NEHAZUGGY

Marbellán pedig novemberben is szépen süt a nap

Kirobbanó jóreggelt kívánok! Igaz, hogy a gazdaság dübörgésétől és a hasító sikerektől az ember nem hallja a saját hangját se, de azért próbáljuk meg a hangzavarban értelmezni ezeket a minden oldalról támadó unortodox sikereket. Egyrészt azt már részben megbeszéltük a minap, hogy a limitált hatósági benzinár mekkora hatalmas siker. Különösen nagy siker a renitenskedő töltőállomások átmenetinek nevezett lenyúlásának fantasztikus ötlete. Szajkózzák is ezerrel az nertársak, hogy ők már megint mekkora jót tettek a családokkal, pusztuljon a piacgazdaság. Csakhát ennek a mesterségesen torzított helyzetnek már rövid távon is vannak vesztesei, speciel azok a családok, vállalkozások, amelyek nem tudják kigazdálkodni ezt a mesterséges jótéteményt, ami hosszabb távon sem sejtet semmi jót. Az, hogy az állam egyre durvábban avatkozik bele a piaci folyamatokba, hogy úgy érzi, már nem csak a közöshöz, de magántulajdonhoz és a magánvagyonhoz is explicit módon köze van, hogy simán kötelezhet piaci szereplőket arra, hogy működjenek veszteségesen, különben az állam lazán elveszi azt, amiért egy kurva életen át dolgoztak, az olyan sötét, rosszemlékű korokat idéz, amelyekről még ma is azt reméljük, amelyekről talán még a NER tizenkettedik évében is úgy gondoljuk, hogy magunk mögött hagytuk őket. Minimum nyugtalanító lehet azoknak, akiket a valóság jobban érdekel, mint a propaganda, hogy ez egyáltalán nem így van.

Viszont itt van a fülsiketítő gazdasági dübörgés egy másik aspektusa. Tegnap tette közzé a KSH a harmadik negyedévre vonatkozó GDP-adatot, innen tudjuk, hogy az egy évvel korábbihoz képest 6,1 százalékkal nőtt a GDP, ami az előző negyedévhez viszonyítva azt jelenti, hogy 0,7 százalékkal nőtt a gazdaság teljesítménye. Olvastam, hogy az elemzőket, sőt még a Századvég Gazdaságkutatót is meglepte, hogy a növekedés a vártnál is jobban lassult, a várakozásoktól jelentősen elmarad, olyannyira, hogy negyedéves alapon a mostani a legkisebb növekedés azóta, hogy elkezdtünk kijönni a válságból. Mondjuk az elemzőket meglephette volna a vártnál is szarabb kormányzás, de szerencsére az fel sem merült senkiben. Na most én azt mondom, hogy ne szomorkodjanak az elemzők se, meg senki más se: minden rendben van, Varga Mihály gazdasági zseni és pénzügyminiszter szépen elmondta az MSZMP a Fidesz vasárnapi kongresszusán, hogy a magyar gazdaság az egyik legerősebb Európában. Bezzeg a baloldal megszorításokat alkalmazott volna, ámazonban a Fidesz-kormány lépései kétszámjegyű visszaeséstől védték meg az országot. Jó, hát lehet, hogy közben az októberi államháztartási hiány soha nem látott történelmi csúcsot ért el, meg lehet, hogy annyira bitangul erős a gazdaság, és olyan irgalmatlanul kilőtt az infláció (felcsökkent), hogy nem győznek hiteleket felvenni és kamatot emelni, de ez mindegy.

Apropó kamatemelés. Mint ismert, tegnap 2,1%-ra emelte a jegybank az alapkamatot, amit a piac olyannyira nem fogadott jól, hogy a publikálás előtt 364,4 forintos euróárfolyam körül ingadozó szint azonnal gyengülni kezdett (újabb felcsökkenés), az euró pillanatok alatt 366 forint fölé emelkedett. Ez annak tudható be, hogy egyes előzetes befektetői várakozásokkal szemben nemhogy 0,5 százelékpontos (pláne nem 0,9 százalékpontos) emelési döntés nem született, de a jegybank csupán megduplázta a korábbi 15 bázispontos emelést. A Matolcsy-féle MNB monetáris tanácsának közlése szerint a kamatemelési ciklus addig tart, amíg az infláció vissza nem tér a fenntartható sávba. Ugyan az igaz, hogy az erőteljesen felcsökkent forint árfolyam közben visszaerősödött oda, ahonnan a kamatemelés előtt indult, de az azért több mint jelzésértékű a NER gazdasági és pénzügyi rendszerének ütésálló képességét illetően, hogy a kamatemeléssel ilyetén módon szállt el a forint. Évekig leugattak mindenkit, aki arról beszélt, hogy a magyar gazdaság hozzáadott értéket előállítani nem képes jellege olyan szerkezeti torzulásokat okoz, amelyek miatt az egész kóceráj sebezhetővé válik. Az irgalmatlan állami látványberuházások természetesen tolják felfele a GDP-t, csakhogy azok mögött rohadtul nincs semmilyen valódi gazdasági teljesítmény. Az összeszerelőüzemekre és a turizmusra támaszkodó gazdaság sérülékenységének nyilvánvalósága nem zavarta meg a magát tévedhetetlennek gondoló állampártot abban, hogy miközben túlárazott falusi budikon és kertvégi csilliárdos stadionokon keresztül talicskázták ki a közpénzt az ország segge alól, járulékos haszonként még szétverjék az egészséges és versenyképes társadalom alapját képező egészségügyi, szociális és oktatási rendszert is.

Most itt állnak valódi problémák előtt, amelyeket nem kékplakátokkal és kreténvideókkal kellene megoldani, amelyek hozzáértést, szakmaiságot igényelnének, és nincs jobb ötletük, mint szimultán üzemmódban a benzinárral trükközni, kamatot emelni és dübörögtetni a többezer milliárdos fedezet nélküli választási osztogatás gépezetét. És végül is igazuk van, nekik aztán tökmindegy, hogy mimagyarok milyen árfolyamon nyögik a hiteleket, miután Matolcsy Rómeó cége, a Magyar Nemzeti Bank hosszú éveken át nyerészkedett a kurvagyenge forintárfolyamon, holott a jegybanknak elvileg nem az a rendeltetése, hogy nyereséget termeljen. Szóval nekik teljesen mindegy, hogy pláne azokat a hiteleket milyen árfolyamon nyögik mimagyarok, amikről nem is tudnak. Az a fontos egyebek mellett, hogy Marbellán novemberben is szépen süt a nap, az ország sötétbe borításának és egyéb közpénzbizniszeknek a nettó haszna pedig valószínűleg nem forintban ásódott el a kert végében. (Lazán kapcsolódó találós kérdés: Hogyan kerül egy bűnügyi zár alatt lévő szálloda Mészáros Lőrinchez, aztán Tiborcz Istvánhoz?)

Matolcsy Gyurci bácsi most már ennyit tud tenni: az egyhetes jegybanki betétek akár heti rendszerességű felülvizsgálatával igyekszik kedvező irányba befolyásolni a monetáris politika alakulását, miközben arról lamentál, hogy most már aztán igazán be kéne fagyasztani minden kormányzati beruházást, amit tizenegy éven keresztül nem kellett. Mert futott a szekér, megvolt a biztonságos, langymeleg, összkomfortos, kiszámítható nyomorúság, jött az uniós lovetta, és a keményen csodálkozó kisembernek elég volt láthatatlan, távoli, illetve látható, közelebbi patás ördögöket gyűlölni vagy éppenséggel rettegni tőlük azért, hogy feldobja a mindennapjait. Nem baj, most a hitelmoratórimumra és a száguldó inflációra jönnek a kamatemelések, miközben a kormány lényegében minden döntése (nyilván a parttalan választási pénzszórásról, osztogatásról van szó) az inflációt gerjeszti valamilyen módon. Mondom, azt az inflációt, amit a hitelmoratóriumra ráküldött kamatemeléssel meg a benzinár hatósági árassá tételével próbálnak nyomorúságos, megkésett tűzoltással megfékezni.

Ez így tavaszig egy böszme nagy időzített bombának tűnik a keményen igát húzó kisemberek millióinak, beleértve azokat is, akik úgy tudják, hogy bezzeg amazokkal szemben a bálványuk legalább kormányozni tud. És amihez nincsenek szokva a konjunktúra- és kommunikációs kormányzás koronázatlan királyai. De amivel azért annak ellenére is tisztában vannak, hogy miután kitalicskázták a közvagyont az ország ványadt segge alól, utánuk az özönvíz. Néha egy-egy pillanatra az az érzésem, hogy már nekik is sokkal jobb lenne, ha elveszítenék a jövő évi választást. Aztán persze rádöbbenek, hogy ez természetesen egy orbitális marhaság. Hát hiszen őfényessége, akinek az egyedüli ellenfele saját maga, nemcsak a legjobb korban érzi magát ahhoz, hogy visszafordíthatatlanul rápakolja magát a világpolitikai térképre, de fennállása első 33 évét is csak bemelegítésnek szánta. Márpedig ahhoz, hogy rajta maradjon a világtérképen és ne egy olyan távoli országban kelljen leélnie az élete utolsó részét, amellyel Magyarországnak nincs kiadatási egyezménye, rohadtul győznie kell jövőre. Bármi áron.

Ez az egy cél lebeg véreres szemei előtt, úgyhogy semmi túlzás nincs abban (via TASZ, Political Capital), hogy bizony a választási csalás új formáját legalizálták az elvtársak azzal a 133 legbátorabb által elfogadott, salátatörvényben eldugott fércelvénnyel, amelyben a lakóhely fogalmát oly módon változtatták meg, hogy a jövőben nem kell ténylegesen adott címen élnie annak, aki adott címen lakóhelyet létesít. Ebben a mozdulatban is, mint cseppben a tenger, az egész rezsim lényege benne van. Törvényesíted a bűncselekményt és a haza fényre derül. Lehet kussolni, büdöslibsik. Ha eztán 250 vagy 830 határon túli importszavazó egyetlen lakásba lesz bejelentve, esetleg magyarul sem beszél, akkor sincs semmi probléma. Ja, hogy billegő körzetek egész sorának eredményét át lehet majd húzni néhány kirándultatott busznyi voksturistával? Teljesen törvényes lesz. Sőtpláne. Fiktíven bejelentett kettős állampolgárok tömkelegével még akár a bűnös fővárosban is befolyásolni lehet a választás kimenetelét. Sőt, ha a választás előtt közvetlenül nem úgy vannak a számok, akkor még mindig csavarhatnak a szabályokon. És csavarni is fognak. Hogy a gyalázatos rablókormányzásért ne lehessen felelősségre vonni őket. Ha a minden tekintetben feléjük lejtő pályán is kiderül, hogy esetleg vesztésre állnak, akkor sincs probléma, a kétharmaddal  még mindig bármit megtehetnek. Miközben Schmidt Mária azt kiabálja, hogy az ellenzék alkotmányos puccsra készül.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább