Te felcsúti polihisztor, te emberszabású konyhakerti növény, mondjad még!

Fotó: Youtube/444 Fotó: Youtube/444
  • Azt azért nem lehet tagadni, hogy önnek viszonylag fényűző életmódja van.
  • Nem..ööö…hogy érti hogy fényűző?
  • Hát azok a képek, amik az ön jachtos érkezéséről szóltak, azok azért nem egy átlagember hétvégjét mutatták be.
  • Nézze… De nem is vagyok egy átlagember. Tehát azt gondolom, a fényűzés… nehéz megmondani, hogy pontosan mi az hogy fényűzés. De azt gondolom, hogy egy évbe’ az ember egy 2-3 hetet tud pihenéssel tölteni, s a többi napot pedig reggeltől estig végigdolgozza, azt gondolom, megérdemli, hogy elmegy és kipiheni magát. Hogy milyen körülmények között, azt ugye mindenki maga tudja eldönteni, a saját pénztárcáját, illetve a barátai meghívását ha elfogadja, ööö én azt gondolom, azt nem lehet összekeverni az embereket. Tehát egy átlagember, vagy felső-középosztály, vagy középosztály. Én azt gondolom, mindenki oda megy, ahova el tud jutni. Amire van lehetősége. Én még nem adtam össze a magánvagyonomat, hogy az mennyiből áll meg hogy mit tesz ki. Van vagyonom, természetesen, nem tudom megítélni, hogy az mekkora.
  • Mégis, csak körülbelül mennyi pénze van?
  • Nem tudom…Ja, hogy mennyi pénzem van? (Röhög, mint a hülyegyerek) Van, amikor elég, van amikor kevés,  van amikor sok.
  • Ezekből a körökből, amelyekhez most ön is tartozik, nagyot lehet bukni (lásd Simicska, Spéder). Nem tart esetleg attól, hogy valami történik, és ön is kiesik a kegyeltek közül?
  • Nézze, bárkivel bármi történhet, velem is történhet. Holnapután akár földönfutóvá is válhatok, hogyha rossz üzleteket kötök. Hát hogy nézze, dehát én nem tudom, mi történt a Simicska Lajossal. Én a Lajossal jóba’ vagyok, tehát én nem tudom, hogy mi történt vele. Lajos sokat segített nekem egy időbe’, tehát ő is hozzájárult az én sikereimhez a kezdetén, úgyhogy én nem tudok róla semmi rosszat.
  • Ez csak egy példa. Abban a magasságban, ahol ön jár, ott azért már könnyű megcsúszni és leesni. 
  • Bármilyen magasságba’ könnyű elcsúszni. Én elcsúsztam nagyon sokszor, amikor szegény is voltam, higgye el. Elcsúszni bárki elcsúszhat. Az élet bármit, nagyon sok dolgot produkál az élet. Gondolom ezt önök is tudják. (…) Tehát az élet bármit hozhat. Hozhat egész szélsőséges dolgokat, ez így van. Hozhat az élet egész szélsőséges dolgokat. Én azt gondolom, bárkivel bármi történhet. Velem is történhet. Arra igyekszik az ember, hogy odáig eljusson, hogy a családja biztonságban legyen. Ez nem csak anyagi biztonságról beszélek és szerintem az elegendő. Nézze, én azér’ nem kérkedek azzal, ami van, mert buta ember, aki kérkedik bármivel is, ugye. Tudnák erre ugye csúnyább szavakat is mondani, de nem mondok. Tehát azt gondolom amúgy, hogy mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom. Tehát mindenki, mindenki. Tehát kell hozzá. Hogy valamire vigye. Vagy valamire ne vigye. Ahhoz is kell ám, nagyon sok minden. Tehát ez lehet pozitív, negatív.
  • Ajándékvásárlásokkal hogy áll? Kinek vesz, kinek nem vesz? A miniszterelnök urat meglepi-e valamivel?
  • Hát én adni szeretek. Kapni is szeretek, de inkább adni szeretek. Hát ajándékot vásárolok a családtagjaimnak, és szűk körbe’ ünnepeljük az ünnepeket, bármilyen ünnepet, karácsonyt meg legfőképpen, tehát csak a szűk családi körbe’ üljük. Hát ajándékot veszünk, igazából nagy baráti kört nem ápolunk, tehát csak a családon belül ünnepeljük meg az eseményeket, a családot kielégítjük ajándékkal, hát azon kívül nem hiszem, hogy mást megajándékozunk.
  • A miniszterelnök urral már nem is találkozik idén?
  • Hát ezt nem mondtam. A miniszterelnök urral is megajándékozzuk egymást, hiszen barátok vagyunk.

Médiatörténeti sarok- és kilométerkő ez a bárgyú gügyögés, ez a felcsúti trágyába oltott, triviálisan mélyfilozófiai előadás, amelyet persze meg is lehet nézni teljes egészében ITT, de ezt a részletet kénytelen voltam dokumentálni, mert ilyet a világ nem látott, az tuti. Te szent együgyűség, te! Őszintén szólva, azon is csodálkozom, hogy ez az ember egyáltalán képes volt elsajátítani a kilégzés-belégzés nem túl összetett, életbenmaradást garantáló automatizmusát, de hogy egy elégségesre megírt alapfokú magyar nyelvvizsgára nem fogadnék, ha róla lenne szó, az egészen biztos.

Ez itt teljes valójában az orbáni plebejus, a népmesei hős, 2016 Magyarországának ideáltipikus megtestesítője, maga a rezignált bukolika és a szenvtelen ostobaság díjnyertes ötvözete. Mészáros Lölö. Az ember, aki nem oly régen 3 millió forint árbevételt kapart össze egy év alatt. Most 225 milliárdnál tart. Igen, ő az. Hát nem egy átlagember, az egészen biztos. Minden szava aranyat ér, szinte aranyköpetek sorozata, csiszolatlan gyémántok elénk hányt füzére, a harmadikos diák szellemi szintjén megrekedt, kétszámjegyű szavas szótárát büszkén lobogtató, öntudatlan nemzeti tőkés. A bezzeggyurcsányok helyett őt akartuk, ilyen lett. És bár a legtöbb szellemi fogyatékos, vagy azt a benyomást keltő embertársunk tök szerethető, kedves figura, zavarbahozhatatlan Lölö lamentálása hallatán mégis ökölbe szorul a kezem.

Az a pengeéles logika, azok a mélyenszántó, magvas gondolatok, az a sztoikus bölcselőket megszégyenítő mélysége az elmének, a nemzeti felső-középosztály megtestesítője, a NER jobbágya, a 21. századi magyar feudalizmusba oltott kleptokrácia arca. Már-már fizikai fájdalommal járt végighallgatni a sehonnan sehova nem vezető, végtelenül kínos gagyogást, a milliárdos lábtörlőnek használt téeszelnök primitív, mélysötét és öntudatlan küzdelmét a magyar nyelvvel. Tudnák erre csúnyább szavakat is mondani, de inkább én sem teszem. Pedig az ádáz küzdelem ellenére is kevesebben vannak, mint többen azok, akik erkölcsileg ilyen mélyre ásták magukat.

Én nem vagyok lenyűgözve attól, hogy – a fideszes elittel ellentétben – Lölö kedélyesen elbájcsevegett a sajtóval ahelyett, hogy Matolcsy stílusában bájgúnárkodva hülyére vett volna mindenkit. Mindazonáltal minden egyes mondata megalázó és sértő az ország minden egyes polgárára nézve. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez az értelmes beszédre képtelen, tőmondatokat ismételgető, értetlen intellektuális vakondtúrás milliárdos üzleteket képes lebonyolítani, százmilliárdos cégbirodalmakat menedzselni? Van élő ember, aki elhiszi, hogy ennek a marék lepke szellemi szintjén vegetáló jóbarátnak, ennek a jámbor, kérődző jószágnak van beleszólása abba, hogy holnap mit vásárol fel, kit tesz tönkre?

Ha valakinek nem világos, hogy miért Mészáros Lölöre hárult a főstrómanság nemes feladata, akkor ebben a felejthetetlen interjúban benne van. A Simicska-féle okosabbakkal csak a baj van, hajlamosak a saját lábukra állni. Lölö esetében ennek a veszélye nulla, bár másik oldalról folyton fosni kell attól, hogy mi van, amikor alkalomadtán nem tud megfutamodni a sajtó elől. Hát tessék, ilyenkor ez van, szerintem ízlelgessük. Magyarország jelene és elkövetkezendő évei néhány percben. Ahol egy ilyen zavart, hebegő-habogó tejbetök, óvodások szellemi szintjét megszégyenítő őstulok az ország tizedik legbefolyásosabb embere lehet, aki azt sem tudja mennyi a vagyona, ott nem kis bajok vannak a nép önértékelésével. Engem az sem vigasztal, hogy ha változnak az évszakok, az ő bőre is ott fog száradni, ahol most a Simicskáé. Addig is ez van: kretének és félkegyelműek uralma. Ahol mindenki oda megy, ahova el tud jutni.

adomany