Mire megtudjuk, miben sündörög Lázár, már majdnem mindegy lesz

MTI Fotó: Máthé Zoltán MTI Fotó: Máthé Zoltán

Lázár János táskahurcolóból mindenminiszterré avanzsált nagyhatalom informálta a népet a kormány munkájáról, elképzeléseiről. Ez – mint mindig – úgy nézett ki, hogy közölte a szikár tényeket, már ami ránk tartozik belőle. Tehát ezt megcsinálták, azt meg fogják csinálni. Vita nincs, vélemény senkit nem érdekel, kuss van és tudomásulvétel.

Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy bármi olyanról tájékoztatna minket – úgy is, mint közt – amiről egyébként szükséges lenne. Arról és úgy tájékoztat, ahogy akar. Eszi, nem eszi, kapja be. A keményen hülye kisember.

Ezen a kormányinfón ismeretlen okból Lázár a magánvéleményét is nyilvánosságra hozta, mert általában egy kormányinfón ez a szokás. Ja, mégsem. Csak most. Kivételesen, mert jók voltunk. A nyilvánosságnak szánt magánvéleménye Hódmezővásárhely gáncstalan lovagjának az, hogy bár ő 2004-ben az Unióba való belépésre szavazott, mára megváltozott a véleménye és ha megkérdeznék a kilépésről, vagy nem menne el szavazni, vagy elmenne. Ha elmenne, akkor a kilépés mellett voksolna.

Miután engem például az is érdekelne, hogy Lázár János magánember milyen forrásból vásárolgat földeket, a gyerekének nagyértékű ingatlant és miből fizet ki hirtelen kétmillió forintot csak azért, hogy ne lehessen megkérdezni, kivel és miről csacsogott egy közpénzből finanszírozott külföldi útján, de ezekre a kérdéseimre sem kapok választ, pont leszarom az ő személyes érzéseit unióügyileg. Is.

Ezzel szemben erősen elgondolkodtam a dolgon. Azt már megtanulhattuk, hogy nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem amit tesznek. Én azonban eminens tanulóként továbbléptem a tanulásban és úgy vagyok ezzel, hogy már sem az nem érdekel, hogy mit mondanak, sem az, hogy látszólag mit tesznek, hanem az aggaszt, hogy mit akarnak előkészíteni. Mert Lázár magánember János már megint sündörög valamiben.

Az egyik lehetőség: előkészítik a kilépést és tesztelik a reakciókat. Volt már ilyen, nem egyszer. Ha nincs jelentős ellenállás – mint például a netadónál, ahol volt ellenállás – akkor szépen ügyesen bevezetik. Most Jánosunk bedobta a követ és várják, mekkora hullámokat vet. Az nem baj, ha hőbörgünk, esetleg tömegek indulnak útnak ijedtükben. Az sem gond, ha tüntetgetünk. Az a tét, hogy lesz-e akkora ellenállás, ami már veszélyeztetheti a kormány pozícióit. Ha igen, akkor majd megint jön János – vagy egy másik családtag – és széttárja a kezét, hogy hát ez csak magánvélemény volt, mire ez a hőbörgés?

A másik lehetőség: életképes és valódi ellenzék híján a kormány önmagát kezdte felzabálni. Lázár elérkezettnek látta az időt arra, hogy bedobja a köztudatba az unióból való kilépés ötletét. Ha úgy tűnik, hogy sokan támogatják – ennek ágyazott meg egyébként a kormány végtelenített gyűlöletkampányától kezdve a napi migráncsozáson keresztül a tervezett népszavazásig minden -, viszont a főnök még nem akarja meglépni, akkor megpuccsolja fényestekintetű Orbán Viktort.

Az biztos, hogy Lázár belülről sokkal jobban látja a vezér állapotát és talán most elég gyengének, vagy borulékonynak ítéli ahhoz, hogy érdemes legyen próbálkozni. Rogán valószínűleg kiesett a trón várományosainak sorából, köszönhetően a megállíthatatlan információszivárgásnak és persze köszönhetően Rogán évek óta folytatott üzelmeinek. Lehetséges, hogy a nagyhatalmú mindenminiszter elérkezettnek látja az időt arra, hogy az ő fejére kerüljön a korona. Vagy az országalma.

Abban teljesen biztos vagyok, hogy az Orbán-kormány eredeti terve is ez volt első perctől kezdve: kivinni az országot az Európai Unióból. Kiszívni minden pénzt, amit csak lehet és a pénz fogytával kilépni. Logikusan nem is lehet más választásuk, mert az uniós szabályok egy csomó mindenben megkötik a kormány kezét. Arról nem beszélve, hogy amennyiben egy komolyabb vizsgálat elindulna, mindenki – aki az elmúlt évek során hatalomban, vagy hatalom közelében gazdagodott rogyásig, mehetne a börtönbe.

Azt pedig sem Orbán, sem az udvartartása nem fogják megvárni. Csukott szemmel merem állítani, tátva maradna a hívek szája, ha megtudnák, melyik külföldi bankban melyik kedvencüknek mennyi pénze ücsörög csöndesen. Tehát nem pálya egy bukás. A hatalmat hosszan – lehetőleg örökre – megtartani demokráciában nem lehetséges. Tehát nincs más opció, mint kilépni.

Lehetséges, hogy az Unió a Brexit okozta sokkból ocsúdva be fog keményíteni a pávatáncosoknak, esetleg befagyasztja a támogatásokat addig, ameddig el nem számolnak az országok az eddig kapott összegek felhasználásával. Az esetünkben nagyjából azonnali államcsődöt jelentene és lehet, hogy a hívek az első nyugdíj elmaradását még betudnák annak, hogy támadják a Viktort, de a második, harmadik hónapban kitörne a csirkefarhát-lázadás. Akkor már nem biztos, hogy maradna idő a menekülésre és az sem biztos, hogy lenne rá mód. A legbiztosabb megoldás a kilépés és a teljes hatalomátvétel. Sokan emlékszünk még. Totális diktatúra, egymás feljelentgetése, a külföldre utazás korlátozása, az információáramlás ellenőrzése és minden, ami ezzel jár.

Tehát most vagy az van, hogy Orbán elérkezettnek látja az időt és megfelelőnek érzi a pillanatot a kilépésre és Lázár János elejtett mondatával teszteli a várható reakciókat, vagy az van, hogy Orbán még nem látja elérkezettnek az időt, de Lázár elég erősnek érzi a pozícióját és elég labilisnak Orbánt ahhoz, hogy megpróbálkozzon egy hatalomátvétellel.

Bármelyik is az igazság, az teljesen kizárt, hogy a mindenminiszter minden hátsó szándék nélkül, a nagy hőség okozta sokk örömére kottyantotta el a magánvéleményét. Bármelyik verzió lesz a befutó, nem egyik napról a másikra fogunk tisztábban látni. Mire pedig már biztosat tudunk, majdnem mindegy lesz.adomány