Szeptember 21,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Legalább a villamosok boldognak tűnnek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,175,810 forint, még hiányzik 1,824,190 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Őszintén bevallom, először fogalmam sem volt (aztán utánanéztem), ki és mikor találta ki, hogy a budapesti Combino villamosok arcára és popsijára – ami esetükben akár simán felcserélhető is lehetne, főleg ha egyes politikusokra asszociálunk – egy piros mosolyt festessen, mindenesetre nekem nagyon tetszik. Hogy a jármű akkor is mosolyogva fogadja utasait, ha azok netán ellenzékiek, homoszexuálisok, romák vagy migránsnak csúfolt menekültek.

A tolerancia, a bármiben különböző embertársaink elfogadása és a mosoly. Azt hiszem, ezek azok a dolgok, amelyek terén hatalmas hiányt szenvedünk. Úgy is, mint társadalom. Legalábbis én ez a tapasztalatom. Az agresszivitásról nem beszélve. Egyetlen példa, az ellenzéki előválasztási aláírásgyűjtés során látottakból. Tudom, hogy már meséltem róla, de azóta sem bírom feledni. Budapest, VIII. kerület, álldogálunk a viharos szélben, kevés ember van az utcán, pedig kora délután van. Egyszer csak megáll a pult előtt egy idősebb ember, meg sem nézi, kinek is gyűjtünk aláírást, de ellentmondást nem tűrő hangon kijelenti:

Ennek az országnak egy Sztálinra van szüksége ahhoz, hogy rend legyen.

A pultostársam éppen a mobiljába van beleborulva. Nagyon fiatal srác, a szemem sarkából látom, hogy lemerevedik a keze és mindene. Nem lehetünk udvariatlanok, nem küldhetünk el senkit sehova, minden [email protected] tudni kell kezelni.

Én térek elsőként magamhoz, és azt válaszolom, hogy már van egy zsarnokunk, minek ide még egy? A koszlott nadrágos, zsíros hajú,  ápolatlan öregembernek kikerekedik a szeme, köp egyet a pult felé, és elindul átszelni a Baross utcát, zebrasemmi ponton. Meggyőződése, biztos abban, hogy megteheti. Ahogy azt is, hogy abban az otthoni göncben jön le az utcára, ami eszébe jut. Lyukas zokni, pecsétes felső, szakadásnak indult szandál. ZOKNIVAL! (A kettő együtt a halálom, valószínűleg nem vagyok egyedül vele, de ez magánügy.) Emberünk biztos abban, hogy ha van véleménye – márpedig van neki, olyan, amilyen -, akkor azt bátran, bárhol meg is oszthatja, akár kérés nélkül is. Az sem fontos, kinek a szemébe, pultjára vagy bárhova is köpi azt. Egy bölcs ismerősöm egyszer azt mondta, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van. Az eredeti bölcsességhez képest, miszerint csak éppen senki se kíváncsi a másikéra, az ismerősöm azt mondta: csak tudni kell, mire szabad, lehet és kell használni. Valahogy így gondolom én is.

De térjünk vissza a mosolygó villamosokra. Olyan jó látni akárcsak egy festett mosolyt is a környezetünkben. Olyan jó találni valami örömteli – na jó, legalább nem lelombozó – történést kicsiny országunkban, ami alkalmas enyhíteni az állandó lehangoltságot. Az a baj, hogy ma nem megy. Tegnap bármilyen kütyüt kapcsoltam be, 2001. szeptember 11. volt. A húsz évvel ezelőtti rettenet napja. És vigyoroghat a 4-es, 6-os villamos, a valóság szörnyűségei a sarkára taposnak. Húsz év után is.

Nem tudom, mit lehet kezdeni az értelmetlen terrorizmussal, láthatóan senki sem képes arra, hogy megállítsa. Nem tudom, mit lehet kezdeni értelmetlen zsarnoki államrendszerekkel. Meg lehet azokat állítani? Enyhe vigasz, de vigasz: legalább a vigyorgó villamosokat, hála Istennek, úgy tűnik, nem lehet megállítani.

Címlapkép: A New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba két eltérített repülőgép néhány perces különbséggel csapódott be 2001. szeptember 11-én (Fotó: MTI/EPA/DPA/Hubert Michael Bösl)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!