NEHAZUGGY

Már megint a történelem „jó” oldalán állunk. Ha rajtuk múlik, ott is maradunk

Verőfényes jó reggelt kívánok mindenkinek! Úgy döntöttem, hogy kinevezem az alábbit a tegnapi és a mai nap, meg az egész hét mottójának is, durván rászolgált. Igaz, hogy a soros választás előtt néhány hónappal, az állandó felfokozott, pszichotikus idegállapotban vergődő közéletre való tekintettel, csütörtök reggel ilyen optimista kijelentéseket tenni, és bízni abban, hogy ezt nem lehet túllicitálni, ameddig kettőt fordulunk, merő vakmerőség, de akkor is.

Önök azt hazudják, hogy nincs szabad sajtó, ennek ellenére itt vannak. Önökkel én nem állok szóba.

Völner Pál nevezetű államtitkár és helyettes senki, Varga Judit pózügyi miniszter államtitkári funkcióban nyomuló hasznos idiótája a védhetetlen disznóságok elmaszatolásában, talán maga sem gondolta volna – midőn Feri bátyám jobbján ült a kocsmában szemközt a gazdájával és munkaköri leírásának megfelelően hahotázott a nagyember lábszagú, leereszkedő, kínos jópofizásán, amellyel belengette a nyolcvanast -, hogy mennyire kínos lesz Kósa Lajos immár legendásnak számító hosszú, néma sajtó előli menekülését lekörözni. Azaz közel két percen keresztül kenegetni a fekáliát, és a közérdekű újságírói kérdések között szlalomozni. Reménykedve abban, hogy ha következetesen hepciáskodik és kikéri magának, hogy őt zaklatják, provokálják, pedig ő világosan megmondta, hogy nem hajlandó szóba állni a sajtóval, akkor majd büszke lesz rá a gazdi, és jár a buksisimi.

Völner Pál szívből, őszintén röhög a főnöke jópofa, leereszkedő poénjain (Forrás: Facebook/Orbán Viktor)

A probléma az, hogy hiába is próbálkoznak egymásra hárítani Judit asszonysággal a felelősséget, ez egyre rosszabb lesz. Legkésőbb azóta lehet tudni, hogy ez csak rosszabb lesz, hogy Kósa Lajos véletlenül elismerte: a Pintér-féle belügy vette meg az izraeli kémfegyvert. Ha Völner esetleg nem értené: a fideszes elvtársa ezzel közvetve azt is megerősítette, hogy ők használták újságírók, ellenzéki politikusok lehallgatására. És ehhez valaki a nevét adta. Bár sejtéseim szerint Kósa elszólása után alighanem utasították az összes pacalkommandóst meg közepesen tehetséges sportkommentátorból lett külügyminisztériumi tótumfaktumot, hogy ki ne merjék nyitni a szájukat, vagy ha ki is nyitják, ugyanazt a három primitív félmondatot ismételgessék, ezt a botrányt már nem mossák le magukról. Azt a tényt, hogy egy olyan eszközt, amelyet kizárólag terrorelhárítási, illetve bűnügyi nyomozási célokra használhattak volna, valójában törvénytisztelő, becsületes, tisztességes, terrorizmussal és szervezett bűnözéssel kapcsolatba biztosan nem hozható állampolgáraik lehallgatására és megfigyelésére használtak.

Lehet, hogy az adatvédelmi biztos elnyammog a választás utánig az ő vizsgálatával; lehet, hogy Orbán Viktor még ötször elutazik hőn szeretett diktátorpajtásai kebelére borulni (ahogy éppen Erdoganhoz húzott el két napra Kásler, Novák, Palkovics, Szijjártó, Pintér és Benkő társaságában); az is lehet, hogy Varga Judit közben (ahogy a közösségi oldalát elnézem) rezsicsökkentési és zöldügyekért felelős NER-primadonnává lép elő, csak a Pegasusról ne kelljen egy büdös hangot se szólnia, de ez nem javít már a helyzeten. Sőt. A maffiakormány számíthat arra, hogy lesz még bőven leleplezés ebben az ügyben. Lehet, hogy vidéken ez nem téma, a fideszes álhírtévékben nem főműsoridős attrakció, de hát annyi minden nem volt téma az elmúlt tíz évben, és mégis szivárgásnak indult a NER. Jó látni (nem!), hogy az hiszik, ők akkor és arról nyilatkoznak, amiről kedvük van, és ez mindig így marad. Lehallgatnak, megfigyelnek, de annyira nem bátorak, hogy a nép szemébe merjenek nézni. Meggyőződésük, hogy életük végéig lesz olyan munkahelyük, ahol az alanyi jogon járó fizetésért nem muszáj ellátni a feladataikat. A legszebb az egészben az, ahogyan egymásra mutogatnak. Ez pedig előrevetíti azt is (ha esetleg a vezérürüt nem tapsolja vissza az ő megvetett népe a választáson, és az elmúlt 30 év elszámoltatási deficite ellenére mégis asztalra kerülnek a mocskos ügyek), hogy a nertársak és nertársnők úgy fogják feldobni egymást, hogy öröm lesz nézni.

Egyelőre még nem tartunk itt, egyelőre változatlanul dübörög a NER. A gazdasági újraindítási pénzeket a saját, talpig fideszes államuk működtetésére szórják két kézzel, és magasról tesznek rá, hogy a „gazdaság-újraindítási alap” már rég kiürült, így minden egyes fillér, amit ebből költenek, az államháztartás hiányát növeli.

Mindenféle fals indokokra hivatkozva pofátlanul titkolóznak mindenféle állami megbízásokkal kapcsolatban elégetett százmilliókkal (lásd: vadászkiállítás). Miután majdnem három hónapba telt teljesíteniük az elvtársaknak adatigénylést, egy rakás anyagot így sem adtak oda. Mi a franc köze van a köznek ahhoz, hogy mire égették el a pénzét.

A nagy rongyrázásban közben egy pillanatra sem mondtak le arról, hogy véres bosszút állnak a Fideszre szavazni nem hajlandó bűnös fővároson. Miközben a városháza eladásának sztorijával próbálják kinyírni a főpolgármestert, jövőre is megfelezik a Budapest egyedüli jelentős saját bevételét jelentő iparűzési adót. Ha lesz kedvük, talán a vidéki nagyvárosok kapnak valamiféle könyörkompenzációt (azért várjuk meg a végét), Budapest egy fityinget nem kap. Idén és jövőre a kormány 40 milliárdot von el a budapesti magyaroktól, Karácsony szerint annyit, amennyit a városháza ér. Az a városháza, amely jelen állapotában lassan fenntarthatatlan, ezért készítettek egy tanulmányt, amelyben pontokba szedték, hogy mi a túrót lehet kezdeni az ingatlannal. Az egyik pont az volt, hogy akár el is lehet adni. Ezt a városvezetés nem akarta, és ennek megfelelően döntött. Ebből kreált botrányt a barnanyelvű propaganda. Úgyhogy a felvetés jogos: a városháza eladásától álrettegő Láng Zsoltok és egyéb fideszes pártkatonák, úgy is, mint a budapestiek által megválasztott, a budapestiek érdekeit elvileg képviselő Orbán-szolgák, vajon felemelik a szavukat az ellen, hogy a gazdájuk és kormánya politikai alapon vérezteti ki a fővárost, vagy kussban asszisztálnak ahhoz, hogy a regnáló hatalom a saját polgárai ellen fordul és szándékosan bünteti őket.

Mindeközben. Az egy dolog, hogy a fővárosi rozsdaövezetben (Angyalföld) Putyin-közeli köröknek osztott lapot az állítólag nemzeti kormány, de az milyen már, hogy az orosz egészségügyi miniszterelvtárs előbb tud a Szputnyik V magyarországi hatákonysági adatairól, mint a hazai nyilvánosság. Az egy külön kérdés, hogy a közölt adat sem igazán értelmezhető, de az hogy a fenébe van, az orosz miniszternek honnan van a megbetegedésekre vonatkozó adata Magyarországról? És ha Putyinéknak lehetnek ilyen típusú adataik, akkor a magyar nyilvánosságnak, vagyis azoknak, akiknek az életét közvetlenül érinti a dolog, hogy nem tudnak semmiről? A releváns kérdés ezek után még csak nem is az, hogy milyen kormány az, amelyik az egész járványt végigtikolózta, végigsunnyogta és mindent, az emberi életeket is beleértve a saját népszerűsége el nem vesztésének rendelt alá, hanem hogy ha Putyinék az orosz vakcina magyarországi hatékonysági adatainak birtokában vannak, akkor mi mindennek lehetnek még birtokában? Tehát nem elég, hogy a saját polgáraikat figyeltetik meg, hallgattatják le, de ezek szerint ki tudja, hogy még mindent játszanak át az oroszoknak (vagy akárkiknek), amiről szintén nem tudhat a nyilvánosság. Kik ezek? Komolyan kérdezem. Az, hogy a korrupt Orbán fasiszta pártállamot épít, ahogy Márki-Zay Péter fogalmazott, lassan enyhe kifejezés erre a gyalázatra, amit ezek művelnek.

Amire ma reggel kénytelen vagyok Szijjártóval feltenni a pontot. Aki jó ütemérzékkel Isztambulból nyilvánított véleményt azzal kapcsolatban, ami a lengyel-fehérorosz határon történik. Már megint nagyon érzi a diplomáciai felmosórongy szerepében életvitelszerűen tetszelgő külügyminiszter a valóságot. Előzmény: Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a szejm keddi rendkívüli ülésén azt mondta, hogy durva támadás, hibrid háború zajlik Lengyelország ellen. A migránsokat a fehérorosz rezsim élő pajzsként használ ebben a megrendezett színjátékban. Szerdán Brüsszelben, az Európai Tanács elnökével tartott közös sajtótájékoztatóján Morawiecki arról beszélt: valójában nem migrációs válság a mostani, hanem politikai, amelynek az egész EU destabilizálása a célja. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen azt mondta: „Ez nem migrációs válság. Ez egy tekintélyelvű rezsim arra irányuló kísérlete, hogy megpróbálja destabilizálni demokratikus szomszédait. Ez nem fog sikerülni”. Nos, Orbán toporzékolásügyi felelősének ehhez képest csak a szokásos, fokhagymaszagú migránsozásra és brüsszelezésre futotta, szerinte a „migrációpárti álláspontot” képviselő brüsszeli politikusoknak el kellene menniük a lengyel-belorusz határra, és „jó mélyen el kellene szégyellniük magukat”. Tehát miközben maguk az érintettek is hibrid háborús cselekményekkel vádolják Lukasenka belorusz diktátort, ez a szerencsétlen egy szóval nem emlegeti az elmeháborodott haverjuk felelősségét és szerepét a körvonalazódó humanitárius katasztrófában, ehelyett megint Brüsszelbe rúg egyet. Már megint a történelem jó oldalán állunk, azt hiszem. Ha Szijjártón, Völneren és a nertársakon múlik, akkor ott is maradunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább