NEHAZUGGY

Így mennek a dolgok ott, ahol a politika nem az emberekről szól, ahol mindent a teljhatalmú vezető érdekeinek rendelnek alá

Vidám vasárnapot kívánok! Bár nem kifejezetten a szabadtéri mókázásra alkalmas, vagyis nem a klasszikus hosszú hétvégéknek kedvező az időjárás, de ez ne szegje kedvünket. Sokaknak nem is szegte, állítólag mimagyarok megrohanták a szállodákat, ami alighanem kevéssé szól a pünkösdnek, mint a hosszú hétvégének, mindenestre senki nem mondhatja, hogy nincs pénz lóvéra, szállunk, hasítunk, nem is volt, nincs is válság.  Ez rendben is van, főleg hogy az egyélőisten akaratából kitört a szabadság, vége a járványnak, le lehet tépni a láncokat. Vagy legalábbis a maszkot. A láncokat már évek óta le kellene, de még mindig elég komfortos kiegészítő ez elég sokaknak.

Mondanám, hogy most, a fel- és kiszabadulás eme eufórikus pillanataiban mindenki próbáljon visszaemlékezni, körülbelül hány hónappal ezelőtt volt az, hogy már csak pár hetet, már csak a következő hetet kellett kibírni, mert a jövő hét lesz a járvány legnehezebb hete, de semmi értelme ennek a gondolatkísérletnek. Március 14-e valóban nagyon régen volt, most meg május 23-a van, a kollektív memória pedig drámaian véges, a néplélek elnéző és megbocsátó, nem gondol a búval, úgyhogy. Az a fontos, hogy most itt van szórakoztatásul a Kedves Maszk, viszontlátásra – same in English jeligére a színpadiasan és diadalittasan letépett maszk köré forgatott népszórakoztató videó.

Aminek a bőrére szimbolikusan persze már péntek reggel, igehirdetés közben ráivott az egyszemélyes államvezetés, amikor azt állította, hogy a járvány harmadik hullámát letörtük, lényegében le is győztük. Sajnálatos módon azonban megint kisebb darab szar került a melldöngető propaganda palacsintájába (felőlem lehet csülkös pacal is), nem is azért emelem ki, mert bármilyen következménye lenne. Kétségtelenül látványos volt a mozdulat, ámazonban szombat délután enyhén korai volt vagánykodni. Amit akkor is jegyezzünk le, ha itt már a látszat látszatára sem kell adni, és nem kell úgy tenni, mintha komoly elvárás lenne egy miniszterelnökkel szemben, hogy legalább a saját maga által tollbamondott szabályokat ne hányja le élő adásban, büszkén, önmagától megrészegülten.

Tény, hogy én is azt írtam tegnap reggel, valószínűleg jövő héten lép életbe az 5 millió tűszúráshoz kötött intézkedéseket tartalmazó felszabadító rendelet, de tévedtem, mea culpa. Belátom, nem vagyok akkora tenyérjós, mint az elmúlt száz év legnagyobb formátumú utcai harcosa. A Pfizer-hatás viszont már tegnap érvényesült, midőn a délutáni órákban az ötmilliomodik mimagyar is megkapta legalább az első oltását. Ahogy az Index helyén működő Index címlapon nagybetűkkel lelkendezve adta hírül: Megvan az ötmilliós álomhatár, vége a kijárási korlátozásnak. Álomhatár? Jól van akkor.

Nincs jelentősége, mégis gyászos érzés újra meg újra szembesülni azzal, hogyan működnek a dolgok egy olyan országban, ahol a politika nem az emberekről szól, ezzel szemben mindent az egyszemélyes államvezetés teljhatalmi érdekeinek rendelnek alá, akinek a választási, imázsépítési, melldöngetési showműsoraihoz igazítják milliók életét. Tehát. Beadják az ötmilliomodik vakcinát, ami után az egyszemélyes államvezetés választási kampányolásilag azonnal kiáll a rivaldába learatni a babérokat, demonstratíve jól letépi a maszkot. Ehhez a mutatványhoz igazodik a Magyar Közlöny pubikálásának időpontja, amelyben megjelenik, hogy akkor pontosan megvan a maszkletépés és egyéb felszabadító intézkedések hatályba lépésének pillanata, jelen esetben: május 23-a, vasárnap. Miközben az egyszemélyes államvezetés már egy nappal korábban, május 22-én délután diadalmasan búcsút intett a maszknak. Amely maszkot természetesen zárt terekben továbbra is indokolt és kötelező hordani, tehát nem arról van szó, hogy ki lehet kukázni, mint egy elcseszett választási költségvetést.

Az egy másik súlyos kérdés, hogy miután az egyélőisten ilyen sikeresen megszabadított minket a gonosztól, és úgy döntött, hogy vége a járványnak, ergo vége egy rakás értelmetlen korlátozásnak is; miután annyira fasza a helyzet, hogy közel 30 ezer halott mellett is van bőr a pofán hencegni (miközben van egy rakás ország, ahol konkrétan pont ugyanennyire visszaszorulóban van a járvány, ellenben nagyságrendekkel kisebb veszteségekkel vészelték át a pandémiát, mégsem vetemedett egyetlen regnáló kormány sem arra, hogy örömtáncot lejtsen az emberi tragédiákat rejtő, a magyarnál jóval kevésbé gyászos statisztikák fölött se), a veszélyhelyzetet és a rendeleti kormányzást őszig mégis biztosan fenntartják. Az ellentmondás ordító, és tökéletesen mutatja: ez van, amikor a politika nem az emberek életéről, jogairól, demokratikus joggyakorlásának maradéktalan biztosításáról szól, hanem kizárólag a hatalomban lévők, a hatalmukkal visszaélők érdekeiről. Ha legyőztük a harmadik hullámot, az azt jelenti, hogy rohadtul nincs veszélyhelyzet, vagyis a negyedik, sokadik, franc tudja hányadik potenciális hullámra meg az új vírusvariánsokra hivatkozni akkor is disznóság lenne, ha nem arról szólt volna az elmúlt bő egy év, hogy a Fidesz egyszerűen nem tud hibázni, olyan tökéletesen menedzselték a járványt, hogy annak párja nincs. Ez a pitiánernek tűnő, elfuserált maszkletépés is pontosan arra figyelmezetet, hogy aki a saját rendeleti kormányzását ennyire rugalmasan értelmezi és köpi szembe, annak a kezében rohadtul nincs jó helyen, és minden egyes nap, amikor jogtalanul bitorolja a teljhatalmat, felmérhetetlen károkban mérhető.

Nem sorolom a példákat, pláne, hogy a járvány örve alatt már így is kiszervezték a fél országot az ország alól maguknak, ámde tegnap reggeli álnaiv kérdésemre is megvan a válasz. A kérdés az volt, hogy ha az 5 millió tűszúrás után felszabadulunk, akkor a gyülekezési jog visszaállítása miért nem mától, hanem csak június 14-től lép életbe? Hát azért, amit Szél Bernadett  igen helyesen figyelmünkbe ajánlott: a jelenlegi állás szerint éppen addig tart a parlamenti munka, akkor ér véget a tavaszi ülésszak, és akkor szavaznak majd egyéb galádságok mellett a magyarok 500 milliárdját felzabáló, a kínai kommunisták európai terjeszkedését szimbolizáló Fudan egyetemről. Miután erőből, hazugságokat hazugságokra halmozva, az érintett polgárok és választott vezetők fejére szarva, a Palkovics nevű buldózerrel az élen előkészítették a kész tényeket, nem kockáztathatják, hogy a parlamenti jóváhagyás előtt esetleg tüntikézni támadjon a bűnös Budapest népének. Majd ha a 133 legbátrabb megnyomta a gombot, és a döntés megszületett, na majd akkor lehet hőbörögni, mert már úgyis mindegy lesz. Ez pontosan azt jelenti, amit jelent: a kormány rohadtul nem a járványügyi helyzethez, hanem saját politikai érdekeihez köti a gyülekezési tilalom feloldását. Elfogadhatatlan, alkotmányellenes, hogy egy egész ország demokratikus jogainak gyakorlását a Fidesz (és a Kínai Kommunista Párt) pillanatnyi érdekeihez kötik? Hát tetszettek volna forradalmat csinálni, amikor még lehetett gyülekezni.

De ne csüggedjünk, vannak ám szívmelengető jó hírek is, csak jó irányból kell nézni a nagytotált. Itt van például a Forbes jóvoltából egy érdekes adat, ami a leggazdagabb magyarok legfrissebb 50-es listájával összevetve igazán páratlan sikerekről mesél, ami teljes joggal dobogtathatja meg minden igaz magyar szívét. Aki nem mosónő lelkületű, idegenszívű, irigy proletár. Mint tudjuk – mert annyira evidens -, a lista első helyén a mi büszkeségünk, univerzális zsenink és példaképünk a megfeszített, gyümölcsöt termő munkálkodásban, Mészáros Lőrinc pöffeszkedik. Akinek a becsült vagyona csaknem kitesz egy Fudan-egyetemet, konkrétan 480 milliárd forint. A rossz hír az, hogy a leggazdagabb brit vagyonával ez nem vetekszik, viszont! Több mint háromszorosa Sir Elton John, és csaknem négyszerese Mick Jagger vagyonának. Naugye, végre van mire büszkének lenni. Úgyhogy aki egy év alatt nem képes 70 milliárd forinttal növelni a vagyonát, ráadásul örülni sem tud annak, hogy mások viszont képesek rá, azt majd Bencsik&Co. elküldi az édesanyjába.

Addig is nézegesse ezt a csinos táblázatot, ideteszem, ne keveredjen el, kár lenne érte. Jó lesz néha ránézni és konstatálni, hogy illiberális zászlóshajóként és gőzmozdonyként éktelenkedünk a gonosz Európai Unió élén.

Igen, sikerült: nem csupán lakosságarányos halálozásban (jó, tudom, nem úgy számolunk, nem is úgy van, nem is úgy volt, nem is azt kell nézni) vezetjük a hanyatló Európa és a hanyatló világ seregeit, de az infláció tekintetében is miénk az unortodox dicsőség. Ezek után minden pénzt megér, közel 1 milliárdot meg pláne megér, hogy választás előtt Gyurcsány őszödi  beszédéből ELK RTUK jeligére filmet forgasson a NER. Így bizony.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább