NEHAZUGGY

Miközben felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végző emberek nyomorognak a dohos nemzeti szuverenitási lózungok dallamára

Átlagon felüli vidám vasárnapot mindenkinek! Az ENSZ kezdeményezésére 25 éve november 21-e a televíziózás világnapja, de szerintem amikor 1996. november 21-22-én a világmédia vezetőinek részvételével először megtartották a Televíziós Világfórumot állítólag azért, hogy megvitassák a már akkor is rohamosan változó világunkra egyre nagyobb hatást gyakorló média jelentőségét, senkinek a rémálmaiban nem tűnt fel, hogy 25 évvel később egy olyan képződmény egyáltalán létezhet a civilizált Európában, mint az MTVA, és azt ráadásul  közszolgálati médiának fogják csúfolni.

Ez nemcsak az alább látható páratlan fotográfiáról jutott eszembe (a rezsicsökkentésért harcolnak az MTVA-ban, ahova ők bármikor becaplathatnak), hanem arról is, hogy pár napja a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának védelmével foglalkozó különleges ENSZ jelentéstevő ennek a bizonyos képződménynek a vezérigazgatóival találkozott, akik közül az egyik hivatásos-okleves-feketeöves hírhamisító. Az ENSZ biztosa megtudhatta vezérigazgatóéktól, hogy az MTVA küzd az álhírek ellen (!), miközben sokan próbálnak nyomást gyakorolni rájuk és politikai térfélre próbálják rángatni az intézményt, holott a közmédia szerepe épp abban áll, hogy pártoktól és politikai szervezetektől függetlenül látja el feladatait. A nyomásgyakorlásra példaként hozták fel, hogy 2018-ban, a rabszolgatörvény elleni tiltakozások időszakában erőszakos ellenzéki képviselők hatoltak be az MTVA épületébe. Arról nem érkeztek hírek, hogy az ENSZ biztosa mit bírt kinyögni ezekre a szürreáliákra válaszul. Arról viszont biztosan nem esett szó, hogy a közmédia mindenkitől függetlenségének jegyében ellenzéki politikusok egy évtizede nem szólalhatnak meg a 120 milliárdos hazugsággyárban, hogy minden hírt a rezsim érdekeinek és szája ízének megfelelően tálalnak és hogy 2018-ban valójában az történt, hogy az MTVA lábbal tiporta a parlamenti képviselők jogát, hogy beléphessenek az intézménybe, akinek meg mégis sikerült belépni, azt később fizikai erőszakot alkalmazva dobták ki.

Nade. Lendüljünk is tovább az átlagon felüli vidámság hímes mezején. Volt szó róla, de meg kell ismételnem: az Alapjogokért Központ nevű fideszes gittegylet és közpénznyelő izé közvéleményt kutatott, és arra jutott, hogy egyre többen vannak azok, akik Orbán Viktor tekintetes minidiktátor úr győzelmét várják a jövő évi országgyűlési választáson. Ez a komolyan vehető szakmai műhelyek paródiáját alakító, tudományos állítások megfogalmazása helyett sima rogánista propagandát terjesztő fideszes nyúlvány azt állítja, hogy az október 11-12. és november 15-17. között, 1000-1000 ember telefonos megkérdezésével készült kutatásból kiderült: a gazdijukkal szemben induló, baloldali pártok támogatását élvező, a rezsicsökkentést korábban ostobaságnak nevező Márki-Zay Péter győzelmi esélyei csökkentek: 17-ről 16 százalékra. Ez azért is érdekes, mert a Republikon október 25. és 29. közötti, azonos méretű mintán végzett adatfelvétele tizenkét százalékpontos előnyt mutatott MZP (55%) javára Orbánnal (43%) szemben. Ehhez képest kopernikuszi fordulat, hogy november közepére a választási részvételüket biztosra ígérő válaszadók 69%-a, vagyis tízből hét megkérdezett Korrupt Viktort tartja a legesélyesebbnek az új kabinet megalakítására. Olyannyira, hogy állítólag még a kormánnyal kritikus szavazóknál sem vezet a hódmezővásárhelyi polgármester: a novemberi kutatás adatai szerint az ő körükben Márki-Zay győzelmét 38, Orbán Viktor elsőségét pedig 41 százalék várja. Vagyis tényleg ne csűrjük, ne csavarjuk: a gazdi legyőzhetetlen, az alapjogok megcsúfolásáért küzdő központnak meg jár a buksisimi. Csak aztán nehogy sírás legyen a vége, láttunk már ilyen kincstári tenyérjóslást, nem is egyet. Tarlós Pityu bácsi azóta se heverte ki.

Tarlós Pityu bácsi ugyan nem, de Kövér Lászlótól Németh Szilárdig, Kósától Szijjártóig viszont mindenki ott volt – vagy személyesen vagy videóüzenet formájában -, aki számít a kivénhedt demokraták tisztújítónak nevezett kongresszusa után szűk egy héttel, tegnap megtartott Fidelitas kongresszuson. Egyvalaki nem lehetett jelen: a független sajtó. Micsoda meglepetés: a narancskeltetőben ugyanaz a tempó érvényesül, mint ami az állampártban bevett. Biztonsági emberekkel tartják távol magukat a provokáló újságíróktól és a kritikus nyilvánosságtól. A Telexnek egyetlen ifjú fideszes vallású figurát sikerült szóra bírnia a helyszínen, aki képes volt a Rogán-központ eligazítása nélkül kerek mondatokat megfogalmazni, ám a rövid interjú után néhány perccel azt kérte, hogy nyilatkozata mégse jelenjen meg. A jövő zálogai, a remény, hogy ezek az ifjak talán meghaladják azt, amit a diktatúrák cinikus reprintje (via Parti Nagy), az Orbán és cimborái által megvalósított NER képvisel. Lófaszt. Szijjártó rocksztár alkalomhoz illő, a valóság talaján álló beszédéből idézek:

Ahogy a Fidesz képviseli a politikában a stabilitást, a biztonságot, a kiszámíthatóságot, ugyanezt teszi a Fidelitas a politikai ifjúsági szervezetek világában. A tény, hogy az elmúlt 25 esztendőben a fidelitasosok végig ragaszkodtak az értékeikhez, végig ragaszkodtunk ahhoz, hogy mi igenis patrióták vagyunk, igenis keresztény alapokon állva politizálunk, igenis a keresztény értékeket tartjuk fontosnak, igenis értéknek tartjuk az egymás iránti tiszteletet és megbecsülést, ma valóban lázadás az Európát, sőt az egész világot uralni akaró liberális mainstreammel szemben. Nektek, nekünk, a Fidelitasnak is ez a legnagyobb ereje, a stabil és állandó értékrend, valamint az ahhoz való ragaszkodás.

Erre kontrázott rá a koronavírusból felépült legokosabb Lajos, és valahol felsírt egy benzines kaszával lemészárolt méhlegelő:

„Van kire támaszkodni, itt vannak az utódok, teljesítményük van, helyet követelnek maguknak, van mondanivalójuk, nemcsak a fiataloknak, de az egész társadalom számára. És meg kell nézni az akcióikat, amit csinálnak, mert mindennél jobban elárulják a szándékokat, a képességeket, mi rejlik a jövő generációban”. Kósát megnyugtatja, hogy a Fidelitas tagjaiban látja azt a politikusi csapatot, amely „akkor is képes Magyarország hajóját kormányozni, ha mi már régen ücsörgünk augusztus végén a diófa alatt, és nosztalgiázunk arról, hogy annak idején hogy is volt.”

Én egyáltalán nem vagyok ennyire nyugodt, sőt. Ijesztőnek tartom, hogy a vének és vénülők mindezt komolyan gondolják, úgyhogy sajnos kénytelen vagyok emlékeztetni magunkat arra, hogy ha ez teljesítmény, ez érték, ez értelmes mondanivaló, akkor nekünk tényleg reszeltek:

Persze a teljesítmény igen relatív dolog ebben a perverz elosztó rendszerben. Például a 400 ezer forintos Vuitton bakancsban jótékonykodó Mészáros nevű zseni leszármazottairól is elmondható, hogy pont olyan kurvajól teljesítenek, mint az édes jó apjuk. Itt egy újabb jó hír: Fonyódligeten hamarosan újabb Erzsébet-tábor nyílhat, és ha semmi nem jön közbe, akkor Mészáros kölkeinek cége, a közbeszerzéseken rendre hasító Fejér-B.Á.L. Zrt. befejezheti a teljes infrastrukturális fejlesztési munkákat, a tervezéstől a kivitelezésig. Cserébe nettó 4 481 118 364, azaz közel 4,5 milliárd forintot számlázhatnak.

Mindenki más, akinek nem Mészáros az apja és nem a rendszerszintű korrupció futószalagjáról hullanak az ölébe a közpénzmilliárdok, valószínűleg nem ennyire tehetséges. Neki ott van a finom kis személyre szabott alamizsna azért, hogy tudja, hova kell szavazni jövőre: 13. havi nyugdíj, rongyos nyugdíjprémium, befagyasztott benzinár, szja-mentesség, családi adóvisszatérítés, toronyóra láncostul. Ha meg véletlenül ezek közül egyikre sem jogosult, ha egyik sem érinti, akkor viszont boldog lehet, mert hazafiasan hozzájárulhatott mások választási lekenyerézéséhez.

Továbbá örülhet a GDP 80,5 százalékát, vagyis 40 922 milliárd forintot kitevő, unortodox módon egyre felfele csökkenő államadósságnak, a várhatóan 7 százalékosnál is nagyobb novemberi infációnak (amit alighanem a befagyasztott benzinár sem lesz képes megfogni), az egyes társadalmi csoportok kilóra felvásárlását szavatoló, közpénzből finanszírozott Fidesz- és kormánypropaganda megszámlálhatatlan árnyalatának és annak a soha véget nem érő zsibbasztó hazugságnak, hogy szuverén, hazafi, normális mimagyarok minden nyomoráról mások tehetnek. Brüsszel, Soros, a liberális mainstream, a franc tudja ki, aki bevándorlóországot akar csinálni Magyarországból (lásd Varga Judit friss vernyákolását a Frankfurter Allgemeine Zeitungban).

Mert ameddig ezzel van elfoglalva a mimagyar, addig se teszi fel a nemzetikeresztény (ön)ámítással szemben valóban húsba vágó kérdéseket. Hogy mondjuk ha a felcsúti erkölcsi lángoszlop azzal fényezi magát, hogy ez az az ország, amelyik egyszerre tudja megbecsülni a fiatalokat és az időseket (kizárólag választások előtt jut eszébe a nagyfene megbecsülés szó a kormánynak, de kicsire nem adunk), akkor hogy lehet az például, hogy a gyógypedagógiai asszisztensek a szakmunkás minimálbérből élnek (!), hogy egy 58 éves szakszervezeti vezető 159 ezer forintot (!!!) visz haza? Melyik megbecsülés vajon? Miféle megbecsülés ez ott, ahol az Orbán-féle stróman udvartartás Hatvanpusztától Marbelláig, egyik 4 milliárdos közbeszerzéstől a másik 10 milliárdos közbeszerzésig rázza a rongyot, miközben felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végző emberek nyomorognak a dohos nemzeti szuverenitási lózungok dallamára? Hát valahogy úgy van az, ahogy a Demeter Szilárd nevű megveszekedett Orbán-szolga által köpködött (én kérek elnézést) Parti Nagy Lajos tökéletesen megfogalmazta:

[…] ha valakinek nincsenek meg a fékjei, ellensúlyai, illetve van hatalma azokat lerázni magáról, akkor a végén eléggé szörnyeteggé tud válni. A holdudvara meg csak hízeleg, húzza neki, igazi fülbevalóság, vezérünk, napisten vagy. Is. Nem hiszem, hogy a NER urai ezt akarták volna: ők maguk sem tudták volna elképzelni, hogy ekkora gazemberekké válhatnak. Lehet, hogy vágytak rá, de nem tudták elképzelni. Most meg itt vannak. 

Nos, nemcsak hogy itt vannak, de maradnának. Sőt, az életükbe vág, hogy maradjanak, és tovább gazemberkedjenek. Minden tévképzet és propagandacélú közvélemény-kutatás ellenére: nem rajtuk múlik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább