Még csak két napja írtam arról, hogy itt már a demokrácia és a diktatúra áll szemben egymással.
Két nap elég volt arra, hogy egy ligetvédő aktivistát – nem jogerősen – elítéljen a magyar bíróság, mert állítólag orbba rúgott egy rendőrt. Az aktivista egy év börtönbüntetést kapott, két év próbaidőre felfüggesztve. Pillanatok alatt vádat emeltek az egyébként polgári jogaival élő, passzív ellenállás eszközét használó fiatallal szemben. A bíróság a férfit az ügyészi indítvánnyal egyezően hivatalos személy elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek.
A rendőr karját rángató, azzal tegeződve üvöltöző keretlegény nem kapott még ejnyebejnyét sem.
A rendőröket a kerítés mögül a sötétben dobáló, majd az egyik rendőrt gázspray-vel lefújó másik (vagy ugyanaz) barom sem került a bíróság elé, nem emelt vádat az ügyészség, még csak feljelentés sem született.
Ha van a rendőrállamnál szörnyűbb dolog, az ez. Amikor verőlegények veszik át a hatalmat egy ország felett. Tudom, csak a Liget volt. Előtte csak a választási iroda volt. Holnap csak egy demonstráció lesz. Holnap csak egy fiatalt vernek péppé a nyílt utcán, mert olyan táblát emelt a magasba, ami nem tetszett a biztonsági embereknek.
Holnapután azonban…
Holnapután fogunk szembesülni azzal, hogy nagyon nagy baj van. Holnapután lehetséges, hogy rádrúgják az ajtót és véresre vernek, mert olyasmit mondtál, írtál le, vagy osztottál meg, ami nem tetszik a keretlegények gazdájának. És holnapután nem fog jönni a rendőr, akiről azt gondoltad, a te védelmedet szolgálja. Nem jön, mert nem jöhet. Ő is parancsot teljesít.
Ahányszor olyat tapasztalunk, ami nem fér össze a demokráciáról alkotott képpel, ahányszor ezt szóvátesszük, azonnal van valaki, aki megmagyarázza. Megmagyarázza, hogy te vagy a hülye, a paranoiás. Túldimenzionálod.
Ezt, ami ebben az országban történik, nem lehet túldimenzionálni. Rohadtul, kurvára, véresen nagy baj van. Nem holnap és nem holnapután lesz baj. Most van. Ma. Tegnap.
Abban az országban, ahol a rendőrség nem a törvényt és nem a polgárt védi, hanem a kigyúrt verőembert, ott nagy baj van. Ahol a rendőrnek nincs lehetősége megbilincselni és fogdába zárni azt a keretlegényt, aki a karját rángatva ordít vele, ahol alkudozni kénytelen egy lyukon keresztül a barmokkal, hogy mégse dobáljanak már és ne fujkáljanak gázsprayt, mert ők rendőrök – ott kibaszottul nagy baj van.
Ez már régen nem a Ligetről szól, már nem csak a fák védelme a tét. A demokrácia utolsó bástyáját védjük, vagy kellene védenünk.
Amikor egy diktátor (igen, Orbán Viktorról beszélek konkrétan, név szerint) szembesül azzal, hogy mégsem tehet meg mindent, amit szeretne, akkor ez történik. Mert még nem tehet meg mindent. Ameddig az Unió tagjai vagyunk, addig nem. Addig van olyan határ, amit nem léphet át ő sem, a hivatalos rendvédelmi szervek sem.
De a keretlegények igen, ők átléphetik. A rendőr pedig pontosan tisztában van azzal, amit mi nem akarunk elhinni, tudomásul venni: a diktátor verőlegénye a hivatalos, felesküdött rendőrség felett áll. A kopasz majom ordíthat a rendőrrel, számonkérheti, lefújhatja, megdobálhatja. A rendőr pedig nem tehet mást, mint csillapítja, tárgyalni próbál vele. Magyarázkodik. Hogy nem kellene fujkálni, mert ők itt rendőrök.
Orbán kopaszai szabad kezet kaptak. Most még csak a választási irodánál, aztán a Városligetben. Holnap a te otthonodban. Így lesz. Ha nem hiszed, akkor is így lesz. Mert ezek a dolgok így működnek, mindig így működtek. Száz éve is, hetven éve is és most is.
A rendőrök már tudják. A társadalom még nem tudja, nem akarja elhinni. Mire felismeri mindenki, addigra késő lesz.
Ha ez az ország kilép az Unióból – és nem érdekel, mit pofázik melyik kormánytag, mert ezerszer bebizonyították, hogy hazugok – ez a kopaszokból álló magánhadsereg pillanatok alatt egyenruhába bújik és átveszi a hatalmat a tetteink, gondolataink, mindennapjaink felett. Orbán most ezt készíti elő. Akkor is, ha ideges szemrángással, bősz nyelvcsapások kíséretében megpróbál becsületes politikusnak látszani.
Nem az. Beteg. És beteg az egész ország. Mert egészséges társadalom ezt nem nézné tétlenül. Normális társadalom nem röhögne azon, ha szemmel láthatóan, nyíltan, szinte büszkén köp az arcába néhány kigyúrt barom.
Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Talán még nem késő megállítani, mielőtt a tulajdon vesztünkbe rohannánk egy hazug, beteg ember parancsára. Az biztos, hogy amennyiben nem változtatunk, érdemes lesz egy bőröndöt a szoba sarkában tartani és amikor kiírják a népszavazást az Unióból való kilépésről – természetesen közkívánatra – állati gyorsan elhagyni Orbán országát. Ha már megvédeni nem tudjuk a magunk országát.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.