Legfeljebb öt nap telhetett el azóta, hogy kiderült, bosszúállóék, csak a romboláshoz értőék megfúrták a makói József Attila Gimnázium igazgatójának pályázatát. A diákok szerették, a szülők tisztelték, a kollégáinak nem volt panaszuk rá, ellenjelöltje nem volt, korábban szimpátiatüntetést is szerveztek mellette. Vízfejűéknek ez nem volt meggyőző, sőt: ezek mind ellene szóltak. 22 év után az önkormányzat fideszes többsége és személyesen Palkovics László államtitkár úr akaratából nem támogatták a pályázatát.
Lázár János, a térség mindenhatója, egyben mindenhez is értő miniszter a legutóbbi kormányinfónak csúfolt színpadi fellépésén cinikus vigyorral a pofáján elénekelte: ugye senki nem gondolja komolyan, hogy politikailag nyomást gyakoroltak volna a kockás inges tiltakozáson is részt vevő, az oktatási rendszert éles hangon bíráló igazgató úrra? Ugye senkinek eszébe sem jutott, hogy a Fidesz politikai elképzeléseinek lett esetleg áldozata Rója István, hát hiszen a Fidesz már 2010 óta hatalmon van, az igazgató úr pedig az elmúlt években mégis igazgató lehetett, nemdebár? 22 év után nem éppen itt volt az ideje, hogy átadja a helyét? Akkor meg?
Mivel a kollektív memóriából úgy zuhant ki a történet, ahogy volt (meg ettől teljesen függetlenül is), most itt a következő adag finomság: a veronai buszbalesetben érintett Szinyei Merse Pál Gimnázium igazgatóját is hasonló hatalomtechnikai huszárvágással távolítják el a helyéről. Mert Palkovics László így döntött. És mert csak. És mert a NER-eleganciának párja nincs.
Tóth Gáborra nem volt panasz, a tantestület – több, mint 90%-os, nem unortodox, hanem valós – többsége támogatta, és óriási szerepe volt abban, hogy a busztragédia után az iskola közösségét – szülőket, diákokat – átsegítse a felfoghatatlanul nehéz időszakon. 25 éve tanít az iskolában, tíz éve látja el az igazgatói feladatokat. Most az intézményből is mennie kellene, mert matematika-fizika szakos tanárra nincs szükség. Három napja e-mailben, mindenféle indoklás nélkül tudatták vele: az oktatási államtitkár elutasította a pályázatát. Az intézmény vezetésére más nem pályázott.
Teljesen átlagos, majdhogynem mindennapi történet. Nem az első, a nagyon sokadik. Az érintett nem érti, a szülők nem értik, és biztosan van pedagóguskolléga is, aki be meri ismerni magának, hogy ő sem érti. Jelen esetben Tóth Gábor úgy gondolja, az intézmény közössége, de ő maga is megérdemelt volna annyit, hogy valamilyen pedagógiai, szakmai érvet felhozzanak a leváltása mellett. Állunk és csodálkozunk. Sokadik éve, a sokadik hasonló eset után. Hogy érvek, indoklások, az emberek szemébe nézés helyett a politikai úthenger elve alapján törnek derékba életek és sorsok. Szépen, sorban, egyenként, ahogy a csillag megy az égen.
A NER nem túl körmönfont, nem túl bonyolult alapvetése szerint, az erősebb kutya b@szik elve alapján az oktatási államtitkár önhatalmúlag eldönti, hogy ki legyen egy gimnázium igazgatója, és főleg ki ne legyen. A legszebb ideje volt a hatalmas megrázkódtatáson átesett közösségbe páros lábbal belerúgni, január már oly régen volt, a nyári szünet pedig most úgyis elhomályosítja a részleteket.
Nem az a hír ebben, hogy valakit minden bevezető nélkül elektronikus levélben rúgnak ki. Mint ahogy máskor meg nem az a kérdés, hogy a Fidesz náci-e, vagy sem. A bűnbanda módszerei: na, azok felől semmi kétség nincs. Hasonlóképpen itt is a módszer, az eljárás a probléma. Hogy nincs rá magyarázatuk, hogy nem is fárasztják magukat azzal, hogy megmagyarázzák, és hogy megint valami olyanba tenyerelnek bele, ami működött. Annak a szerencsétlen, előre nem látható (vagy fene tudja már) tragédiának a dacára is, amit egészen biztosan máig nem sikerült feldolgozniuk az abban értintetteknek.
És akkor jön az úthenger. Nyilván nem azt írják le az emailben, hogy random fideszes f@szfejnek van egy Mancika nevű, dúskeblű szeretője, aki szeretne igazgató lenni, hanem megaláznak egy (szak)embert azzal, hogy még csak annyit sem kötnek az orrára, hogy miért. Szakma? Pedagógia? Érvek? És ezek mind egy mondatban emlegetve az állmapárttal? Ugyan már.
Tudom, a kettőnek nyilván semmi köze egymáshoz, de külön vércinikus: a hogy, hogy nem, állami pályázaton is nyertes, balesetben érintett cég napjainkban is szerződésben áll a Honvédelmi Minisztériummal, a trauma feldolgozásában aktív szerepet vállaló igazgató pedig közben mehet amerre lát. Nincs tovább szükség a szolgálataira. Matematika-fizika szakos tanárként mehet kolbászt sütni, az már másoknak is bejött. Vagy pedig a pedagógusi életpályamodellnek köszönhetően majd ugyanazok fognak dönteni egy másik iskolában az alkalmazásáról, akik minden magyarázat és indoklás nélkül elhajtották a francba.
Mancika előtt új perspektívák nyílnak, miközben egy méretes sakktáblára való szervilis végrehajtó gondoskodik arról, hogy lehetőleg az a kevés is szét legyen verve, ami működik. A szakmai tudásról köztudott, hogy az olcsó, bolsevista trükk, az emberi minőség pedig általában csak felsérti a NER szövetét, nincs rá szükség. Ezért aztán a kérdés már megint csak az, hogy ki lesz a következő. Lehet keseregni, értetlenkedni, felháborodni, de ez pontosan addig fog így menni, ameddig az ország valamennyi tantestülete, de legalábbis elegendő számú tantestülete nem eszmél.
Hogy félni, hallgatni, lehajtott fejjel járni, beletörődni, elviselni, és remélni, hogy ránk soha nem kerül sor, nem csak pedagógushoz, de emberhez nem méltó létforma.
Hogy úgy nem érdemes tanítani, ha a minisztériumban hereverő fideszes elvtárs jobban tudja. Hogy a fideszes potentát műkörmösnek is silány unokahúga ott liheg a nyakunkba, hogy márpedig neki kell a mi helyünk. Hogy ha bármikor, bárkit indoklás nélkül ki lehet rúgni a francba, akkor milyen becsülete van még itt az embernek. Hogy ha nem állunk ki egymásért az ilyen döntésekkel szemben, ha azzal lehet zsarolni minket, hogy van veszítenivalónk, amennyiben kinyitjuk a szánkat, akkor csak idő kérdése, ameddig ránk kerül a sor.
Nem egyszerű, nem magától értetődő, nem jár érte virágeső és vastaps. De más lehetőség nincs. Már tegnap sem volt. És bárki nyugodtan magára veheti.
Frissítés: Némi optimizmusra ad okot, hogy az iskola közössége már szervezkedik eme sokadik olyan ügy kapcsán, ahol a párt vasökle az érintettek akaratával szembemenve csap le.
Újabb frissítés: Miniszteri utasításra legalább egy évvel meghosszabbítják a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium igazgatójának megbízatását – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma hétfőn az MTI-vel.
A közleményben az áll: bár az iskolaigazgatók kinevezése nem miniszteri hatáskörbe tartozó kérdés, Balog Zoltán tárcavezető a Szinyei Merse Pál Gimnázium veronai tragédiát követő speciális helyzetére, valamint a jelenlegi igazgató neki címzett levelére tekintettel arra utasította Palkovics László oktatási államtitkárt, hogy legalább egy évvel hosszabbítsa meg az igazgató megbízását. A fővárosi gimnázium iskolavezetése sajtóhírekre reagálva az intézmény honlapján vasárnap megerősítette, hogy Tóth Gábor jelenlegi igazgató egyetlen pályázóként beadott intézményvezetői pályázatát az oktatási államtitkárság elutasította.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.