NEHAZUGGY

Megy a parasztvakítás, mert ennek van nemzetstratégiai jelentősége

Nemzetstratégiai jelentőségű jó reggelt kívánok mindenkinek! A NER nevű hatalmi monstrum szómágiája ide vagy oda, ez a szóösszetétel azt jelenti, amit jelent: minden, amin a dinasztia, a klán, a holdudvar nyer, és mindenki más veszít. Mindenki más, vagyis az ország, a nép, a nemzet, amelyre hivatkozva tizenhárom éve törvényesen harácsolnak, fosztogatnak, és ráadásul hülyének is néznek mindenkit. Az élen azokkal, akik ráadásul tapsolnak is nekik mindenhez. Akik nagyjából ugyanazok, akik midőn valamelyik random, többszörösen kontraszelektált beszélő öltöny elkiáltja magát, hogy éberség, elvtársak, támad a buzi LMBT-propaganda, azonnal fürtökben, tömegesen nekiállnak öklöt rázni, átkozódni, uszulva uszítani és a pedagógus-szakszervet betiltását követelni.

Nem mintha érdemben lenne bármi jelentősége annak, hogy a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálhatja, vagy nem vizsgálhatja a végül 715 helyett mindössze 660 milliárdba kerülő Vodafone-felvásárlást. Ha történetesen vizsgálhatná, akkor sem találna semmi kivetnivalót benne, ezt engedjük is el. A gyakorlatban az a probléma, amiről két napja is írtam, és ami az ország teljhatalmú tulajdonosa miniszterelnöke által szignózott nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánításról szóló kormányrendelet ellenére sem látszik: a nemzetstratégiai jelentőség és érdek. Ami látszik, az viszont nem kicsit ijesztő. Egyrészt a főszereplők (a 4IG és az Antenna Hungária) érintettsége egy szövevényes bűnügyben, másrészt az egész vircsaft hátterében meghúzódó gigantikus adóssághegyek. A probléma az, hogy ahogy két nappal ezelőtt sem látszott, most sem látszik, hogy az akvizíciós szándék tavalyi bejelentése óta sokat romlott gazdasági környezetben miért érdeke az adófizetői pénzekből működő államnak kisebbségi tulajdonosként többségi kockázatot vállalni egy súlyosan eladósodott magáncég helyett egy belátható időn belül aligha megtérülő gigaüzletben? Azon kívül az üres maszlagon kívül, hogy növekszik az ország szuverenitása, és de legalább nem külföldi kézbe kerül a magyar telekommunikációs szektor, hanem a média-, a bank-, az energia-, szerencsejáték-, építkezési szektor, a turizmus és lényegében minden más után ez is az Orbán-dinasztia, -klán és a NER-holdudvar kezében landol? A kérdés az, hogy miképpen szolgálja ez a brutális tranzakció az ország, a tegnap született csecsemő és a 99 éves aggastyán érdekét? Erre nem válasz az, amit két nappal ezelőtti cikkemmel kapcsolatban a a Vodafone Magyarország vállalati kommunikációjáért felelős ügynökség munkatársa kiegészítésként küldött, de úgy vélem, a korrektség jegyében semmi akadálya, hogy helyet adjunk neki:

„A Vodafone Magyarország a tranzakcióval kapcsolatosan nem közölhet további információt. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a Vodafone Magyarország üzletmenete zavartalan és folyamatos, szolgáltatásai teljes mértékben és a megszokott magas minőségben folyamatosan működnek. A szolgáltató továbbra is elkötelezett a kiváló ügyfélélmény és Magyarország digitális fejlesztése mellett.”

Legyen így! Az aggályaimat fenntartom, annál is inkább, mert azok eddig sem a Vodafone szolgáltatásainak minőségével voltak kapcsolatosak. Ellenben nagyon tudnék örülni annak, ha valamelyik mindenhez értő mindenes pontokba szedve levezetné, hogy miközben az ország olyan állapotban van, hogy vödrökbe, kukába csöpög a víz a békásmegyeri elit(!)gimnázium lyukas plafonjáról, hogy 11 fokos tanteremben, kabátban és sapkában tanulnak a gyerekek a szombathelyi általános iskolában, hogy Európa-bajnok az infláció és a Kádár-rendszert sok tekintetben megszégyenítő, rendeletekkel kormányzó, rendeleti költségvetésben utazó önkényuralom 13 év alatt képtelen volt és most is képtelen az állami költségvetésből finanszírozni a tisztességes, versenyképes közoktatást megalapozni hivatott pedagógusbérek emberhez méltó szintre emelését, és még a fideszes érdekeltségű Nemzeti Közszolgálati Egyetem is csoportos kirúgásba kezd, mert nem tudja kigazdálkodni a megnövekedett költségeit, mi a nemzetstratégiai jelentősége a hitelből rongyot rázásnak?

És még csak nem is csak arról beszélek, hogy a kormány helyén ülő gazdasági érdekcsoport – ahogy az elmúlt évek során a teljhatalmát felhasználva rendszeresen visszaélt a versenyjog alkalmazásának korlátozásával és mindig a közérdekre hivatkozott – most is pontosan ezt teszi, és ezzel ahogy eddig is, majd most is borítékolhatóan kárt okoz az állampolgároknak, a vállalkozásoknak, szétveri a hatékony piaci versenyt és aláássa a jogbiztonságot, és ezzel az Európai Bizottságnak valamiért semmi problémája nincs, hanem a prioritásokról beszélek. Nyugi, az sem merült fel, hogy idén kivételesen esetleg a sporton kellene spórolni, ha már olyan jól sikerült a rezsicsökkentési akció, hogy szarrá fagynak a gyerekek az iskolában, hogy intézmények zárnak be, hogy önkormányzati épületeket nem tudnak kifűteni, hogy patinás vendéglátóipari egységek, éttermek, szállodák és egyéb kisvállalkozások dobják be sorban a törölközőt, nem. Rendeleti válságköltségvetés jeligére még többet költenek sportra. És ahelyett, hogy mondjuk az Erasmus-botrány feloldását minősítenék eszük nélkül nemzetstratégiai jelentőségű ügynek, azon ügyködnek, hogy probléma nélkül megvegyék maguknak a telekommunikációs szektort is, mert a dinasztia jelene mégiscsak egy paraszthajszállal fontosabb, mint a fiatal nemzedék és azzal együtt az egész ország jövője. Egyszerűen nem tudnak csalódást okozni. Ezt írta tegnap az egyik legocsmányabb fideszes pártlap, miután hétfőn kiderült, hogy a korrupt egyetemi modellváltás, vagyis egy rakás felsőoktatási intézmény fideszes pártkatonák által irányított alapítványok alá szervezése nyomán az Európai Unió kizárja ezeket az intézményeket (összesen 21 ilyen van) az Erasmus+ és a Horizont Európa kutatói programokból:

Már a látszatra sem ad a soha nem látott korrupciós botrányba keveredő brüsszeli bürokratikus vezetés, mivel teljesen mondvacsinált okok miatt – úgy tűnik – fel akarják függeszteni az alapítványi tulajdonban lévő egyetemek esetében az Erasmus-programot. Az újabb támadás mögött az áll, hogy Brüsszel továbbra sem akar egyetlen eurót sem fizetni Magyarországnak, a magyarok pénzét Ukrajnának akarják adni. Ezért hibába (sic!) teljesít minden pontot a megállapodásokból Magyarország, újabb és újabb kamu feltételeket találnak ki. (Origo – Erasmus-provokáció: itt az újabb brüsszeli kettős mérce, a Bizottság folytatja a gyáva időhúzást)

Tényleg nem sok minden maradt az elmúlt 13 év után, amin még őszintén meg tudnék lepődni abból a szemétből, amivel etetnek, de ez azért egy kicsit most mégis meglepett. El is gondolkodtam azon, hogy milyen ország lehetne az, ahol annak lenne nemzetstratégiai jelentősége, hogy pártállástól függetlenül, kormányszínezettől függetlenül ne lehessen nettó hazugságokkal zabáltatni a nemzetté válás folyamatában megrekedt populációt, ahol nem egyenesen politikai felhatalmazással, közpénzből finanszírozva terjednek az ordas hazugságok, ahol mind a mindenkori hatalom, mind a mindenkori nép érdekelt lenne abban, hogy senkinek ne legyen bátorsága a valóságot meghajlítani, átírni, elhallgatni, vagy mint a fenti ábra is mutatja, széthazudni. Egy olyan ország lenne, amit ebből a mélysötét veremből elképzelni sem lehet.

Tehát. Az Origo nevű, az emberi civilizációval és kultúrával szerintem semmilyen dimenzióban közös nevezőre nem hozható pártújság MONDVACSINÁLT OKNAK hazudja azt, hogy a tulajdonosa, vagyis a Fidesz-kormány nem hajlandó visszaállítani a fideszes politikai káderek kezére játszott egyetemek autonómiáját. Az Origo nevű pártlap azt hazudja büntetlenül, hogy a döntés mögött valójában az áll, hogy Brüsszel a magyarok pénzét Ukrajnának akarja adni, pedig az Origo gazdája minden pontot teljesített a megállapodásokból. Azt most hagyjuk, hogy a Brüsszelnek egyebek mellett megígért társadalmi egyeztetés nevű intézmény például minden elemében, immár bizonyíthatóan egy bábszínházi előadás, egy értelmetlen, ócska színjáték, amiből pontosan az lett, amitől tartani lehetett: semmi. A kormánynak esze ágában nincs teljesíteni a vállalását. Eddig sem az volt a probléma, hogy nem volt törvény, ami kötelezte volna rá, hanem egyszerűen nem volt rá akarat, nem szolgálja az állampárt érdekét, és semmi nem kényszeríti rá őket. Most elvileg kényszeríti az uniós pénzekért cserébe szabott feltételrendszer, de mit csinálnak? Magasról leszarják.

És akkor ez nem elég, jön a barnanyelvű írástudó és behazudja, hogy kettős mérce és kamu feltételek és mondvacsinált okok. Az, hogy mi keresnivalójuk van hivatalban lévő, magas rangú fideszes pártkatonáknak a magyar felsőoktatás körül, hogy miért problémás ez, valójában miről szól ez az példátlanul tragikus ügy, arról egy büdös szó nem esik. Megy a paraszt vakítása. Mert itt ennek van nemzetstratégiai jelentősége. Meg mindannak, amin a dinasztia, a klán, a holdudvar nyer, és mindenki más veszít. És nem elég, hogy műveletlen, ostoba politikusok és a kiszolgálószemélyzetük naponta alázza a tudományos intézményeket és személyesen a kutatókat, a Navracsicsok és Böszörményi-Nagy Gergelyek félreértésről lamentálnak, a pártpropaganda hazudik és brüsszelezik, a valóságban a korrupció kormánya a saját hatalmi ambíciói oltárán újabb mélyütést visz be a felsőoktatásnak, a tudományos szférának, az ország jövőjének. Azt kockáztatják, hogy a magyar tudományos szféra kimarad a valódi versenyből, az értékes nemzetközi kapcsolatokból és vérkeringésből, aki teheti külföldre viszi a tudását, és maradnak a szellemileg alultáplált, fanatizált, hozzáadott értékteremtésre alkalmatlan rabszolgák. Akik korgó gyomorral, büszke (ön)tudatlanságban dicsőíthetik az elnyomóikat. Az elnyomóikat, akik megüzenték a Parragh nevű bukott csempéssel, hogy hamarosan repül a sapi a prémium szárnyvégről is. Lehet örülni.

A címlapképen Varga Judit fideszes miniszter látható, aki havi 1,4 millióért ül a Miskolci Egyetemet fenntartó kuratóriumban. (Fotó: Facebook/Varga J.)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább