Július 24,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amikor a kormány listázni kezdi a független média támogatóit is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,219,305 forint, még hiányzik 1,780,695 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Végre egészen kellemes az idő, és nem csak július lett váratlanul, hanem péntek is, még egy kevés eső is hullott, úgyhogy minden okunk meglehet az örömre. Úgy értem, legalább ennek örüljünk, ha már túlságosan sok egyéb okot nem találunk az össznépi boldogságra. Ha senki nem bánja, ott folytatom, ahol tegnap reggel Bálint kolléga és Transzporter nevű rendszeres és nagyon kedves olvasónk és kommentelőnk befejezte. Bálint arra utalt, hogy talán az Orbán-kormány valamiféle egérutat lát az Unióból való kilépésben, végső esetre. Ami nyilván nem csupán nem fog semmit megoldani és valószínűleg – legalábbis reményeim szerint – nem is lesz kivitelezhető, de végső kétségbeesésében igen sok reménytelen dolgot felvállal az ember. Hiszen ha nincs veszítenivaló, akkor már mindegy.

Az Unióból viszont nem akarunk kilépni, még akkor sem, ha nem tömi ki orbánék zsebeit, mert ami abból az országnak és a népnek jutott, az szabad szemmel nem látható. (Transzporter)

Az ezzel a baj, hogy senki nem fogja megkérdezni, hogy mi mit akarunk. Ez eddig sem érdekelte a kormányt, ezután főként nem fogja érdekelni. Egyetlen egy döntésüknem sem volt az a mozgatórugója, hogy mi mit akarunk. Szondázzák folyamatosan a közhangulatot, és ami nekik politikai hasznot hoz, azt meglépik. Ami nem hoz hasznot, vagy egyenesen káros, azt nem lépik meg. Emlékezzünk csak vissza például a vasárnapi boltzárra. Azt azért vezették be, mert hasznot reméltek. Amikor túl nagy lett az ellenállás, az még egyáltalán nem érdekelte őket, akkor változtattak a döntésen, amikor felmerült a népszavazás esélye. Mivel azt elbukták volna, inkább kifaroltak. De sem a bevezetésnek, sem a visszavonásnak nem volt köze ahhoz, hogy mi mit akarunk, nekünk mi jó és mi rossz. Ugyanez volt az olimpiarendezéssel is, csak ott rengeteg ellopható pénzt is buktak. Igaz, amit csak lehetett, mindent felépítettek, amit csak lehetett – természetesen a megfelelő alkotmányos költségekkel megspékelve – és aminek a nagy részére semmi szükség nem volt, máshová ezerszer jobban kellett volna az a pénz. És soha nem fogják megbocsájtani, hogy el kellett engedniük a rendezést.

Ha belegondolunk, hogy az még egyáltalán nem volt túlélési kényszer, akkor a Fidesz és Orbán Viktor lényegében a csúcson volt, most pedig egyik gödörből bukdácsolnak a másikig, nem nehéz megérteni, hogy amikor a puszta túlélés a tét, akkor mire képesek. Szerintem bármire. Aligha az országlakók akarata, pláne az ő jólétük motiválja Orbán döntéseit. Úgy gondolom, az elmúlt másfél év azzal telt, hogy hibát hibára halmoztak. Most is ezt teszik. Normális ésszel aligha vág bele valaki abba, hogy fellázítsa az Unió polgárait az Unió ellen, márpedig úgy tűnik, valaki a fideszes ötletműhelyben ezt találta ki. Kétségbeesett kapkodás van, menekülési tervek sora, de az összes ugyanabba a zsákutcába vezet. Teljes erőből támadják az Uniót és a tagországokat, elég csak a külföldi lapokban megjelentetett hirdetésekre gondolni, vagy arra, ami a foci EB körül zajlik. Az újrahasznosított sorosozás, a szivárványra leadott sorozatlövések, minden erről szól. Ha nem látszik más megoldás és a lehető legnagyobb káoszba kell taszítani az országot azért, hogy eltereljék az emberek figyelmét, simán benne van a végső, kétségbeesett kísérlet, a kilépés is.

Ez ugyan hosszabb folyamat, mint amennyi ideje erre maradt a kormánynak, de már maga a lépés is fel tudja kavarni annyira az iszapot, hogy a rossz látási körülmények takarásában mentsék, ami menthető. Ennek a menekülésnek és zavarkeltésnek egyik eleme a most elfogadott törvény is. A civil szervezeteket támadja megint a kormány, a mese az lesz, hogy ők csak átláthatóbbá akarják tenni a gazdálkodást. Most azt találták ki, hogy nem lehet névtelenül adakozni. Aki adománnyal támogat egy civil szervezetet, annak a nevét le kell jelenteni a kormány felé. Plusz az ÁSZ ellenőrzi ezeknek a civil szervezeteknek a működését. Nyilván lesznek ebben állatmenhelyek, ingyenkonyhát működtető jótékonysági szervezetek – elkerülhetetlenül lesznek közpénzmosásra használt, civilnek hazudott fideszes egységek is bőséggel – és lesznek független portálok. A nem közpénzből élő független és ellenzéki média csak közösségi támogatásból és/vagy előfizetésből tud megélni. Miután ez természetesen nem diktatúra, hanem Európa legszabadabb, legdemokratikusabb virágtengere, semmi mást nem akarnak, mint elhallgattatni a nem pártszócső médiát. Amit nem tudtak felvásárolni, nem tudtak tönkretenni, nem tudtak kivéreztetni a hirdetési piac elvételével, az a választás előtt mindenképpen el akarják hallgattatni. Ha így, akkor így.

Ha nem több országban élő és működő lenne a szerkesztőségünk és nem másik országban lenne bejegyezve a Szalonnát működtető egyesület, akkor alighanem mi is lehúzhatnánk a rolót. Ha ezt a kevés támogatást is elvesztenénk – hiszen eleve nagyon alacsony költségvetéssel dolgozunk, de még annak is jó, ha a fele bejön havonta, de a választásig mindenképpen ki akarunk tartani -, mert a támogatóink nem szeretnék, ha a nevük felkerülne egy listára, akkor annyi lenne. Így legalább ez a veszély nem fenyeget. Nekünk nincs listánk senkiről, a paypalon név nélkül is lehet támogatni, ahogy előfizetni is lehet úgy, de ha éppen tudhatnánk valamelyik támogatónk nevét, azt sem adnánk ki soha. Inkább megszűnnénk. Így viszont erre nincs szükség, nem Orbán felségterületén vagyunk bejegyezve, nem okoz gondot. Azt csak remélni tudjuk, hogy más portálok, jótékony szervezetek, embereket és állatokat segítő közösségek nem esnek áldozatul ennek az újabb hatalmi őrületnek.

Tényleg már csak abban lehet bízni – de abban kell is bízni, ha meg akarja őrizni az ember a józan eszét -, hogy tavaszig kell kihúzni valahogy. Általában is szokásom várni a tavaszt (ami az idén orvul elmaradt), de mostantól a szokottnál is sokkal jobban várom. Mert egyszer minden véget ér. És mert örökké nem eshet. Véget kell vetnünk ennek az őrületnek, nincs más választásunk.

Jó ébredezést, kellemesen hűs napot mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!