NEHAZUGGY

Mekkora üzlet, micsoda befektetés, minő páratlan nemzetstratégiai húzás

Molnár Bálint | 2023. Január 9, Hétfő | 8:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Épeszű jó reggelt kívánok, zsinórban harmadszor ebben a vadonatúj évben! Kicsit nem figyeltünk oda, és máris ránk rontott a böjt szűk esztendejének második hete, amibe ráadásul egy péntek 13-a is pont belefér. Ezért bár még csak hétfő van, szeretném jelezni, hogy aki triszkaidekafóbiában szenved, azaz retteg a tizenhármas számtól, a péntek 13-ától meg különösen, azzal a magam módján ez úton is együttérzek.

Ezzel szemben aki pénteken, 13-án Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a saját nevenincs, konkrétan koppintott nevű, közepesen sikertelen zenekarát lépteti fel az általa vezetett Petőfi Irodalmi Múzeumban, és nem éri be ennyivel, de még az is ráfér a 150%-ban rezsimszolga arcberendezésére, hogy a saját műbandája kreálmányait Petőfi öröksége szerves részének titulálja (és igen, úgy érti, nem kevesebbet állít, mint hogy akár Petőfi Sándor is írhatta volna Demeter Szilárd bazseváit), az iránt csak a legmélyebb megvetésemet tudom kifejezni. Úgy is, hogy fogalmam nincs, mi a pontos megnevezése annak a betegségnek vagy szindrómának, amiben ezek az Orbánt kilógó nyelvvel szolgáló, irányított cselédmentalitással megvert önjelölt kultúrkomisszárok szenvednek, de a frusztrációnak és a minden oldali identitászavarnak valami egészen súlyos formája lehet. Nem kicsit beteg, hogy a magyar irodalom nyolcvan százalékát kukába dobandó szemétnek tartó kalapácsos megmondóember egy lapon emlegeti magát a forradalmár költővel. Ő, aki a teljhatalom ánuszának fényesítéséből él, aki a minden ellenkező véleményt üldöző hatalom oldalán vicsorog mindenkire, aki szerint nem az illiberális-korrupt főnöke a magyarok megmentője, ezerévente legfeljebb egyszer születő politikai zsenije. Hálás vagyok, hogy én nem tartozom a NER eltorzult lelkű Demeterei és a hozzájuk hasonló kiszolgálószemélyzet tagjai közé, így nem tudhatom, hogy ha Petőfi ma élne, akkor rockzenész lenne, vagy sem. Viszont irodalmi, történelmi és politikai ismereteim alapján nem tartom valószínűnek, hogy ha Petőfi ma élne, bármilyen közösséget vállalna bárkivel, akinek nyomorult élete és önmegvalósítása csúcsa az, hogy zsarnokokat szolgálhat. Hogy lojális lehet a neki némi hatalmat, külön bejáratú szemétdombot biztosító népnyomorítóhoz.

Tudom, hogy ez egyáltalán nem nemzeti sorskérdés (súlyos kórtünet igen), de akkor is van abban valami bántó és méltatlan a múltunkra, a jelenünkre és a nagyjainkra nézve, akire valóban büszkék lehetünk, hogy Isten-tudattal megvert helyettes senkik kapaszkodnak az emlékükbe, az áldozatukba, a bátorságukba, a szilárd értékrendjükbe, és lerántják őket magukkal a pöffeszkedő senkiség mocsarába. Demeter Szilárd rivaldafénybe tolt ripacskodásánál valamivel húsba vágóbb kérdés az a sok száz millió eurós hitel, amit a böjt évében a NER csak azért is Vodafone megvásárlására fordít. Mert bizony így rendelkezett a homárjobboldali kormány (egy mikor máskor, ha nem egy vasárnap megjelent határozat szerint), amelynek lényege, hogy az ÁLLAMI Magyar Fejlesztési Bank számára egy 425 millió eurós (= közel 170 milliárd forint = sok ezer haszontalan, túlárazott horkolásgátló, azt is a mimagyarok fizették boldogan, dalolva) hitelkeret biztosítását hagyták jóvá azzal, hogy a tőkekövetelés 80 százalékára (!!!) az ÁLLAM vállal kezességet.

Mekkora üzlet, micsoda nettó közérdek, mekkora befektetés, micsoda nemzetstratégiai húzás. Ja, megveszik, csak azért is megveszik, hogy az nyereségből (extraprofitból!) majd a pedagógusok béremelését finanszírozzák. A francot. Hitelt fognak törleszteni az elvtársak a nép hátán, ahogy az már tavaly nyáron előrelátható volt, amikor benyögték, hogy a kormány és az eladósodott (!) Fidesz-közeli 4iG-csoport megvásárolja a Vodafone magyarországi üzletét, ami egy nem kevesebb, mint 715 milliárdos ügylet lesz. Ez körülbelül egy akkora tétel, amennyiből a pedagógusok bérrendezése simán kijönne, ha lenne rá akarat. Akarat az nincs, ellenben a korrupció kormánya számára életbevágó, hogy legyen egy teljesen kormányközeli, Demeterhez és az általában vett kiszolgálószemélyzetéhez hasonló, tök lojális (fedősztori fideszül: magyar kézben lévő) nagy telekommunikációs szolgáltató, hogy a rendőr- és megfigyelőállam végre a maga elrettentő valójában kiteljesedhessen. Hogy ne kelljen szarakodni mindenféle izraeli kémprogramokkal, magyarázkodni, hajat dobálva menekülni a sajtó elől, midőn kiderül, hogy itt az állampárt ellenségeit a törvény meghágása révén, következmények nélkül lehallgatják, megfigyelik. Ebben a 715 milliárdos gigabizniszben nem egyszerűen a pénz a riasztó, hanem ez. Hogy tökéletesen leképezi a moszkvai és pekingi mintára durvuló rendszer logikáját. Ebbe a logikába tökéletesen illik a Vodafone felvásárlása, a totális kontroll a magyar társadalom felett.

És igen, emellett ott van a pénz is. Most kiderült, hogy ja, hitelt kell majd törleszteni, ergo ha egy nyereséges buliról lenne szó (nincs szó semmi ilyesmiről), akkor sem hozna egy ideig jelentős bevételt az államnak a cég. De ugyan ki ne akarna HITELBŐL 715 forintért megvenni egy olyan céget, amely évente 65 forint jövedelmet termel, miközben a hitel kamatára évente 71 forintot kell fizetni? Na? Ki az a hülye, aki ebben nem lát üzletet? Gulyás azt nem tudta megválaszolni tavaly augusztusban, hogy milyen megtérüléssel számol a gazdasági zsenik és okleveles jogászok homárzabáló kormánya, de azt megjegyezte, hogy ez a vásárlás szerintük BEFEKTETÉS, szemben a tanárok béremelésével, ami KIADÁS. Ebben az érvelésben már akkor minden benne volt. Akkor, tavaly nyáron egy forró augusztus végi kormányinfón, amikor a Gulyás nevű beszélő fejtől azt is megkérdezték, hogy és ugyan miből fogja finanszírozni a kormány a vásárlást? Esetleg hitelből? És ha igen, milyen hitelből? Gulyás azt válaszolta, hogy amikor az ügyeletet megkötik, akkor ezt nyilvánosságra hozzák majd, de a kérdésben rejlő feltételezés nem áll távol a valóságtól.

Tessék, itt van, már nem homályos jövő idő, hanem a húsba vágó jelen. Igen, hitelből shoppingol az állampárt. Nem is akármilyen konstrukcióban. Azt eddig is lehetetett tudni, hogy az adófizetői pénzekből működő fideszes állam 49, a 4iG pedig 51 százalékos tulajdonrészt szerez majd a cégben. A kérdés az volt, hogy az eladósodott 4iG-csoport hogyan szerez finanszírozást az akvizícióhoz. Normális bank ugyanis aligha ad csilliárdos kölcsönt egy veszteséges cégnek. Nos, a nagybevásárlásról szóló hírek felröppenésének idején a Fidesz-közeli 4iG-t vezető, a Fideszhez közeli Jászai Gellért arról lamentált, hogy ő szigorúan a piacról kíván forrásokat szerezni az ügylethez. Tessék, ímhol a „piac”: az állami Magyar Fejlesztési Bank. Vagyis a magyar Vodafone úgy kerül egy magánvállalat többségi irányítása alá, hogy a vételár felét az állam köhögi ki, a másik fele jelentős részét meg egy állami bank hitele biztosítja. Slusszpoén és duplacsavar: az állami hitel mellé állami kezesség is jár, vagyis a kockázatot az adófizetők pénzéből működő állam vállalja, miközben a cégtulajdon többsége és az irányítás egy rosszarcú figura magánérdekeltségébe kerül.

Nem vagyok jártas a 700 milliárdos üzletek világában, de az rohadtul érdekelne, hogy szigorúan gazdasági, pénzügyi szempontból létezik akár egyetlen racionális, elfogadható érv, ami amellett szól, hogy ez a gátlástalan dúlás az ország érdekét szolgálja? Hogy van értelme spórolni, fagyoskodni, takaréklángon szopogatni a csirkeszárnyvéget, hogy megéri csődbe taszítani kisvállalkozásokat, cégeket, szarrá szopatni a tanárokat, és népnemzetileg összehúzni a gatyaszíjat? Van olyan ország, ahol ezt így meg merné húzni egy kormány? Van olyan Venezuelánál csak kettővel demokratikusabb ország, ahol ezt le lehet nyomni a köz torkán? Hogy én vállalom a kezességet az üzlettársam hitelfelvételére, én leszek a kisebbségi tulajdonos, miközben a kockázat nagy része az én felelősségem úgy, hogy ő meg se tudná venni az üzletet nélkülem. Ha a kormány szerint nem a böjt éve lenne az idei, ha nem lenne egyetlen iskola se Magyarországon, ahol tanárhiány van, ha csak az nem enne, aki nem éhes, akkor is történelmi bűn lenne ez a tranzakció. A NER 13. évében viszont ez csak egy közönséges, szóra sem érdemes, szürke évkezdés. A java meg még csak ezután jön.

A címlapon a nemzetvezető látható a Zala ZONE Járműipari Tesztpálya megnyitóján, egy Vodafone által bemutatott távvezérlésű autóval, 2019-ben (Fotó: Vodafone Magyarország)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!