DÜHÖNGŐ

Itt haldokolnak körülöttünk és nem akarunk tudomást venni róluk

Swan Edgar | 2016. November 4, Péntek | 9:25

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Feltettem már a kérdést régebben, felteszem újra. Micsoda embertelen, magából kifordult, nyomorult kurva világ ez?

Az idézett cikkben az úgynevezett elfekvők kiszervezéséről és fizetőssé tételéről írtam, de bármi másról is írhattam volna. Ezer és egy olyan döntést hozott az önmagát kereszténynek nevező kormány, amitől jóérzésű, a valósággal valamennyire tisztában lévő ember ordítani kezd.

Tudom, én vagyok a büdös bunkó, a rohadt, mocskos nihilista – tényleg, ezt a jelzőt nem sikerült szétterítenie Habonynak. Túl bonyolult kifejezés két bithez képest – állat, hogy csak szidom a kormányt, pedig családi adózás, rezsicsökkentés, 112 százalékos foglalkoztatottság, családtámogatási rendszer, meg az öreg isten tudja, mi nem ad okot a rohadtnagy örömre.

Javaslom mindenkinek, hogy menjen ki a valóságba. Nézzen szét, mi a helyzet a szociális háló hűlt helyén. Javaslom Kálmán Olgának is, hogy járjon utána, mit takar pontosan a szociális otthon kifejezés, oda hogyan lehet bekerülni és mennyibe kerül mindez. A Korózs Lajossal folytatott beszélgetés nem sok okot ad a feltételezésre, hogy a műsorvezető legalább alapszinten felkészült volna a témából. A beszélgetés lényegében a kormány legújabb tervéről, a kötelező szülőtartásról szólt, ennek kapcsán ütötte meg többször a fülemet a szociális ellátás, szociális otthon kifejezés és úgy tűnt, a beszélgető felek nincsenek tisztában a valósággal.

Lehetséges, hogy elméletben létezik szociális rászorultság alapján néhány ingyenes idősotthoni hely, de tartok tőle, hogy a két kezemen meg tudom számolni az ilyen férőhelyeket. Az ökormányzati fenntartású idősotthonokban (köznyelvben ezeket nevezzük szociális otthonoknak) kőkemény pénzbe kerül az ellátás. Igaz, hogy kevesebbe, mint a magánfenntartású otthonokban, de még így is fejenként közel 90 ezer forint térítési díjat kell havonta fizetni. Ez csak az ellátás, ezen felül fizetni kell a gyógyszerekért, az esetleges tápszerért, ebben a díjban nincs benne a vécépapír, a szappan és semmi, ami nem szorosan az ellátáshoz köthető. Ez pedig azt jelenti, hogy az úgynevezett szociális otthonokban is bőven 100 ezer forint felett kell számolni, közel a 150 ezer forinthoz. Alapesetben. Miután jellemzően nem 65, hanem 80-90 éves emberekről van szó (ők nem tudják ellátni magukat), sok esetben – kiemelten a nőknél – a nyugdíj meg sem közelíti a térítési díjat. És koruknál fogva van arra esély, hogy a gyermek, vagy gyermekek már nem élnek. Tehát nincs hozzátartozó, vagy ha van, maga is segítségre szorulna, de nincs – az érintett korosztályban nem volt ritka, hogy a nő háztartásbeliként dolgozott és most nem jogosult nyugdíjra – elég fedezet az idősotthoni ellátásra.

Amire nem gondolt, vagy nincs tisztában vele sem Korózs Lajos, sem Kálmán Olga, sem a fél ország: sok önkormányzat nem, vagy nagyon korlátozott számban tudja ezeknek az embereknek fizetni az ellátását. Ebből következően ők nem, vagy csak nagyon korlátozott számban juthatnak be ezekbe az otthonokba. A beszélgetésben említett ingyenes szocális ellátáshoz hozzáférő emberek száma elenyésző országos szinten. Például Csepel önkormányzatának területén 2013-ban egyetlen egy ingyenes férőhely sem volt. Egy sem. A semmiről vitatkozunk, vagy a majdnem semmiről.

Mindeközben tízezer, százezer számra vegetálnak, haldokolnak embertelen, nyomorult helyzetben lévő idős emberek, akik nem kapnak segítséget. Pénzbe kerül a házigondozás, pénzbe kerül a szociális étkeztetés, pénzbe kerül az idősotthoni ellátás, a gyógyszer. Nincs, vagy szinte nincs szociális rászorultság alapján ingyenesen semmi.

Az rendben van és helyes, hogy a gyermek, vagy egyéb családtag gondoskodjon az idős rokonról, segítse, támogassa. Ha van ilyen családtag és ha meg tudja ezt tenni. De mi van azokkal az idős, beteg, többnyire demens emberekkel, akiknek senkijük sincs? Erről kell beszélni, mert ez olyan feszítő probléma, amit a társadalomnak, az államnak kell megoldania. Mert nincs senki más, aki megoldhatná.

Ezek az idős emberek most is nyomorban, mocsokban, fájdalmak között tengődnek és semmi más nem marad számukra, mint a méltatlan halál egy méltatlan öregkor végén. Ezek az emberek megfagynak a saját otthonukban, mert nincs tüzelő, vagy nincs, aki begyújtson. Nem esznek, mert nincs mit, vagy mert nem emlékeznek arra sem, hogy enniük kellene. Nem jutnak gyógyszehez, nem látja őket orvos, legfeljebb a hullaszállító.

Ezen kell változtatni, erről kell beszélni, mert a mi lelkünkön szárad ezeknek az embereknek a halála. Az elfekvő valóban szörnyű hely, de még mindig ezerszer jobb sok ember számára, mint a négy fűtetlen fal között éhenhalni a saját mocskában.

Ezekről az emberekről nem esik szó, róluk nem beszélünk, értük nem veri senki az asztalt. Értük még a harang sem szól. Itt haldokolnak körülöttünk és nem akarunk tudomást venni róluk. Rossz irányba haladunk és meg fogjuk fizetni az embertelenségünk árát. Akkor, amikor majd mi jutunk oda, ahonnan nem hallatszik a segélykiáltásunk. Baj van és minden nappal nagyobb baj van. Haldoklik az ország és még csak észre sem vesszük. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Itt haldokolnak körülöttünk és nem akarunk tudomást venni róluk

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY