Hogy ne mindenkinek essen annyira jól a vasárnapi ebéd, arról ma már többen is gondoskodtak: a zavaros tekintetű csillagtól a kenőpénzes-zacskós propagandaminiszterig oda-vissza. Viszont nem lett volna igazán egészséges az emésztés, ha a toporzékolási ügyekben illetékes harcos kakadu és ordítóegér nem rak rendet összavarodott fejeinkben. Meg az egész kontinens idiótáinak fejében.
Ezért aztán Szijjártó Péter házhoz rendelte az MTI-t és előadta az ő magasröptű mondókáját arról, hogy a brit népszavazás után kinek hogyan kellene cselekednie Európában és miért:
Úgy látom, a propaganda mai jelszava a kabát újragombolása, de már megint egy olyan idiótának tűnő egyednek a szájába adták Habonyék az igét, akinek egyébként tökmindegy mit adnak a szájába, ugyanolyan hülyén és vállalhatatlanul hangzik. Orbán esetében ez annyiban szóra sem érdemes, hogy ő nyilvánvaló személyiségzavarával összefüggésben érzi úgy, hogy időről időre meghódítja Európát, hogy saját kénye és kedve szerint ugráltathatja az európai politikusokat.
Hozzá képest Szijjártó nem személyiségzavaros, csak végtelenül szervilis, kézivezérelhető végrehajtó. Magyarország mindenkori külügyminisztereinek legnagyobb szégyene, aki már számtalanszor bizonyította (mi is sokszor írtunk róla), hogy nem tud viselkedni, a diplomácia alapvető szabályait nem vágja és sikerült a kocsmaasztal melletti alkoholgőzös vagdalkozások szintjére zülleszteni a Magyarország európai partnereivel folytatott párbeszédet, akinek legutóbb éppen külföldön tanuló magyar diákok mutattak görbe tükröt, most megint úgy érezte, hogy ő a legilletékesebb irányt mutatni Európának.
Mint eddig annyiszor, most is a magyarok megkérdezése nélkül a magyarok nevében oktatja Európát. Miután Orbán nem sokkal korábban a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen fejtette ki, hogy „újra kell és újra is fogjuk gombolni az európai kabátot”, felelőssége tudatában okos Peti is kabátot gombol. Az időről-időre hisztérikus rohamokban kitörő, diplomatához egyáltalán nem méltó módon magának kikérő, bírálatot, kritikát semmilyen mennyiségben nem tűrő kelet-európai kisember haladéktalan kussolásra szólítja az európaiakat.
Saját jelentéktelenségét és súlytalanságát teljesen szem elől tévesztve leckézteti nem először az Unió alapítóit. Amihez persze egyébként joga is lehetne, ha nem az állandó köpönyegforgatás jellemezné Magyarország Európához való viszonyát. Pár nappal ezelőtt még a magyarok pénzén, fizetett politikai hirdetésben magyarázták a briteknek, hogy milyen jó hely ez az Unió. Most meg – a népszavazás eredményének ismeretében – azonnal változtattak a retorikán és tiszteletet követelnek a briteknek. Akiket annyira hülyének néztek, hogy fizetett üzenetben próbálták hozzásegíteni őket a helyes döntés meghozatalához.
Figyu, Petike! Itt egyvalaki van, aki időről-időre hisztérikus rohamokban szokott kitörni, amikor más szelek fújnak, mint amilyen szeleket ő elképzelt. Az pedig te vagy. Kivéve amikor éppen a személyiségzavaros főnököd. Nem kell az álszent duma a Nagy-Britanniában dolgozók miatti aggódásról, mert egyrészt nem százezer, hanem millió, másrészt az a félmillió magyar az pont előletek menekült oda, ahova. Mi lenne, ha nem égetnéd tovább sem őket, sem azokat, akik kalandvágyból itthon maradtak?
Az EU-t nem te és nem a V4-ek alapították, és lehet most utasítgatni a magországokat, hogy merre van az arra és hány méter, de miközben teljesen kitettétek a magyar gazdaságot ezen országok felé, miután a szlovákokkal egyetemben totális függőségi viszonyban vagyunk ezekkel az országokkal, miután arányaiban mi és a lengyelek kapjuk a legtöbb EU-s támogatást, nem kéne ordítani, mint a fába szorult féreg, mert ennek az önbizalomnak semmi, a világon semmi alapja nincs.
Brüsszelben remélhetőleg nagyon sok mindent megváltoztatnak és nagyon sürgősen a Brexit után, és ennek a változásnak szintén remélhetőleg része lesz az is, hogy téged és a főnöködet elszámoltatják azokkal a pénzekkel kapcsolatban, amiket ezek az országok Magyarország felzárkóztatására toltak ide évekig és amely pénzeknek nyoma veszett a ti zsebeitekben és a térkövekben. Ha ez megvan, akkor lehet követelőzni, utasítgatni. Lehetőleg úgy, hogy a folyamatos ugatás helyett el kéne gondolkodni azon, hogy mit lehetne megváltoztatni Magyarországon és hogyan ahhoz, hogy ne a szakadék felé tartson a gazdaság, ne ugyanazok a piócák szívják az adófizetők vérét, ne egy szűk réteg boldogulása miatt szakadjunk le visszafordíthatatlanul Európáról. Ha ezzel is mind végeztetek, akkor lehet aggódni a britekért is.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.