NEHAZUGGY

A kitöréshez az alapoknál kellene kezdeni. Annál a résznél, amit baltával, láncfűrésszel trancsírozott szét a NER

Kulturált jó reggelt, a kilátásokhoz képest (értsd: kanyarban előztünk, csakhogy egy egész kamionsor jött szembe), illetve a hagyományaink tiszteletének jegyében vidám vasárnapot kívánok mindenkinek! A kamionsor annyira nem, ellenben az például feltétlenül egy vidámságra okot adó tényállás, hogy Magyarország nem Dél-Szudán, ahol fegyveres konfliktusok dúlnak, ahol éhínség pusztít, és ahol újságírókat tartóztatnak le azért, mert kiszivárogtatják a himnusz szavalása közben baleseti jelleggel bevizelő elnökről készült felvételeket. Itt még nem tartunk. Fegyveres konfliktusok nem dúlnak, és a kormánynak köszönhetően – hát hiszen itt minden pozitív esemény, fejlemény a kormánynak köszönhető, és minden negatívum külső körülményekhez és beavatkozásokhoz köthető Sorostól az elcseszett brüsszeli szankciókig – kimaradtunk a háborúból is. Cserébe mi vagyunk az egyetlen ország Európában, ahol a fegyveres-háborús konfliktus áldásos hiánya ellenére a háborús veszélyhelyzet nevű különleges, teljhatalmi visszaélésekre lehetőséget teremtő jogrend uralkodik. Éhínség még annyira sincs, mint háború, miután széles körben ismert kereszténydemokrata alaptézis, hogy Mária és Viktor országában csak az nem eszik, aki nem éhes. Arra pedig soha nem vetemednének, hogy az újságírókat böribe zárják. A rezsim nagyvonalúan megelégszik azzal, hogy kiröhögi, semmibe veszi, hülyének nézi, mindenféle rágalmakkal illeti, támadja, karaktergyilkolja és a munkájukban akadályozza őket.

Ez a gazdasági konjunktúra és pénzbőség kényelmes évtizede alatt sem volt idegen az állampárttá hízott Orbán-párttól, de most, hogy ott a kamionsor, amiről Oszkó Péter volt pénzügyminiszter beszélt, vagyis amikor élesben nézzük, hogy egyáltalán nem létezik az az álomvilág, amiről 2010 óta halandzsázik az Orbán-kurzus, amely szerint Magyarország a világban zajló folyamatoktól elszigetelten létezik, és a külső körülményektől függetlenül, a szuverenitás zászlóját lobogtatva, a saját lábán állva, a külső körülménytől függetlenül képes alakítani az életét, ezzel szemben a maga kis, nyitott gazdaságával a végtelenségig ki van szolgáltatva a világban zajló folyamatoknak, még inkább szükség lesz Rogán minden elterelő, válságot és káoszt aláaknázó ténykedésére. Arra, amiről tegnap reggel is esett néhány szó itt.

Annál is inkább, mert ezen a globális kiszolgáltatottságon rengeteget rontott az elmúlt tíz év felelőtlen hintapolitikája (keleti nyitás, kipcsak rablómesék és társaik), és az, hogy a költségvetési politikában, az energiabeszerzésben vagy éppen a szavazatvásárlást célzó pénzosztogatásban teljesen tévesen ítélték meg az elvtársak a folyamatokat. Én nem vagyok ennyire jó véleménnyel róluk, szerintem szándékosan magasról leszarták az evidens folyamatokat és a döntéseik hosszabb távú következményeit. Úgyhogy igen, ezért Európa-bajnok Magyarország az inflációs adatok tekintetében, de ezért ezüstérmes az EU-ban a fizetések versenyképtelenségét illetően is, és ezért számít baromi nagy sikernek, hogy nem 420, hanem csak 395 forintba kerül egy euró. Igen – a volt pénzügyminisztert idézve – felelős kormány egy fillért sem költhet most klientúraépítésre, le kell mondania a politikai előnyök hajszolásáról, de én sem az ő, sem senki más helyében nem állnék fél lábon addig, ameddig ez bekövetkezik. Már csak azért se, mert felelős kormány és a Fidesz/Orbán nem hozható közös nevezőre.

Meg azért se, amivel kapcsolatban Krekó Péter, a Political Capital – a rezsimpropaganda által korábban a véleménye miatt szintén keresztre feszített és lejáratott – elemzője úgy fogalmazott, hogy nem várhatjuk el egy oroszlántól, hogy egyik napról a másikra növényevő legyen. Én sem várom el egyáltalán, sőt, mindenki mást is óva intek attól, hogy ilyen illúziókat kergessen a homárjobboldali miniszterelnökkel kapcsolatban. Itt arra gondolt az elemző, hogy az uniós források befagyasztásának veszélye ide vagy oda, nem érdemes a jogállamisági kérdésekkel kapcsolatban kompromisszumra való hajlandóságot várni Orbántól. Pedig felelős kormányfő egy ilyen valóban válságos helyzetben az ország érdekeit tartaná szem előtt, és belátná, hogy az ország érdeke az uniós források teljeskörű lehívása. Aminek feltétele a tizenhárom éve tartó kormányzás alapvetésének számító nepotizmus (mészároslőrincizmus, tiborczizmus) és korrupció felszámolása. Csakhogy ez nem lehetséges, mert ebben azért benne rejlik a veszély, hogy a holdudvar, a pereputty egyik-másik kulcsfigurája akár börtönbe is kerülhetne, ez pedig kikezdhetné a rendszer stabilitását. Úgyhogy konszolidáció helyett borítékolhatóan folytatódik a radikalizálódás, ami illiberális rendszerektől különösen gazdaságilag nehéz időszakokban – amikor nem az van, hogy ömlik a pénz mindenhonnan, és egészen kis szemfényvesztő alamizsnákkal, mikroszkóp alatt is nehezen azonosítható hozzáadott erőfeszítéssel és értékkel is elfogadható eredményeket lehet produkálni, és azzal választástól választásig házalni – egyébként semennyire nem idegen.

Ha tehát a világban zajló folyamatokat (járvány, háború és ezek következményei) köbre emelő elmúlt tizenhárom évnyi, számos fronton bűnösen elcseszett kormányzást szem előtt tartjuk, nagyjából azért körvonalazódnak a kilátásaink. De ez nem minden. Tudják még fokozni a kollektív megrökönyítést. Engem legalábbis elborzasztott, hogy a miniszterelnök azonos vezetéknevű politikai igazgatója mit kötött a nyilvánosság orrára abból, amit a főnöke egy zárt körben lezajlott decemberi szeánszon előadott az ő stratégiájáról és tenyérjóslatairól. Attól tartok, ugyanolyan jól bejönnek, mint az, hogy Szerbia nyeri a világbajnokságot, vagy mint az, amit a 2010-es kormányváltás után jósolgatott arról, hogy reális esetben 2020-ra lehet Magyarországon euró. Amihez képest alighanem Bulgáriában és Romániában is hamarabb vezethetik be az eurót, mint Mária országában, ahol 2022 végén Viktor már hallani sem akar az euróról. Ha ehhez még hozzávesszük azt a bölcselkedését, amellyel megjósolta Európa szélsőjobbra fordulását is, van némi ok az aggodalomra. Orbán Balázs Mandiner nevű pártlapban megjelent dolgozata szerint ura és parancsolója arról delirált, hogy Magyarországnak reális esélye van kilépni a közepesen fejlett országok csapdájából, és Közép-Európán belül regionális középhatalmi státuszt elérni, hogy már megint történelmi lehetőség kapujában állunk, csak az a lényeg, hogy a neoliberális világrendet kikezdő válságfolyamatok eredményeként visszaálló hidegháborús blokkok kontextusában nemet mondjunk a blokkosodásra, azaz kimaradjunk az USA vezette blokkból.

Tényleg csak röviden, majd érdemes lesz hosszabban is, mert ezt a hagymázas, eszelős nagyot álmodást szokták zsenialitásnak csúfolni. Ha az a vonatkoztatási pont, hogy Orbán tavaly több pénzt keresett, mint az uniós miniszterelnökök többsége, akkor már most sikerült elérni a középhatalmi státuszt. Ha az a vonatkoztatási pont, hogy tizenhárom év kétharmados illiberális pusztítás után Magyarország az Európai Unió második legszegényebb országa, akkor kiváló ütemérzékkel beszél hülyeségeket Orbán Orbán nevű főnöke. Hasonló a helyzet, ha azt vesszük alapul, hogy 13 év sikereket sikerre halmozó gazdasági dübörgése, keleti nyitása, Európa- és világbajnok járvány- és gazdasági válságkezelése, nem utolsó sorban a világon egyedülálló rezsicsökkentése ellenére ez a kormány nem volt képes a pedagógusok bérének emelésére, ehhez Brüsszel és az egész balliberális nemzetközi háttérhatalom közreműködésére és mocskos pénzére van szükség. Baromi jól hangzik, hogy a felcsúti küldetéstudat 13 év után most már aztán tényleg középhatalmat szeretne csinálni Magyarországból, csakhogy ez most úgy néz ki, hogy az összes régiós országhoz, a szomszédokhoz képest lemaradtunk, éltanulóból sereghajtóvá váltunk, és ársapkás csirkeszárnyvéggel védjük az összkomfortos nyomorúságot.

Lehet és jobb híján kell is illiberális lózungokat pufogtatni mindenféle belterjes ünnepi lakmározásokon, de a kitöréshez az alapoknál kellene kezdeni. Annál a résznél, amit baltával, láncfűrésszel trancsírozott szét a nemzetikeresztény kormány: a közoktatásnál. Mert a kitöréshez, felkapaszkodáshoz versenyképes tudásra van szükség, a hittan és a testnevelés ehhez rohadtul kevés. Funkcionális analfabétákkal nem fejlődés lesz, hanem visszafejlődés. Korrupt rendőrök által rendpárti eszközökkel nyomorgatott közoktatásból, kontraszelektált, velejéig korrupt, hozzáadott értékteremtésre alkalmatlan és képtelen nemzeti oligarchiából soha a büdös életben nem lesz semmiféle középhatalmi státusz. Ennek az országnak az biztosít picinyke súlyt, némi tekintélyt és kitörési lehetőséget, hogy az EU és a NATO tagja. Pont az, amit kitartóan igyekszik aláásni az illiberális Orbán-rezsim. Nonszensz, önsorsrontás, nem bocsánatos bűn. Hagymázas idiotizmus azt gondolni, hogy ha az USA nekünk nem mondhatja meg, majd Kína és Oroszország sem fogja megmondani. Hogy egy ekkora ország független maradhat a globális folyamatoktól, amelyekről fent szó volt. Én nem tudom, hogy ez most megint a cirkuszi mutatvány része, mert kenyér úgyse nagyon lesz, de ha netán komolyan gondolta ezt a stratégiai zsákutcás delirálást, akkor rohadt nagy bajban vagyunk. Pedig eddig sem voltak jók a kilátásai Európa legkorruptabb szegényházának.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább