November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Az ő vállalkozása, az ő tulajdona és azt tesz vele, amit akar

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom a Bojár Gáborral készült interjút, mert felüdülés olykor, ha nem valamelyik celeb aktuális problémájáról próbálnak meg informálni. Már csak azért is szokott gondot okozni számomra az utóbbi, mert többnyire halványlila gőzöm nincs, kit kell tisztelnem az éppen házasodó, váló, összevesző, kibékülő hírességekben. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy napok – bár inkább hetek – óta mindenhol belefutok valamilyen Andi gyötrelmeibe, akit üldöz a balsors. Ha a bulvárlapokat bújnám, nem is lenne ezzel gond, de nem szokásom. Így aztán jó szarul érzem magam, mert mindig az az érzésem támad, hogy az alapműveltséghez tartozik az ő ismerése, így aztán én egy sötét tahó vagyok. Mondjuk ez egyáltalán nem kizárt, legfeljebb más okból vagyok bunkó.

Nadehogy Bojár Gábornál tartottam és annál a megjegyzésénél, hogy szerinte Orbán ki akarja léptetni az országot az Európai Unióból, és amikor erről először szót ejtett, (mégpedig a Hír TV-ben. Sokat változott azóta a világ, ma már aligha mondhatna el ott bármit) akkor még sokan nem hitték el, most meg de. Nem kimondott mániám önmagamat idézgetni, de most mégis ezt fogom tenni (lásd: első bekezdés utolsó mondata):

Abban teljesen biztos vagyok, hogy az Orbán-kormány eredeti terve is ez volt első perctől kezdve: kivinni az országot az Európai Unióból. Kiszívni minden pénzt, amit csak lehet és a pénz fogytával kilépni. Logikusan nem is lehet más választásuk, mert az uniós szabályok egy csomó mindenben megkötik a kormány kezét. Arról nem beszélve, hogy amennyiben egy komolyabb vizsgálat elindulna, mindenki – aki az elmúlt évek során hatalomban, vagy hatalom közelében gazdagodott rogyásig, mehetne a börtönbe.

Azt pedig sem Orbán, sem az udvartartása nem fogják megvárni. Csukott szemmel merem állítani, tátva maradna a hívek szája, ha megtudnák, melyik külföldi bankban melyik kedvencüknek mennyi pénze ücsörög csöndesen. Tehát nem pálya egy bukás. A hatalmat hosszan – lehetőleg örökre – megtartani demokráciában nem lehetséges. Tehát nincs más opció, mint kilépni.

Lehetséges, hogy az Unió a Brexit okozta sokkból ocsúdva be fog keményíteni a pávatáncosoknak, esetleg befagyasztja a támogatásokat addig, ameddig el nem számolnak az országok az eddig kapott összegek felhasználásával. Az esetünkben nagyjából azonnali államcsődöt jelentene és lehet, hogy a hívek az első nyugdíj elmaradását még betudnák annak, hogy támadják a Viktort, de a második, harmadik hónapban kitörne a csirkefarhát-lázadás. Akkor már nem biztos, hogy maradna idő a menekülésre és az sem biztos, hogy lenne rá mód. A legbiztosabb megoldás a kilépés és a teljes hatalomátvétel. Sokan emlékszünk még. Totális diktatúra, egymás feljelentgetése, a külföldre utazás korlátozása, az információáramlás ellenőrzése és minden, ami ezzel jár.

Ez az idézet egy 2016-ban megjelent firkálmányból van tőlemtől. Azóta is – talán előtte is, de a kereső nekem ezt a cikket dobta ki legrégebbről – elmondtuk már szerintem mindannyian és igen sokszor, hogy ez a veszély bizony folyamatosan fennáll. Hogy kétség se legyen a taplóságom felől, ezennel megveregetem a saját vállamat, már amennyiben az uniós reakcióra vonatkozó részt most, ennyi évvel később és a mostani ismereteink birtokában értelmezzük, holott amikor leírtam, ennek jele és esélye sem volt. Bizony bekövetkezett az, aminek a feltételezése hat évvel ezelőtt még harsány röhögést váltott ki igen sok emberből. A csirkefarhát-lázadás még előttünk van, de hogy a pávatáncos napról napra araszol a kijárat felé, abban teljesen biztos vagyok.

Abban nem volt igazam, hogy azonnali államcsőd követné az uniós források befagyasztását, mert nem követte. Azon már el lehet huzakodni az éji homályban, hogy akkor járunk-e jobban, ha a dédunokáinkat is eladósítja Orbán a kilépés és/vagy a bukása előtt, vagy talán jobb lett volna gyorsan túlesni a dolgon akkor is, ha nincs kéznél Lidokain. A mostani eszemmel azt mondom, a legelejétől kezdve, már a kollégiumi közös büdösödések alkalmával pontosan ki volt dolgozva a terv. És már akkor sem az ország jobbá tétele, fejlesztése, modernizálása – pláne szolgálata – volt a cél, hanem egy szűk kör számára profitot termelő birodalom kiépítése. Erről talán csak néhányan tudtak akkor, a többieket inkább fel- és kihasználta Orbán. Az is lehet, hogy a kezdet kezdetén csak az ő beteg agyában volt meg ez a terv, aztán akit lehetett, azt manipulált maga körül. Gondoljunk csak hálatelt szívvel Simicska Lajosra és Kövér Szilárdra, akik ott bábáskodtak Orbán birodalmának születésénél. A székházeladástól a papa bányavásárlásáig, Anikó asszony szőlősgazdává válásától a vidék elfoglalásáig. Szerintem Orbán már akkor is tudta, hogy az unió nagy lehetőség pénzügyileg, de el fog jönni a pillanat, amikor csak gátat jelent. Ezért lehet az, hogy a második trónralépésétől kezdve mindvégig ott volt a propagandában az országlakók áthangolása. Ez még nem járt teljes sikerrel, a felmérések azt mutatják, hogy túlságosan sokan akarnak uniós polgárok maradni. De azt sem lehet állítani, hogy teljesen eredménytelen a dolog, mert nem az. Sokan, egyre többen elhiszik, hogy Brüsszel miatt van minden kínjuk és bajuk.

Alapvetően persze Orbánnak nincsen szüksége a polgárok jóváhagyására, parlamenti többséggel át lehet tolni a kilépést, nem kell – már nem is lehet – népszavazáshoz kötni. Eddig is kiléptethette volna az országot, ezután is bármelyik percben megteheti. De nem mindegy, hogy ez mekkora ellenállást váltana ki, mert nincs elég rendőr, katona, tekes ahhoz, hogy megfékezzék az esetleges zavargásokat. Egyszóval ameddig lehet, még dolgoznak az agymosáson. Ezért van az, hogy mindenről a világon Brüsszel tehet. Arról is, hogy jönnek a migránsok, arról is, hogy háború van a szomszédban, hogy alacsony a pedagógusok bére, hogy drága a vaj, a kenyér, a gáz, az áram és arról is, hogy eső után néha szivárvány van az égen. Mindent, ami az Orbán-rezsim hibája, bűne vagy szándékos rombolása, Brüsszelre kennek, ezt terjesztik a propagandistáik reggeltől estig, ezt írja az összes pártlap, ezt mondják a közpénztévében. Abban a pillanatban fog dönteni a fővezér, amikor már csak gátja lesz a teljhatalmának az unió, hasznot onnan nem remélhet. Meggyőződésem, hogy ezt a legutolsó pillanatra tartogatja, amikor már semmi más eszköz nem marad a kezében ahhoz, hogy hatalomban maradjon és megússza – vele persze a bűntársai is – az elszámoltatást. Mert bár nem túlságosan nagy a kockázata annak, hogy végül az emberek az utcán váltsanak kormányt, de azért van ilyen kockázat. A nagyobb baj az, hogy a mértéke nem kiszámítható. A tüntikéznek, megunják és hazamennektől a komolyabb összecsapásokon át a mindent elsöprő lázadásig bármi benne van a kalapban és nem lehet azt tudni, melyik lap kerül elő a döntő pillanatban.

Egyszóval én úgy gondolom – mindig is úgy gondoltam -, hogy Orbán eddig is, ezután is a személyes érdekei szerint fogja használni az országot, meggyőződése, hogy az ő vállalkozása, az ő tulajdona és azt tesz vele, amit akar. Ha volt is valaha olyan gondolata, hogy a demokrácia és a jogállamiság hasznos dolog, az mára egészen biztosan elmúlt. Ez az egész egy játszma számára, csak róla szól és a hatalomról. Minden és mindenki csupán egy figura a táblán, önmagában értéktelen, feláldozható, lecserélhető. Az ő valósága már régen egy párhuzamos valóság, ám ez nem jelenti azt, hogy nem vonható felelősségre. De bizony.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!