát, rezsiköltségeket fedezzenek azoknak, akik itt maradtak az összkomfortos, ámde egyre jobban teljesítő nyomorúságban.

Ki kell röhögni a vén csatalovat a nemzeti, vallási áhítatba belebuzult híveivel együtt és a fontos kérdésekkel kell foglalkozni. Azzal, hogy miközben a politikai túlélésileg Soros-fóbiássá lett kivénhedt illiberális küldetéstudat háborúzik és puffogtatja a nemzetiszínű, sehonnan sehova nem vezető üres szólamokat, Európa nyújt biztonságos egzisztenciát, jövőképet magyarok százezreinek.

Nekünk nem legyőzni kell a Nyugatot, hanem újra felismerni, hogy Európához tartozunk, hogy nekünk nem ellenfelünk az Európai Unió, hanem partnerünk és szövetségesünk. Nekünk nem Európa az ellenségünk, hanem az, aki nyolcadik éve zsírosodva háborúzik a béke ellen, az örök hatalomban maradásért. Aminek az egyik remekbeszabott eredménye, hogy magyar emberek százezrei leginkább Skype-on és banki átutalások révén érintkeznek a családjukkal. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!