Hát én úgy látom, kedves emberek, hogy Lölö barátunk a strómanságban és a feneketlen suttyóságban, fizikailag igencsak meg van roggyanva. Ezzel fordítottan arányosan öntudatára ébredt ő, felbugyogott benne a kisemberi nagy büszkeség, és fontosságának tudatában játssza az agyát. Nézzük csak:
Mi tagadás, kinyílt a csipája Mészáros mangalicaszerelőnek, mellékállásban polgármester, főállásban egygazdás stróman és síkbuta ösztönlény. A fenti kínos 3 perc, mint mindig, most is pontosan az, aminek látszik. Felcsút az orbáncinizmusban gyökerező feudalizmus nem túlságosan hálás tükre, amely egészen nyugodtan általánosítható az egész országra.
Adott egy testületi ülés, amelyről a sajtó munkatársai felvételt szeretnének készíteni, tekintve, hogy az agymosó kormánypropagandával szemben a sajtó dolga a tájékoztatás. Mészáros Lölö helyi Döbröginek nincs ínyére a dolog, hogy róla felvétel készüljön (mélyen megértem, ezért az alakításért kaphatott a pofájára rendesen), ezért jobbján a jegyzővel, a jogtudó emberrel, közli, hogy az újságírók nem zaklathatják a felcsúti polgárokat (!) és a tesületi ülést, tehát kérem, kapcsojja ki alapon kihívja a rendőrséget, ha a kép- és hangrögzítő eszközeiktől nem szabadulnak meg.
Szerintem menjenek be a Lajoshoz, a Simicskához, és ott készítsenek ilyen felvételt. (…) Mondom, menjenek be a gazdájukhoz és azzal készítsenek felvételt, jó?
– javasolja a pofátlanság felső határát súrolva a felkapaszkodott helyi kiskirály, mire megszólal Sisa András, a falujegyzője:
A nyílt ülés nem azt jelenti, hogy bárki, bárhol felvételt készíthet, bárhova feltöltögetheti ezeket a felvételeket. Ezt be kellett volna jelenteni előre, hogy szeretnének ilyen felvételt készíteni, utána hová fogják eljuttatni.
A kutyakomédia csúcspontja:
Jegyző úr jogtudó ember, gondolom, hogy tudja, mit beszél.
A fenti ábra szerint egy olyan országban, ahol a milliárdosok sem állhatnak a törvény felett, a jegyző úr elmehet a sunyiba a jogtudásával. És elmehet a sunyiba mindenki, aki ezt a sötét tahót szégyen nélkül futtatja, aki azzal a hamis tévképzettel doppingolja, hogy ő valaki, hogy hatalmas és bármit megtehet. Hasonlóképpen lesülhet a bőr a pofájáról annak a további hat embernek, aki a a többszázezer forint értékű iPad-je fölé hajolva lapít az asztal mellett és asszisztál ahhoz, hogy a falu tahója újságírókat fenyeget. Miközbe a tanult jogtudó, magát jegyzőnek csúfoló szarházi szemrebbenés nélkül aláhazudik.
Pedig a széleskörű nyilvánosság alapvetésébe kurvára beletartozik a kép- és hangfelvétel készítésének joga. Konkrétan az, hogy a nyilvános képviselőtestületi ülésen résztvevő személyek kötelesek pofázás nélkül eltűrni, hogy róluk kép- és hangfelvétel készüljön. Nem szükséges semmiféle előzetes bejelentés, nem vicces a rendőrséggel fenyegetőzés, nem elfogadható – legalja strómanként – mások vélt gazdájának emlegetése, hanem tudomásul kell venni, hogy ameddig a kreténnek nézett adófizető tartja el a polgármestert, addig nem ugrálunk. Még akkor sem, ha milliárdos senkiháziként a rajtunk keresztül zsírosodó miniszterelnök a legjobb barátunk és gazdánk. Miért nincs joga látni egy országnak, hogy ki ez az ember, aki két mondatot nem tud egymással összekötni, de hat év alatt kilopta a szemünket?
Ez az ország keresztmetszete, itt három percben. A felcsúti rezervátum, ahol lehajtott fejű alattvalók és megfélemlíthető, idomított szerencsétlenek gazsulálnak a helyi don Corleonénak, akinek úgy felvitte a jószerencse dolgát, hogy el sem jut a tudatáig: most éppen közpénzből fizetett közszolga akkor is, ha az ötvenmilliós, sötétített ablakú szolgálati luxushajója hátsó ülésére huppan be miután szakadt, rongyos gázszerelőből az ország leggazdagabbjai közé katapultálta a nemzeti maffia.
Siralmas, abszurd melodráma ez, a minden törvények fölött álló földbuta miniszterelnöki strómannal, akinek az az érzése, hogy polgármesterként uralkodni van joga, ahelyett, hogy képviselne és szolgálna. Ennek a nyúzott fejű, egy marék lepke szellemi szintjén vegetáló emberformájúnak az az egyedüli érdeme, hogy a nemzet fénylő csillagának szülőfalujaként számon tartott településen lett polgármester. És nem csak az a baj ezzel, hogy az utolsó generációs limuzinja többet ér, mint az ország háromnegyedének lakása, hanem hogy a lopott pénzből játssza a nagy embert, fenyegeti a szabad sajtót, miután a magyar médiapiac nagy részét a nevére vette.
Ez a legszörnyűbb ebben az egészben. Ez az indokolatlan, őstulok hatalmaskodás, a sajtó megalázása, nevetségessé tétele, amihez egy egész hadseregnyi szervilis, hóvirág pózban a tájba belesimulni próbáló polgár asszisztál. Egészen pontosan így épül fel ez az egész rendszer: kell hozzá egy rakás bármire kapható jogtudó ember, és még több szemlesütött, gyáva alattvaló, akinek egy utolsó generációs iPad-del meg lehet vásárolni a hűségét. Annál az asztalnál ugyanazok a bábok ülnek, mint annyi más helyen ebben az országban. Akik majd azt fogják mondani, hogy parancsra tették.
A szemünk láttára, a hallgatólagos beleegyezésünkkel épült újra a feudalizmus, vagy ha úgy jobban tetszik, visszatértek a pártállami idők. Ahol a hét éve rongyos gázszerelő úri kénye és kedve szerint fenyegetőzik. Elhitte, hogy ő tényleg okosabb, mint Zuckerberg, ő tényleg a vele született őstehetségéből lett valaki. Visszatértek a senkik, akik taposnak a valakik nyakán, akik még mindig nem értik, hogy mi a baj ezzel az emberrel. Pedig ez az ember pontosan annak a tükre, hogy mivé lett ez az ország.
Ezzé lett itt minden. Az élősködő, korrupt, lázadó szabadságharcosok országává, ez itt fent pedig nem más, mint a sértett, öntudatos, népnyúzó sötétség diadala jobb sorsra érdemes polgárok százezrei felett. Akik örülnek, hogy túlélnek és nem értik, hogy miért baj, ha a pénzüket arra érdemtelen gazemberek a saját tulajdonukként kezelik, és még beléjük is törlik a lábukat. És akik majd kidagadt erekkel a nyakukon bemagyarázzák maguknak, hogy kicsattanó demokrácia van, hiszen az újságírókat nem vitte el a rendőrség.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.