Hacsaknem Blog

Két idétlen kedveskedés között teljesen hülyének nézni a nyugdíjasokat

Kicsikét sajnálom a miniszterelnök urat, amiért a minap Völner Pál államtitkár úr Polt Péter legfőbb ügyész úr által kényszerűen megtámogatott első körös lebukása (a vádlottak padja még odébb van) kissé elvitte a fókuszt és a köz figyelmét arról, hogy ő, a mindenható aláírta a nemrégiben kapott töltőtollával a fecnit rendeletet, amelynek értelmében februárban érkezik a 13. havi nyugdíj. Kicsit sajnálom, hogy elsikkadt a kormányzati korrupciótól hangos nyilvánosságban ez a történelmi pillanat – még ha a lakájok meg is próbálták elmaszatolni -, pedig elkészült a szokásos tenyérbemászó propagandavideó is a jeles eseményről, amely az aláírást megelőzte. Ha valaki esetleg nem látta, mert Völner Pál  érdemes pár szót ejteni róla:

Hát igen, vannak azok a szekunder szégyennel teljes pillanatok, amikor az ember elméjébe élesen belehasít a halhatatlan Macskafogó egyik méltán halhatatlan gondolata, amely így hangzik:

Maga akkor a legundorítóbb, amikor kedves próbál lenni.

Ez egy ilyen kínos pillanata volt az előre megy, nem hátra önmagában is kínos választási kampányüzenet-kollekciónak. Amikor Novák Katalinnal a jobbján a miniszterelnök úr megpróbált kedves lenni, a legnyájasabb álarcát magára ölteni. (Valóban nincs annál undorítóbb, mint amikor gyerekekhez próbál gügyögni és az idősekhez leereszkedni, egyik sem megy, mindkettő mesterkélt és hamis.) Tehát elkedélyeskedett az Idősek Tanácsa nevű kormánypárti szervezettel, ahogy minden évben szokása, amikor valamilyen alamizsnát bejelent. Mintha az Idősek Tanácsa valamennyi magyarországi nyugdíjas egyetlen legitim képviseleti szerve lenne, akiknek ennélfogva kizárólagos joguk van ahhoz, hogy véleményük legyen. Akiknek a véleménye az egyetlen, amely egyáltalán méltó arra, hogy a miniszterelnök figyelmét magára irányítsa. Ezennel szeretném jelezni, az Idősek Tanácsa nevű bólogató- és mindennel egyetértő szervezet nem az egyetlen, legfeljebb a többiek nem kapnak közpénzt azért, hogy elhomályosult tekintettel hálálkodjanak azért, ami egyébként jár nekik. Nem csak nekik, az Idősek Tanácsa illusztris tagjainak, de valamennyi nyugdíjasnak JÁR.

Szóval ha már készült egy propagandaanyag, amelynek középpontjában értelemszerűen nem annyira a nyugdíjasok, mint inkább a Mikulást imitáló, magát valamiféle nagyvonalú adakozónak beállító miniszterelnök áll, akkor egyúttal eszükbe juttatta az időseknek, hogy mi mindent kaptak ők mostanában, amire élesen emlékezniük kellene a szavazófülke magányában jövő tavasszal. Más szavakkal Orbán Viktor áttekintette, mit tehet azért, hogy ne bukja el a 2022-es választást, így szólt az erről szóló szájbarágás:

Idős honfitársainkat különösen megviselte az elmúlt másfél év. Áttekintettük, mit tehetünk értük. A gazdaságot sikerült visszaterelni arra a növekedési pályára, ahol a koronavírus-járvány előtt jártunk, a gazdaság jól teljesít. Idén novemberben már minden nyugdíjas megkapta a 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot, de itt nem szeretnénk megállni, jövőre 5%-kal emeljük a nyugdíjakat, és visszavezetjük a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat is, amelyet februárban kap kézhez minden nyugdíjas honfitársunk.

Valószínűleg tíz esetből kilencben a világon semmi értelme nincs darabjaira szedni a miniszterelnök éppen terítéken heverő szégyentelen hazugságait, de ez azért mégiscsak egy akkora horderejű koncentrált megtévesztés, amit muszáj. Anélkül, hogy akárcsak megkísérelném felsorolni, mennyi mindenki mást is megviselt az elmúlt másfél év, a munkájukat elveszítő, pofátlanul szűkmarkú álláskeresési járadékkal kiszúrt szemű polgároktól a tönkrement kisvállalkozásokig, amelyek nem részesültek azokban az ingyenmilliárdokban, amelyeket a NER klientúrájához hozzávágtak; anélkül, hogy részletesen ecsetelném a hitelből finanszírozott szavazatvásárlás nem bocsánatos bűn jellegét, vagy feltenném a kérdést, hogy amennyiben most már legalább 8 éve töretlenül száguld a gazdaság, mi tartott ennyi ideig, mi akadályozta a kormányt abban, hogy áttekintse, mit tehet a nyugdíjasokért, kizárólag a tényeket ismételném meg (korábban itt írtunk róla), amelyeket nem lehet elégszer megismételni, és amelyek ezúttal is kimaradtak a sikerpropagandából, illetve amelyeket a miniszterelnök valószínűleg tudatosan elferdített. Ezek azok a tények, amelyekből egyetlen dolog következik: Orbán Viktor két idétlen kedveskedés között teljesen hülyének nézi a nyugdíjasokat. Is.

A 13. havi nyugdíj, amit a baloldal elvett, az nem csak elvette a baloldal, hanem egyenesen a baloldal vezette be, csak valahogy az elmúltnyolcévezések közepette ezt mindig elfelejtik hozzátenni: a Fidesz leszavazta a baloldalnak ezt a kezdeményezését. Ez valahogy valamiért mindig kihullik a holdudvar fejéből (az összes Nacsa Lőrinc fejéből is, aki ott csápol a Orbán posztja alatt), hogy a 13. havi nyugdíj, amellett, hogy a baloldal vezette be és a Fidesz mindannyiszor ellene szavazott (már amikor volt kedvük bemenni dolgozni, mert általában nem volt kedvük) nem alanyi jogon jár: amikor szaladt a szekér, akkor volt, amikor beütött a válság, nem volt.

Az is következetesen ki szokott maradni a szózatokból – és ebből a fentiből is kimaradt -, hogy a nyugdíjprémiumot sem Orbán Viktor találta fel, nem az ő személyes ajándéka az a nyomorult nyolcvanas, azt a Bajnai-kormány vezette be, a 13. havi nyugdíj felfüggesztésekor. A svájci indexálást a Bajnai-kormány 2009-ben – a gazdasági válság idejére – szintén felfüggesztette, az Orbán-kormány viszont hatalomra kerülése után végleg eltörölte (!). Helyette vezették be az inflációhoz kötött nyugdíjemelést, ami nagyszerű, csak éppen folyamatos elszegényedéshez vezet. Ha megmaradt volna a svájci indexálás, a nyugdíjak nagyjából háromszor annyival emelkedtek volna, mint amennyivel tisztán az inflációt figyelembe véve emelkedtek Orbán Viktor fülkeforradalmi országlása óta. Ez egy átlagnyugdíjas esetében havi (nem évi, havi!) 5-7 ezer forint lenne, minden évben ennyivel emelkedett volna a nyugdíjuk. De nem emelkedett, helyette volt Erzsébet-utalvány, ilyen-olyan alamizsna, ami nem épül be a nyugdíjba, nem jár, hanem csak adható, és emiatt nyilván bármikor elvehető.

Tehát az van, hogy az Orbán-kormány a 13. havi nyugdíjnál sokkal többet vett el a nyugdíjasoktól lassan 12 éves regnálása alatt, a nyugdíjak egyáltalán nem követik a bérek emelkedését, ahogy svájci indexálással követnék. Most pedig azt játssza az Idősek Tanácsának gyűrűjében a miniszterelnök, hogy ő semmilyen korábbihoz nem fogható jót cselekszik, amiért a nyugdíjasok hálával tartoznak. Pedig nem, az Orbán-kormány kifosztotta a nyugdíjasokat, és nem az Orbán-kormány kegyes ajándéka az sem, hogy 3 helyett 5 százalék lesz jövőre a nyugdíjemelés. Mint utaltunk erre is, ez azért van, mert valószínűleg rohadalom magas infláció várható jövőre, és miután ismert, hogy az elmúlt évek gazdasági dübörgése dacára a nyugdíjasok finanszírozzák a saját nyugdíjemelésük egy részét, amit majd valamikor utólag megkapnak (így követi unortodox módon a nyugdíjemelés az inflációt), nem kétséges, hogy nagyon kellenek a szavazatok, ha már Matolcsy december 14-ére várható hivatalos előrejelzését sem bírta megvárni a bejelentéssel. Orbán Viktor nem kegyet gyakorol, amikor benyögi, hogy nem áll meg a háromnál, egynesen ötre emel, hanem erre kötelezi a saját maga által bevezetett ún. inflációkövető nyugdíjemelés.

És végül így térdig állva a NER asztaláról lehulló morzsákban, még egy szót erről a nyolcvanas nyugdíjprémiumról, amit nem nyugdíjarányosan, hanem egységesen kaptak meg Feri bátyámék és Bözsi néniék, és amiből szintén az olvasható ki, hogy marhára kellenek azok a szavazatok, az egész mögött hideg választási számítás áll. Mivel nagyon sok az alacsony nyugdíj, ha arányosan kapták volna a prémiumot a nyugdíjasok, a többség néhány ezer forintra lett volna jogosult, amit meg se érezne. Ám akinek 70-80-120 ezer forint a nyugdíja, az bizony a 80 ezret nagyon is megérzi, és a kedélyeskedő népnyúzó reményei szerint emlékezni fog a szavazáskor is, hogy kitől kapta. Azt pedig szintén a kedélyeskedő népnyúzó reményei szerint ugyanez a nyugdíjas már nem fogja tudni, hogy 12 éve minden évben körülbelül ugyanennyit vett el tőle az áldott jó ember szerepében tetszelgő közönséges népnyúzó.

Aki természetesen a szómágiából azt is kifelejtette: mindez a nagylelkűsködés hitelből történik, az ország adósságállománya magasabb, mint bármelyik Gyurcsány- vagy a Bajnai-kormány idején, vagyis a gazdasági világválság alatt volt. Márpedig azt a hitelt, meg az összes többit, amiről nem tudunk, mert ezer évre titkosították, vissza kell fizetni. Majd valakinek. Tudom, hogy mindez nem fér bele egy egy perces önfényező propagandavideóba, de ez a teljes igazság a 13. havi nyugdíj, az inflációkövető nyugdíjemelés, valamint a nyugdíjprémium ügyében. Mindenképpen undorító, ha egy miniszterelnök ilyen fontos dolgokkal kapcsolatban hazudik, de amikor még kedves is próbál lenni, az letaglózó. Rossz szokásunk szerint most én kérek elnézést ezért a bazári mutatványért és félrevezetésért.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább