Sokféle jele, tünete, manifesztációja lehet annak, amikor egy erőszakos, teljhatalommal uralkodó rezsim főállásban, naponta recseg és ropog, hörög és vergődik, mint malac a jégen, de az egyik leginkább szembetűnő ezek közül az – nemrég utaltam rá, holnap is fenntartom -, amikor nevetségessé válik. Amikor már gyakrabban válik nevetségessé, mint nem. Persze azt nem állítom, hogy amikor a magyar miniszterelnök élő adásban süllyed odáig, hogy azt beszéli a szájával, hogy mimagyarok 1956-ban azért vállaltunk egy forradalmat ahelyett, hogy elmentünk volna kirándulni a Magas-Tátrába, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalást, az nevetséges volna, és szívből lehetne rajta röhögni. Nem lehet rajta röhögni.
Tény, hogy azon se nagyon lehetett teli pofával röhögni, amikor pár napja a pénzügyminiszter úr – akiről az tévhit terjed, hogy leginkább influenszert és propagandistát alakító társai között ő azért mégiscsak valamelyest szakembernek számít, legalábbis egy közepesen tehetségtelen tányérnyalóhoz képest – azzal magyarázta a 26 éves rekordot ostromló inflációt, hogy tíz sorban ötször leírta: háborús infláció, brüsszeli szankciók, de ő megvéd, nem hagyja, nem engedi, amúgy ő és a kormánya semmiről nem tehet.
Az, hogy egy erőszakos, teljhatalommal uralkodó rezsim nevetségesség válik, nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy holnapután összedől, de
akkor elég nagy bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy a rezsim a saját paródiájába ment át. Pedig mindez (és az összes többi tünet, amit felsorolni sem lehet, mert soha nem lenne vége a felsorolásnak) a kanyarban sincs ahhoz a pillanathoz képest, amikor a miniszterelnök, a fent említettek főnöke élő egyenes adásban azzal nyomul az egyes szám első személyt forgatva a szájában, hogy
arra UTASÍTOTTA a pénzügyminisztert és arra kérte nagy tisztelettel a jegybankelnököt, hogy az inflációt a jövő év végére legalább felezzék meg,
és sőt, vigyék 1 százalékra. Mert az inflációt legalább egy számjegyűvé kell tenni, pláne, hogy erre szerinte van is lehetőség, hiszen az említett nertársaknak van benne tapasztalatuk. Ez már határozottan az a pont, amikor muszáj felröhögni. Az igaz, hogy annyi mindent láttunk és hallottunk már az ezeréves magyar politikatörténet legkorruptabb varázslójától és szómágusától, hogy már szokva vagyunk, tisztában vagyunk azzal, hogy mindig tudja még fokozni, de ez még annál is ütősebb, amit megszoktunk tőle. Jóval túlmutat azon, hogy a magyar kormány tokától bokáig, egyik végétől a másikig azt mantrázza hónapok óta – ahogy a főnök is mantrázta tegnap -, hogy az infláció szankciós infláció, szankciós felárat fizetünk a boltokban, és ez mind azért van, mert Brüsszel báncsa Moszkvát. Tehát ha Brüsszel visszavonná a Moszkva elleni szankciókat, akkor felére esne vissza az infláció és az energia ára. (Ha Orbán Balázst kérdezik, ők soha nem mondtak ilyet, de hát mimagyarokat soha nem lehet elég hülyének nézni.) Vagyis a lényeg: a mostani árszintért a brüsszeli bürokraták felelősek, úgyhogy harcolni kell, cselekedni kell, felezni kell, nem szabad ölbe tett kézzel szemlélődni, mert a magas árak meggyötrik a családokat, amelyek felélik a tartalékaikat. Nahát.
És nem, nem viccelt. Nem viccelt, amikor azt mondta, hogy a magas inflációt nem a piac, nem a gazdaság törvényszerűségei okozzák, hanem kívülről a politika, a brüsszeli szankciók pancsoltak bele. Nem viccelt. Ő is és a kormánya is tolják teli tüdőből, hogy ez így működik: azt mondjuk, hogy MUKODJ, és MUKODIK, bazmeg.
Nem vagyok közgazdász, de szerintem az infláció felezése nem azt jelenti, hogy ráolvasással a húszból tízet csinálunk, vagy a 30-ból tizenötöt, majd hirtelen 1-et, hanem annyit jelent, hogy a mostani drágulás jövőre nem nő a duplájára, hanem csupán a másfélszeresére, tehát a mostani csillagos eget rugdosó bázishoz képest valamivel kisebb arányú lesz. Ami rohadtul távol van az egytől, ugye. És ez az ember az ország miniszterelnöke. Aki azt állítja, hogy a gazdaság így működik. Utasításos alapon, utasításos rendszerben. Hogy odaszólunk a jegybankelnöknek, ráugatunk a pénzügyminiszterre, azt mondjuk, hogy ennyi legyen, és annyi lesz. Igen, ez abszolút így működik. A doktorminiszterelnökúr összevonja a szemöldökét, kiadja a parancsot, a szolgák intézkednek, az infláció pedig pánikrohamot kap, és engedelmeskedik.
Az mondjuk nem világos, hogy ha ez tényleg így működik, miért nem az idei év végére szól az utasítás, vagy miért nem rögtön jövő hétre? Ha ezek ekkora nagy varázslók, és ennyire értenek hozzá, hogy a miniszterelnök személyes kérésére és utasítására meg tudják felezni az inflációt, akkor miért hagyták egyáltalán, hogy megduplázódjon? Ha a magyar kormány és csatolt szervei semmiről nem tehetnek, ha az elcseszett brüsszeli szankciók tehetnek a háborús, szankciós, feláras inflációról, és minden jogvégzett miniszterelnökök leghírhedtebb közgazdász-tenyérjósa szerint ha ezeket visszavonnák, pár napon belül legalább a felére visszaesnének az árak , akkor mi a lófaszt tud kezdeni ezzel az egésszel Matolcsy és Varga? Ha egyébként Matolcsy és Varga semmiről nem tehet.
Ezen tényleg már csak röhögni lehet. És javasolni ennek az életében soha semmiért felelősséget vállalni nem hajlandó, ivarérett, miniszterelnököt parodizáló figurának, hogy ne álljon meg itt a vicceskedésben. Ha a jegybankelnök és a pénzügyminiszter egy csettintésre megfelezi az inflációt, esetleg a gazdasági minisztert is lehetne utasítani, hogy triplázza meg a GDP-t. Például. Vagy még jobb ötletnek találom, hogy a rendért, valamint az oktatás és az egészségügy szétveréséért felelős olajszőkítő miniszter meg egyenesen tiltsa be az inflációt a picsába. Hogy a világ ennél bonyolultabb, hogy talán még egy fideszes szavazó sem lehet annyira sötét kretén, amennyire a miniszterelnök annak nézi, az mindegy. Egy Lukasenka-érdemrendért mindent. Mindent is. Ha neki sikerült betiltani az inflációt, nekünk miért ne sikerülne?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.