NEHAZUGGY

Nem lázad, nem hőbörög. Tűri és talán élvezi is

Vogronics András | 2022. November 21, Hétfő | 19:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hello, hello, újra itt vagyok, vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok. Tudom, tudom, nem láttál rég, bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég. Az udvari dalcsináló úr szavaival szólva végül is ez a helyzet, de semennyire nem vall rám, úgyhogy inkább maradjunk abban, hogy brékó, brékó, itt az elveszett billentyű kalapáló! Röviden, tömören. A könyv, igen a könyv (Szenteltvíz) vitte el mostanában minden energiámat, időmet, és viszik majd a pénzemet is a kiadási költségek, de remélem, egyszer majd megtérül a befektetett energia, a sok agyalás. Ha máskor nem, majd amikor már nem leszek. Abban az lesz a szar, hogy nem tudok majd róla, de ez van. Valamit valamiért. A lényeg, hogy visszazökkentem.

De sikerült? Muszáj. Bár ahogy az elmúlt napok történéseit olvasgattam, tulajdonképpen megint semmiről nem maradtam le. Olyan ez a NER által kreált világ, mint a Barátok közt című örökbecsű sorozat volt: bárhonnan nézhető. Annyit biztosan tudni, hogy elkezdődött a világbajnokság. Mármint a foci. Ez azt fogja jelenteni szerintem, hogy a mi doktorminiszterelnökünk semmi mással nem foglalkozik majd, kizárólag ezzel. Most a fű sem fog nőni a Karmelita erkélyén, szerintem az egész sasfészket átalakítják egy sörsátorrá, ahol az összes műkedvelő nertárs majd reggeltől estig tombolhat, és totózhatnak, tippmixelhetnek kedvükre, hogy ki nyeri a vébét.

Meg is nyilatkozott a mi hatalmas tudású szakértőnk, a stadionépítések koronázatlan királya a témában, hogy ő kinek szurkol, szerinte ki nyeri a vébét. Akkor most idetenném az egyik 4 évvel ezelőtti delirálását:

„Mindig is a Duna-menti futballkultúra része volt Magyarország. A horvátok sikere persze a horvátoké, de egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen az a régió dicsősége is, még hogyha a horvát zászlót kell is most a magasba emelni. És én teljes szívvel szurkolok, nem csupán azért, mert a horvátok a barátaink és a szomszédaink, hanem mert azt a futballkultúrát képviselik, amihez mi is tartozunk, még ha már nem is érjük el, sőt meg sem közelítjük azt a szintet, amire a horvátok képesek. De azért ez mégiscsak a mi kutyánk kölyke.”

Azóta kicsit változott a politikai széljárás itt a Balkánon, az Andrej Plenković vezette Horvátország nem igazán rajong Orbán populista, korrupt rezsimjéért. A mutyizásokért, amelyeket a közelmúlt sajtóhírei alapján meg is próbált megakadályozni, pláne nem:

„Nem felhőtlenek a horvát-magyar kapcsolatok az INA felvásárlása óta. Az adok-kapok az idén a magyar miniszterelnök egy elejtett félmondatával kezdődött. Orbán Viktor azt találta mondani: hazájának nem lenne gondja az orosz olajimport embargójával, „ha nem vették volna el” a tengerét. Zágrábban nem hagyták szó nélkül megjegyzését. A horvát kormányfő később felrótta neki a diszkriminatív, kettős magyar benzinárat, ami alapján a külföldiek Magyarországon többet fizetnek az üzemanyagért. Egy gázsvindli után Andrej Plenković a magyar többségi tulajdonban álló INA vezetését menesztette volna, a horvát lapok pedig a minap arról cikkeztek: miniszterelnökük személyesen fogja megakadályozni, hogy Horvátországnak az INA utáni második koronaékszere, a Fortenova magyar, méghozzá Orbán-közeli kezekbe kerüljön.”

Ezen kívül a horvátok 2023. január 1-től bevezetik az eurót, és öles léptekkel haladnak azon az Európába vezető úton, amire mi még rá sem léptünk, hála és köszönet a mi demokratikus értelemben kontraszelektált, unióellenes Orbánunknak. Ha van valami, ami magyarázó erővel bír abban a vonatkozásban, hogy idén miért Szerbiának, a kontinens másik oroszbarát, autokratikusan berendezett országa csapatának szurkol a mi szélsőjobbos nemdiktátorunk, akkor az ez a fent idézett apróság. Szerbia természetesen az a csapat, amelyért az orosz szurkolók többsége is szorít majd, miután Putyin háborúja miatt kizárták a csapatukat a világbajnokságról. Az oroszok és a szerbek között amúgy is van egy hagyományosan erős kapcsolat, ezt erősítette fel most a vébé előtt egy akció, hogy találjanak egymásra a szurkolók. A felmérések szerint jól is áll a ügy.

Tehát a szélkakas irányba állt, és természetesen megmutatja, honnan fúj a szél. Nem is olyan régen, szeptemberben – majdnem párhuzamosan a horvátok felháborodásával – a mi hősünk átvette a Szerb Köztársaság Érdemrendjét Aleksandar Vucic szerb államfőtől, amely plecsnit olyan prominens egyedek is büszkén viseltek már előtte is, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök, Hszi Csin-ping kínai elnök, Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnök, Kirill moszkvai pátriárka, valamint Milorad Dodiknak, Bosznia-Hercegovina háromtagú államelnöksége szerb tagja. Grandiózus társaság, és nagy elismerés ez egy olyan államfőtől, aki köztudottan oroszpárti és nacionalista nézeteiről híres. Ők voltak azok, akik Orbánnal az üres pályaudvarnak integettek a szerb-magyar vasútvonal átadásakor. És igen, Vucic az is, aki szerint Orbán akadályozta meg azt, hogy megtámadjuk Szerbiát az 1990-es délszláv háború idején. (Mert Clinton erre kérte Orbánt az meg nemet mondott. Állítólag).

Szóval a titánok egymásra találtak és most együtt bomlasztanak. Meg együtt védekeznek a gaz migránscsordák ellen, értsd: együtt kegyetlenkednek velük, ha arról van szó. És általában arról van szó. Közhely, de megállja a helyét: madarat tolláról, Orbánt a barátjáról. Mindenesetre mindenki megnyugodhat, én is. Orbán a díszpáholyból fogja végigizgulni majd a döntőt, az meg, hogy itthon mi van a pedagógusokkal, a gigainflációval, az üzemanyaghiánnyal, és egyéb apró-cseprő dolgokkal, ki a faszt érdekel? Majka is megénekelte, hogy a wellnessek tele, pénz van dögivel, az áruházak parkolóiban nincs hely. Mintha mi sem történt volna. Szerintem nem is fog. Eddig a konjunktúra miatti jólét vakította a közönséget, most meg a spórolással van elfoglalva. Kéz kezet mos, ez a csodálatos nép pedig legitimálja Orbán döntéseit. Nem lázad, nem hőbörög. Tűri és talán élvezi is. Esetleg mormog az orra alatt, aztán hazamegy és előveszi a dunyhából a pénzt. Mert úgy látom, tartalékok vannak. Ha nem lennének, itt már lebontották volna a Parlamentet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!