NEHAZUGGY

Mostanra már egy teremfutballista is megteszi

Molnár Bálint | 2022. Május 16, Hétfő | 10:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor folytassuk a Moszkva-ügynök, neamagyaremberekfizessékmeg közveszélyes populista nyomvonalon, mielőtt minden elcseszett rendszerváltás utáni idők leghírhedtebb hatalomtechnikusát zsinórban negyedszer is miniszterelnökké ütné a kétharmadban fideszes parlament. Vessünk egy pillantást arra a kiszivárgott szivárgásra, miszerint olybá tűnik, hogy a mindig a kölcsönös tisztelet talaján álló Szijjártó nevű emberhez kerülhet egyebek mellett a paksi bővítésnek nevezett, hosszú évek alatt sehonnan sehova el nem jutott oroszbarát projekt felügyelete. Ha már Lázárnak derogált ez a feladat, ugye.

Az van, hogy Orbán talán leghűségesebb pitbullja és messze az egyik legjobb tanítványa, akinek a főnök kicsavarta a kezéből a külföldi hírszerzésért felelős Információs Hivatal és a külkereskedelmi cégek finanszírozását ellátó Eximbank irányítását, cserébe megkapott három másik területet. Az első az említett paksi bővítés, amelynek eleddig önálló tárcája volt és Süli Jánosnak hívták az ezért felelős minisztert, akinek a kormányzati visszatapsolása azért maradt el, mert valakivel el kellett vitetni a balhét, amiért nagyjából egy kapavágás nem történt Pakson, de legalább rendületlenül viszi a pénzt. A második az energetikai ügyek nemzetközi szinten való képviselete, amibe a nemzetközi beszerzésektől kezdve az Európai Unió Energiaügyi Tanácsával való együttműködésig minden is beletartozik, így értelemszerűen a Moszkva elleni uniós szankciókkal kapcsolatos tárgyalások és feladatok vagy azoknak egy része is. A harmadik pedig a Hungary Helps nevű álságos izé, amit kezdetben valamiféle nagyszabású, globális, humanitárius projektként árultak, idővel átszervezték és az üldözött keresztényeket segítő programmá szűkítették, végül már pénzt se raktak bele, mert minek.

A paksi fantomprojekt Szijjártó kezére játszásáról mindenek előtt azok a viccesen megöregedett március eleji találgatások jutottak eszembe, amelyek azt vélelmezték – nyugati diplomaták, az oroszok által átjáróháznak használt külügyi tárcához, illetve magához a kormányzathoz egyéb vonalon közel álló források egybehangzó állításai alapján -, hogy a Szijjártó nevével fémjelzett, a Szijjártó által erőltetett „keleti politika”, pláne oroszbarát politika a jövőben tarthatatlan lesz, amennyiben a kormánynak nincs más választása, be kell állnia az európai sorba, a harmadikutas külpolitikának befellegzett. Akkor olyan információk szivárogtak a negyedik Orbán-kormányhoz közel álló körökből (is), hogy akár Szijjártó feje és bársonyszéke is kérdéses lehet egy nyertes választás után, azaz Szijjártó beáldozása lehet az ára annak, hogy Orbán megússza a pávatáncot. Több nyugat-európai diplomata akkor úgy látta, hogy ha pávatáncol is még Orbán egy-egy kérdésben, azt amiatt teszi, mert a választásokat meg akarja nyerni, de amúgy pontosan tudja, hogy a fontos kérdésekben igazodnia kell a fősodorhoz.

Hát ehhez képest a Fidesz kétharmaddal nyerte szarrá magát április 3-án, és minden találgatás, vélelmezés röhejesnek és teljes melléfogásnak tűnik Szijjártó legújabb feladatköreinek fényében. Az orosz olajembargóról nem is beszélve. A főnök elég nyilvánvaló terve az, hogy nem fordul meg a moszkvai zsákutcában, hanem Szijjártóval tovább ásatja a szakadékot Magyarország és a nyugat-európai szövetségi rendszerek között. Aki – miközben tovább építi az orbánizmus keleti kapcsolatait – készen áll arra is, hogy ha netán úgy alakul, ugyanonnan folytassa a moszkvai seftelést, ahol sajnos a gonosz EU és NATO keresztbe tett a nagyszerű frigynek. Vagyis Szijjártó paksügyér, külügyér, energetikai hőbörgér és nemzetközi hisztériaügyér feladatkörei nemcsak azt jelzik, hogy Moszkvával változatlanul egy az utunk, hanem.

Az is látványos, hogy az idő múlásával hogyan engedte el a nemzet stratégája az összes szakpolitikai baszakodást: kirúgott egy vérbeli szakembert a paksi projekt éléről (Aszódi Attila), a helyére rakott egy valamelyest hozzáértő kereszténydemokrata bürokratát (Süli), mostanra meg már a teremfutballista is megteszi. Ami egyrészt jó hír is lehetne, mert ezek szerint már ők se hiszik, hogy orosz atomerőmű fog itt épülni. Egyébként miért is épülne orosz atomerőmű, hiszen az uniós szankciók és a háborús bűnös elkerülhetetlen nemzetközi karanténba kerülése eleve is magában hordozza a borítékolható kudarcot. Hogy a nemzetbiztonsági kockázatról meg arról ne is beszéljünk, hogy mi a tökért növeljük az orosz energiafüggőséget pont most, amikor éppen csökkenteni kellene? Semmi realitása nincs, ráadásul a magyar érdekek nettó elárulása is, hogy amikor a finnek éppen kiszálltak az orosz atomerőmű projektből, ezek megint tövig nyomják a gázt, miközben pontosan tudják, hogy nyugati céggel is megépíthető az atomreaktor. Egyáltalán nem kellene mindenáron ezt a szovjet időzített atombombát erőltetni.

Másfelől viszont az a baj, hogy akár épül itt Putyin atomjából bármi, akár nem, a lóvénak mindenképpen búcsút inthetünk. Tehát így is, úgy is hatalmas bukta már most ez az egész. Viszi a pénzt, de még így is szinte olcsón megússzuk, ha ez csak a szokásos pénzégetés, nem egy valódi projekt, ami belátható időn belül elkészül. Jó, ne bagatellizáljuk: azért ez mégiscsak brutális nagyságrendekkel nagyobb biznisz, mint a világ legdrágább lélegeztetőgépei meg keleti vakcinái. Azért egy el sem készült vagy félkész atomerőművön egy pöttyet nehezebb lesz túladni, mint egy tucat horkolásgátlón.

Tehát szerintem az egy pillanatra nem merült fel, hogy Szijjártó feje porba hullik, és a Lavrov szoknyája mögül vicsorgó kocsmadiplomata helyett egy civilizált kultúrember kerül végre a külügy élére. Ellenkezőleg: alighanem éppen a 300 milliárdos lélegeztetőgép-biznisz (az egyéb fürkészményeket és portyázmányokat most hagyjuk is) volt Szijjártó referenciamunkája. Ez az ő szakterülete, az ő áramvonalas testéhez álló feladat. Az oroszokat is ismeri, a törvényesített lopásból is jól vizsgázott, az eltávolítása a keleti nyitás, a moszkvai seggnyalás kudarcos politikájának beismerése lett volna. És mint írtam fent, egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ezek még mindig reménykednek Putyin sikerében.

Ha jobban és mélyebben belegondolunk, Orbán káderpolitikája egy tragédia. Nem mintha Süli Jánost mentegetni szeretném, de ha már atomerőmű megépítése a tét (tegyük fel, hogy tényleg komolyan gondolják), és nem egy repülőnyi hatvanszor túlárazott egészségügyi védőeszköz, azért az nem olyan nagy hátrány, ha az ember látott már életében atomerőművet. Lehetőleg belülről is. Szijjártónak viszont annyi köze van az atomerőművekhez, mint nekem. Azzal a különbséggel, hogy neki van Kreml-plecsnije, nekem nincs. Pont úgy ért ehhez is, mint az oltások engedélyezéséhez. Ennek tükrében engem olyan nagyon nem nyugtatna meg a fideszesek helyében sem, hogy a paksi atomprojekthez körülbelül annyi érdemi köze van az ezért felelős embernek, hogy imádja az orosz diktátorokat, és megszokta már, hogy Putyin ügynökének tartják.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!