NEHAZUGGY

A zsigeri gonoszság legfőbb politikája

Üde, testben és lélekben friss jó reggelt kívánok mindenkinek! Nem tudom, hogy Zuckerbergék csak a tálibokat óhajtják kitiltani a platformjaikról, vagy a nagy igyekezetben mindenki mást is, aki kezük ügyébe akad, de tény: az elmúlt két napban az asztali gépeinken teljesen összeomlott ez az egész facebookos szűzmária. Úgyhogy ha esetleg sokan nem találták meg azt, amit máskor viszonylag menetrend szerint igen, az nem a véletlennek és a mi lustaságunknak tudható be, hanem annak, hogy egyszerűen nem tudtunk posztolni. Ezért is ajánlom a kedves olvasók figyelmébe, hogy minden esetben közvetlenül a weboldalainkon keressék a tartalmakat, mert ott a koreai támadások sikeresnek bizonyult elhárítása óta minden kiszámíthatóan megtalálható, ami eddig is. Pontosabban ha és ameddig a humánerőforrást életben tudjuk tartani, akkor és addig minden megtalálható lesz.

De hogy ne szolgálati jellegű fennforgásokkal raboljam a drága időt és teret, térjek is rá a sikerek hátán sorakozó sikerekre. Már csak azért is, mert a propagandamédiával ellentétben, nekem nem kell elhallgatnom felsőbb utasításra semmit. Például nem kell elhallgatnom – igaz, kivételesen a Magyar Nemzet sem hallgatta el -, hogy több mint egy év halálpárti, vírussimogató, oltásellenes baloldalazás után Gulyás Gergely miniszterelnöki miniszter egy múló pillanatra meglelte a régen levetett emberarcát, és mintha ez egy normális ország lenne, odaállt Ujhelyi István ellenzéki EP-képviselő oldalára sajtót tájékoztatni. Sőt, mintha ez egy normális ország lenne közös, politika fölött álló (!) célként és feladatként beszélt az oktatás fizikai újraindításáról, valamint azon károk minimalizálásának fontosságáról, amelyeket a Coviddal összefüggésben a személyes oktatás hiánya okozott. Ott tartunk, hogy a NER 12. évében ez hírértékűnek számít.

És hát főleg ne hallgassuk el a csodával határos 2. negyedévi gazdasági növekedés hírét sem (via KSH és Varga Mihály), amely minden rekordot megdöntött és minden prognózist felülmúlt még a független szaksajtó szerint is. Márpedig ha a KSH azt mondja, hogy a nyers adat szerint 17,9, szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 17,7 százalékkal nőtt a magyar GDP az idei második negyedévben 2020 azonos időszakához képest, akkor az úgy van. Ha azt mondják, hogy a GDP 0,1 százalékkal magasabb, mint 2019 utolsó negyedévében, a válság előtt volt, akkor az úgy van. Az más kérdés, hogy ez annak a KSH-nak a becslése, amelyik nem számítja bele az átlagfizetésbe a közmunkások vagy az öt főnél kevesebb embert foglalkoztató vállalkozások munkavállalóinak bérét, ellenben beleszámítja őket a munkavállalók számába. Ez az a KSH, amelyik 2015-ben benyögte, hogy szakmai (!) okok miatt eztán beszünteti addigi létminimum-számítási módszerét, majd 2016-ban egyszerűen lejjebb vitte a létminimum-küszöböt, azzal az egészen elképesztő érveléssel, hogy túl nagy az a réteg, amely a létminimum alá kerül (a lakosság csaknem 40 százaléka), és ilyen széles réteget alapul véve nem lehet komoly szakpolitikai intézkedésekről dönteni.

Mindezzel egyáltalán nem akarom lebecsülni, elvitatni ezt a súlyosan alacsony bázisról induló kétszámjegyű robbanást, de ezt a rekordokat döntögető gazdasági növekedést azért érdemes lenne a helyén kezelni. Egyrészt pontosan azért, mert ez a növekedés nagy részben a korábbi visszaesés mellékhatása, másrészt mert ez a rekord nem annyira köszön vissza az elinflált bérekben, vagyis nem nagyon látszik az élelmiszerboltban, a piacon, a benzinkúton, az építkezési anyagok árában. Akkor sem, ha a Fidesz választási kampányadományát (a családosok szja-visszatérítése) természetesen megalapozza a közepes képességű könyvelő által az idei évre várt 8,4 százalékos GDP-növekedés, ám a NER-gazdaság mégiscsak részben hitelből döntögeti ezeket a rekordokat. Aminek akkor lesz jelentősége, amikor kiderül, hogy az idei választási költségvetés megszorításokat fog eredményezni, miután mindenki kijózanodik a választás másnapján.

Addig azonban nincs az a választási ígéret, ami drága lenne az állampártnak, nincs az a baromira drága választási populizmus, amit ne lehetne még meglovagolni, lásd Novák asszonyság tegnap bejelentett csodaintézkedéseit. Nekem különösen az MNB októberben induló Zöld otthon programja tetszik, amelyben akár 70 millió (!!!) forint kamattámogatott hitel is igényelhető, és amely összekapcsolódik a csokkal. Ez azt jelenti, hogy kamatmentes lesz a csokhoz kapcsolódó kölcsöne annak, aki energiahatékony új otthont épít vagy vásárol az MBN programjával. Nincs is annál szebb, mint amikor azokkal fizettetik meg az arra rá nem szorulók 70 milliós hiteleinek kamattámogatását, akik egy tetves 20 milliós ingatlant sem tudnak megengedni maguknak, akik egy élet munkájával nem lennének képesek törleszteni azt a 70 milliós hitelt.

Jó, nem Tiborcz Istvánra és az ő reneszánsz köreire kell gondolni, akik irgalmatlan vagyonszerzési akcióba lendültek, és nem ám akárhogy. Az üzleti ügyekkel nem foglalkozó miniszterelnök vejéhez kötődő cégek annak ellenére harácsoltak össze több fontos üzleti érdekeltséget, hogy Tiborcz István központi vállalkozása, a BDPST Group 55 milliárdnyi adóssággal küzd. A Válaszonline által azonosított beszerzésekben az a közös, hogy egy-egy, a NER-ben sikeres vállalkozó (Mészáros Lőrinc, Adnan Polat, Balázs Attila, stb.) pár évig fenntartott érdekeltsége volt mind, most adták át őket részben vagy egészben a miniszterelnöki vőhöz kötődő cégeknek: galyatetői grandhotel, naperőmű-óriásprojektek, erdélyi tejporgyár- és gyümölcsfeldolgozó-részesedések, minden, mi szem-szájnak ingere, és ami még nem volt az Orbán-dinasztiába magát beverekedő Tiborcznak. Mondom még egyszer: mindez 55 milliárdnyi adósság mellett történik. És akkor adjunk a demagógia pofájára, ez megint egy olyan pillanat, amikor az ember agya elborul, pedig már eddig is el volt borulva. Miközben a több ezer elesett, mélyszegény gyerekről életvitelszerűen gondoskodó Iványi Gábor folyamatos elvonásokkal büntetett, kormányzatilag kizsigerelt egyházának szegedi iskoláját 250 millió forintos adósság miatt rohanja le a NAV, de akkora a nincstelenség, hogy semmi értékesíthetőt nem tudnak lefoglalni, a miniszterelnök veje 250 millió x 220 = 55 milliárd forintnyi adósság mellett kacsalábat vásárol.

De mondok mást is: miközben Varga Mihály és a fideszes propaganda a KSH dallamára a dübörgő gazdasági adatokkal döngeti a mellét, nincs pénz a tíz éve változatlan, 684 forintos (!) étkezési normatíva megemelésére a gyermekotthonokban. Jegyezzük meg ezt jól, nem én találtam ki, ez a korrupció kormányának álláspontja. Azé a kormányé, amelyik éppen egy gyermekvédelmi népszavazást akar tartani a nemváltásról és egyéb faszságokról, mert nekik a gyermek az első. Ma Magyarországon ennyi pénz jut mintegy 7 ezer gyermek napi ötszöri étkezésére. Jegyezzük meg jól:

Az emberi erőforrások minisztériuma az étkezési normatíva emelésével szakmailag egyetért, azonban ennek megvalósítása a mindenkori költségvetési helyzettől függ.

Tehát tíz éve soha egyszer sem volt olyan helyzetben a költségvetés, hogy az istenverte kormányzati rongyrázás, a stadionokhoz, egyházakhoz, haverelvtársakhoz hozzávágott milliárdos közpénzeső közepette ezt a tetves 684 forintot megemeljék.

Szóval igen. Az a Nyugat és az egész világ szégyene, ami a nemzetközi haderő kivonulása után a szélsőséges iszlamista tálibok uralma alá került Afganisztánban történik.

Az is a szűkebb értelemben vett emberiség szégyene, hogy van önmagából kifordult nem munkásőr propagandista, aki a szélsőséges iszlamista tálibokat szabadságharcosoknak nevezi, az 1956-os pesti srácokhoz hasonlítja, és rohadtul nem viccel, hanem vérben forognak a szemei.

Az is gyalázatos, hogy a jól megérdemelt pihenőszabadságát töltő felmosásügyi miniszter, aki augusztus elseje óta kizárólag a sportnak él, valahogy nem bírt megszólalni a Kabulban rekedt magyarok ügyében, miközben korábban heteken keresztül naponta többször a földhöz csapkodta magát, és nem kevés felháborodott propagandavideót forgatott egy marihuánával felszerelt, garázda, hivatalos személy elleni erőszakot elkövető (rendőrt palackkal dobáló) fociultra szerinte felháborító német hatósági őrizetbe vétele és fogvatartása miatt.

De arra, hogy miközben mindent elkövettek azért, hogy minél kevesebb szerencsétlen sorsú, árva gyerek kerülhessen szerető családhoz, a melegek általi örökbefogadás ellen indított hadjáratnak az egyedülállók is járulékos áldozatai lettek (Novák nertársnő külön kegyéből március óta mindössze 10 egyedülálló fogadhatott örökbe), egy évtizede nem képesek azt az arcpirító 684 forintos étkezési normatívát megemelni, nincs kifogás, magyarázat, épeszű indok. Egyszerűen penetráns gazemberség. Intézeti gyerekeken spórolni nem egyszerűen gonoszság, hanem bűn. Akkor is, ha természetesen hatalomtechnikailag rendben van: belőlük nem lesz szavazat, az ő sorsuk Szél Bernadetten és maroknyi civilen kívül kit érdekel.

Úgyhogy a legnagyobb tisztelettel szólok a legközelebb fletózással nyomuló, firkászozó, monnyon le hívőző nyájas olvasóhoz, aki engem kér számon és tőlem várja azt, hogy felvázoljam, milyen politikát, milyen intézkedéseket, milyen baloldali (?) jövőképet képzelek el egy kormányváltás esetére. Ha őt még mindig győzködni kell azzal kapcsolatban, hogy a fent bemutatott erkölcsi fostengernél ugyanbiza mi lenne jobb, akkor szerintem hagyja a fenébe, szavazzon a Fideszre. Én már azzal is beérném, ha egy bármilyen színű és összetételű kormány nem a korrupcióból és a zsigeri gonoszságból csinálna legfőbb politikát. Ehhez az elemi, zsigeri gonoszsághoz képest bármilyen apró elmozdulás az emberség felé, már minőségi ugrásnak számítana. Aki nem érzi ennek a 684 forintos gyalázatnak és az összes többinek a súlyát, az alól nyugodt lelkiismerettel ki lehet lopni a kommentelőfotelt is, fel sem fog tűnni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább