Extra pofán köpés

Navracsics Orbánnal jópofizik, a háttérben Seszták próbál nem lemaradni semmiről. A fotó október közepén készült. (Forrás: Facebook/Orbán Viktor) Navracsics Orbánnal jópofizik, a háttérben Seszták próbál nem lemaradni semmiről. A fotó október közepén készült. (Forrás: Facebook/Orbán Viktor)

„Azt figyeltem meg, hogy sokszor Magyarországon úgy beszélünk Európáról, mintha külpolitika lenne, mintha mi magyarok nem Európa részei lennénk, és egy külső hatalommal folytatunk veszekedést. Márpedig Magyarország Európa alapvető része. 

A gazdasági mutatókat tekintve is jól helytállunk, erőn felül teljesítünk, de nem Európa nélkül, és nem Európa ellenében.

Pontosan annyira vagyunk európaiak, amennyire akarjuk.

Nem az a fontos, hogy minden kérdésben már az elején egyetértsünk, hanem hogy egyet nem értéseink ellenére is együtt akarjunk működni. 

És hogy miért érdemes együtt dolgozni a tagállamoknak? A legalapvetőbb cél természetesen a béke, amelyet a második világháborút követően az európai integráció teremtett meg, de érték a munkavállalók szabad mozgása, a viszonylagos jólét vagy például az Erasmus-program.

A magyaroknak kissé kevésbé kellene érzékenynek lenniük az unióval való vitákban. A kötelezettségszegési eljárások tekintetében a középmezőnyben vagyunk, nem kirívóan sok a hazánk ellen indult ilyen ügy.” (via baon.hu)

Ha nem tudnám, hogy ezek a csodálatos, már-már európai, már-már józan gondolatok egy fideszes politikus fogai kerítésén keresztül szökelltek bele a nyilvánosságba, nyugodtan legyinthetnék, hogy na és akkor mi van, ha mi ezeket mind tudjuk? Jártak már önök fideszes lakossági fórumon, ahol Németh-Kövér-Gulyás-Kósa-Bayer osztja a sok észt? Na, ugye.

A fenti, európai kultúremberhez méltó gondolatok nem véletlenül nem egy fideszes migránsozós-sorosozós-brüsszelezős-mindmeghalunkos lakossági fórumon hangzottak el, hanem. A Párbeszéd a polgárokkal elnevezésű rendezvényről van szó, amely valójában egy Európa jövőjéről szóló vitasorozat, amelyet az Európai Bizottság hazai képviselete és a Europe Direct Bács-Kiskun Megyei Európai Információs Pontja szervezett. A magyar közéleti viszonyok vonatkozásában egy párhuzamos univerzumból ide katapultáltnak tűnő, civilizációt nem csak foltokban magukban hordozó gondolatok pedig Navracsics Tibor kútfejét dicsérik, aki jelenleg az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa, az Orbán-kormány egykori közigazgatási és igazságügyi, külgazdasági és külügyminisztere.

Lássuk be, a fentiek olvastán nem kicsit tudathasadásos állapotba kerül az ember. Ha nincs is mód hiánytalanul felsorolni az elmúlt keserves hónapok, lassan évek kék plakátokba, fideszes országjáró népbutításokba és heveny propagandába csavart valamennyi kínhazugságát – mondjuk Brüsszel megállításától Soros nevetéséig -, és megelégszünk azzal, hogy Lázár János legutóbbi kormányinfóját helyezzük a biztos úr mondandója mellé, akkor sem lesz indokolatlan, ha messzire gurul a gyógyszerünk.

Egyáltalán nem értem, és fel sem foghatom, hogy mi folyik itt, ha pedig az október közepén készült címlapkép kontextusába helyezem a dolgot, akkor még kevésbé. Az a baj, hogy bár Orbán Viktorhoz és az őt szorosan körülvevő szellemi toprongyokhoz képest Navracsics Tibort bármennyire is klasszisokkal műveltebb, nyitottabb és normálisabb fazonnak tartom, ez a jó zsaruskodás se nem meggyőző, se nem hiteles.

Az a baj, hogy Navracsics európai gondolatai még inkább egy extra pofán köpéssel érnek fel, ha arra gondolok, hogy a biztos úr úgy beszél a Fideszről – amely Fidesz úgy beszél Európáról, ahogyan – mintha ő nem lenne része a Fidesznek, és nem járult volna hozzá ahhoz, hogy most olyan legyen, amilyen. Konkrétan ahhoz, hogy egy ócska, állandóan hangulatkeltő, riogató bagázs következmények nélkül égesse fel a józan ész utolsó foszlányait a magyar prérin.

Az a baj, hogy ezeket a nemes gondolatokat Navracsics Tibor nem Orbán Viktornak, nem Lázár Jánosnak és nem a többi fenenagy magyar szabadságharcosnak tolja az arcába szemrehányás gyanánt.

Az a baj, hogy ez az emberarcú, értelmiségi fideszes duma nem több, mint olcsó kármentés: szóljunk már azokhoz is pár szót, akik immunisak a primitív sorosozásra, és akik úgy érzik európaiaknak magukat, hogy ahhoz nem kell feltétlenül nagy betűvel írniuk a magyart.

Az a baj, hogy Navracsics Tibor Brüsszelben európai hangon, európai álláspontról javítja az országimázst, és tesz úgy, mintha Magyarország kormánya európai volna, csak kicsit túl érzékeny, miközben végignézi, hogy cimborái és elvtársai napi 24 órában zsibbasztják az országot a legbüdösebb hisztériával és összeesküvés-elméletekkel, egy lassan 90 éves ember ördögi tervével, aki meg akarja erőszakolni a legderekabb nyugdíjas hölgyeket is.

Az a baj, hogy miután Orbán Viktor és zenekara minden megszólalásával Európa ellen uszít, minden elvetemült lépését Európa haldoklásával legitimálja, amely Európát vagy ő, vagy senki más nem képes megreformálni, miközben reggeltől estig megy a duma arról, hogy kettős mérce, hogy azért szopatnak, mert mi magyarok vagyunk, Navracsics Tibor megszólalása úgy hangzik, mint egy gyomorból jövő, cinikus röhögés. A koreográfia része, ami után a függöny mögött harsányan megveregetik egymás vállát, hogy milyen szép munka volt.

Az a baj Navracsics Tibor nem remélt őszinteségével, hogy közben nem lehet megfeledkezni erről: évek óta kemény vergődés megy azért, hogy ez a nép meggyűlölje a liberális, viszonylagos jólétben élő, toleráns, nyitott demokratikus Nyugatot, és lehetőleg elhiggye, hogy az ázsiai, afrikai diktátorokhoz dörgölőző, Putyin-rajongó államvezetés jár a jó úton. Mindenki más síkhülye.

Hogy ezt még nem sikerült tető alá hozni, és a magyarok még így elhülyítve, rongyossá szopatva, megfélemlítve is Európa-pártiak, az nem Navracsics Tibor érdeme. Ahhoz, hogy még egyáltalán valaha komolyan lehessen venni, amit mond, ahhoz több kellene. Szembemenni a jelenleg zajló lánctalpas pusztítással, elhatárolódni, megköszönni az eddigieket és otthagyni a francba az egész fideszes elmebajt. Na, az lenne igazán európai. Nem véletlenül nem fog bekövetkezni.

adomany-1